Elszámolásra felvett összegek

7.1. Elszámolásra felvett összegek

Az egyik legkézenfekvőbb megoldása a pénztár rendezésének az elszámolásra kiadott összegekre történő átvezetés. És miután a törvényalkotók is felismerték ezt a kiskaput a szabályozásban, egy törvénymódosítással be is zárták azt.

2007. február 6-tól lépett életbe az a rendelkezés, mely szerint 30 napnál hosszabb időre adott előlegek után kamatkülönbözetből származó jövedelem keletkezik.

Korábban az utólagos elszámolásokat adó nem terhelte, ezért a munkavállalók nem voltak érdekeltek abban, hogy pl. a külföldi utakról hazatérve haladéktalanul elszámoljanak a felvett előleggel. Eddig kizárólag a társaság belső elszámolási előírásainak, saját szabályzatának kellett megfelelni. Szélsőséges esetben az is előfordulhatott, hogy a munkáltatók ebben a formában biztosítottak a dolgozóknak munkabérelőleget, kikerülve annak maximálisan adható értékét, és így az adókötelezettséget.

A szigorítás tehát érthető, sok lehetőséget adott a törvény szavai között ügyesen lavírozó vállalkozóknak. Hátrány azonban, hogy ennek következtében a szabályt követő társaságok is nehezebb helyzetbe kerülnek. Például, kiküldetés időtartama két-három hónapig is eltart, akkor a külföldön dolgozó munkavállaló nem tud elszámolni a nála lévő előleggel. Munkavállalóknak ezért adókötelezettsége keletkezik annak ellenére, hogy esetleg részben nem is használja a nála lévő valutát.

2008. január 1-jétől felismerve ezt a problémát is az Szja-törvény a külföldi kiküldetések esetében a 30 napos határidőt nem attól kezdi el számolni, amikor az összeget a magánszemély elszámolásra átvette, hanem amikor külföldről hazaérkezett. 

A belföldi kiküldetések esetében továbbra is az elszámolásra kiadott összeg napjától kell számolni a 30 napot.