A tulajdonlási szabályok trükkje és jellemző buktatói

5. A tulajdonlási szabályok trükkje és jellemző buktatói

Az egyszerűsített vállalkozói adó szigorú szabályokat tartalmaz a tulajdonlási szabályokra vonatkozóan. Nyilvánvaló a jogalkotó célja: meg kell akadályozni, hogy az eva szabályainak kihasználásával az adónem az eredeti célközönség helyett azokat részesítse előnyökben, akik csupán adózási előnyökre „utaznak”. Ennek ellenére a jogalkotó nem tudta ezt a szándékát kellően érvényre juttatni, így számos kiskapu áll rendelkezésre…

Az Eva tv. rendelkezéseinek 2004. január 1-jétől hatályos szövegében kikötik, hogy lényegében akkor válhat valaki adóalannyá: „ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben” (...) „a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nem alakult át (ideértve különösen a kiválást és a beolvadást is), valamint a jogi személyben, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban (az öröklést kivéve) új tag nem szerzett (új tagok nem szereztek összesen) 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést.” (Eva tv 2. § (3) a)). Ennek a szakasznak az értelmezése kapcsán az „új tag” és a törvény által vizsgált időszak (2003. decemberi eva-alanyiság választásakor: 2002–2003.), valamint a „szerzés” fogalmi összevetése a lényeg. A következő következtetések vonhatóak le a törvény szövegéből:

• – Az alakuláskor tagsági jogviszonyba lépő személyek nem számítanak új tagnak.

• – Egy négytagú betéti társaságban 1 beltag és 1 kültag kilépésekor a bennmaradó beltag és kültag nem számít új tagnak.

• – Nincs akadálya az eva választásának, ha a legalább 3 éve megalakult, addig változatlan formában 40-40-20 százalékban tulajdonolt kft-ben, az egyik 40 százalékos tulajdonos megveszi a 20%-os kisebbségi üzletrészt (Ekkor ugyanis hiába szerzett többségi tulajdoni részesedét, már nem számít új tagnak).

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az eva alá tartozó vállalkozás, ahol a tagok bizonyíthatóan azért szereztek részesedést, hogy egy másik vállalkozásban folytatott tevékenységük tekintetében adózási előnyt érjenek el! Ekkor ugyanis a megkötött ügyletek színlelt szerződéseknek minősülhetnek, amelyek az adó alacsonyabb összegben történő megfizetését palástolják.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, amely azt jövőben az eva alanyává váló vállalkozás esetében kívánja felhasználni! A szerzett jogokat ugyanis az adótörvények ugyanis nem csorbíthatják, azonban kizárhatják azon vállalkozásokat, ahol az eva választását közvetlenül megelőzve (vagy azt követően) tulajdonlásbeli változások történtek.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol az adóhatósággal szemben felmerülő jogvitát a vezetőség, vagy a tulajdonos nem kívánja végigvezetni, az eljárás bizonyos szintjén inkább álláspontja érvényesítése nélkül visszavonulna (pl. a másodfokú adóhatóságtól kapott elutasító határozat kézhezvételekor)!

A Legfelsőbb Bíróság két irányelvet is elfogadott adókedvezmények igénybevétele témában. Mindkét irányelv rámutat arra, hogy az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az ügylet vagyoni előny érdekében történik.

A jogegységi döntések egy adókedvezményre vonatkoznak, amelyek igénybevétele hasonlatos egy kedvezőbb adózási forma – név szerint az egyszerűsített vállalkozói adó – igénybevételéhez. Ennek megfelelően a jogegységi döntés úgy is tolmácsolható, hogy a tulajdonosi viszonyok megváltoztatása egy eva alá tartozó (vagy oda igyekvő) gazdasági társaságban önálló ügyletnek tekintendő.

A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Színlelt a szerződés, ha a felek nyilatkozata és valóságos szerződési akarata eltér egymástól úgy, hogy egyikük sem kívánja a nyilatkozat szerinti szerződés létrejöttét.

Ebben az esetben a szerződés semmis. Ezek alapján téves lehet az a jogi álláspont, amely egy betéti társaságban egy beltagi (vagy kültagi, a továbbiakban együtt: tagi) jogviszony létesítését színlelt jogügyletnek minősíti. A belépő tag és a betéti társaság többi tagjának valóságos akarata nyilvánult meg a taggyűlés során létrejött társasági szerződés módosításakor. Az adóhatóság – a szerződést valóságos tartalma szerint minősítve – arra jogosult, hogy megállapítsa: a szerződés megkötésével és teljesítésével az új tag viszonylatában alkalmazható-e az egyszerűsített vállalkozói adózás. A színlelt szerződésre való hivatkozás törvényi feltételei a tagi jogviszony létrehozásában azonban nincsenek meg.

Abban az esetben, ha a tag valamilyen közvetítő szolgálat révén lép be a betéti társaságba, vagy az ügyletért bizonyíthatóan jutalékot fizetnek ki, akkor könnyedén vélelmezhető az önálló szándék hiánya. Vagyis az új tagnak nem is állt szándékában a betéti társaságba belépni, csupán egy erre szakosodott hálózatot használt fel arra, hogy egy egyszerűsített vállalkozói adóra alkalmas (alkalmassá tett) vállalkozás adózását kihasználja.

Különösen igaz ez akkor, ha a belépő tagnak van már máshol olyan vállalkozási jogviszonya, ahol hasonló tevékenységet fejt ki. Az is tovább erősítheti a gyanút, ha a két vállalkozás között nincsenek meg az elvárható párhuzamok, vagyis nagyobb arányú bevételeket realizálnak, de nem számolnak el ugyanilyen arányban költségeket (pl. telefonköltség nem az eva alá tartozó cégben jelenik meg).