8. Fordított adózás kockázatai a teljesítő fél számára
A vevő (megrendelő) státusa alapvetően befolyásolja, hogy az adott ügyletre a fordított adózás szabályait kell-e alkalmazni.
Fordított adózás áll fenn, ha az ügylet az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 142. § (1) bekezdésében felsorolt ügyletek valamelyike valósul meg a felek között, valamint mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett és áfa-fizetésére kötelezett adóalany.
Fordított adózás esetén az ügyletet teljesítő fél nem számít fel általános forgalmi adót a vevőnek (megrendelőnek), az adófizetési kötelezettség a vevőt (megrendelőt) terheli.
Amennyiben a vevő (megrendelő) az ügyletet adólevonási joggal járó tevékenységéhez használja (hasznosítja), akkor a fizetendő adóként megállapított összeget levonható adóként számolhatja el. Amennyiben az ügyletet részben használják (hasznosítják)adólevonási joggal járó tevékenységéhez, akkor a fizetendő adóként megállapított összeget a használat (felhasználás arányában), illetve, ha arányos használat (felhasználás) nem állapítható meg, akkor az Áfa tv. 5. számú melléklete szerint arányosítottan lehet levonható adóként elszámolni.
Az adólevonási jog nem másik adóalany által áthárított adó levonásához kapcsolódik, hanem önadózás keretében megállapított fizetendő adó levonásához.
Az ügyletet teljesítő fél számára helytelen adózást eredményez, ha a vevő (megrendelő) nem tényleges adójogi státusa alatt rendeli meg a terméket, illetve szolgáltatást.
Fordított adózás alá tartozó ügylet esetén a vevőnek (megrendelőnek) érdekében állhat, hogy saját magát a termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást teljesítő fél előtt belföldön nyilvántartásba vett és áfa-fizetésére kötelezett adóalanyként tüntesse fel. Ez a magatartás általában egyébként költségként el nem számolható – jellemző magán-, illetve családi szükségletek kielégítése érdekében felmerült – tételek könyvviteli elszámolására irányult. Ezen túl a termék, a szolgáltatást 20%-kal olcsóbban szerezhető be, mintha azt a vevő (megrendelő) tényleges státusának megfelelően rendeli meg. Ez a magatartás annak a személynek még jobban kifizetődő, aki (amely) formálisan adólevonási joggal járó tevékenységhez való felhasználást (hasznosítást) igazol, így a fizetendő adóként megállapított összeget levonható adóként is elszámolja.
Áfa-fizetésére kötelezett személy adókockázat nélkül „adhatja” ki magát áfa-fizetésére kötelezett személynek, mivel számára a fordított adózás alá tartozó ügylet megrendelőjeként nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, valamint adólevonási jogot sem gyakorolhat, tehát „csupán” a terméket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó személy felé nem fizette ki az általános forgalmi adót.
Amennyiben az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsorolt ügyletek valamelyike valósul meg a felek között, valamint a terméket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó fél áfa-fizetésére kötelezett, de a vevő (megrendelő) nem áfa-fizetésére kötelezett, akkor a teljesítő félnek az általános forgalmi adót fel kell számítania. Az adófizetési kötelezettség keletkezésére nincs kihatással, ha a vevő (megrendelő) téves információkat közölt áfával kapcsolatos státusáról. Az adóhatóság előtt nem hivatkozási alap, hogy a vevő (megrendelő) megtévesztette. Továbbá a befizetési kötelezettséget annak ellenére teljesíteni kell, hogy számára a vevő (megrendelő) az általános forgalmi adót nem fizette meg. Az önadózás elvéből adódóan az adófizetési kötelezettség megállapítása az adófizetésre kötelezett személy kötelezettsége, amelyet kellő körültekintéssel kell teljesíteni.
Az Áfa tv. 142. § (5) bekezdés a) pontja alapján az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a másik féltől, hogy nyilatkozzon arról, hogy belföldön nyilvántartásba vett, áfa-fizetésére kötelezett személy.
Az Áfa tv. 142. § (5) bekezdés b) pontja értelmében erre vonatkozóan az állami adóhatóságtól tájékoztatás kérhető, amelynek tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni, továbbá az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni.
Fordított adózás esetén adókockázatot jelenthet a terméket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó fél szempontjából, ha a vevő, megrendelő a termék beszerzésével, illetve a szolgáltatás megrendelésével magán-, családi szükségletét elégíti ki, de a terméket, szolgáltatást egyéni vállalkozóként rendeli meg.
Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az Art. 1. § (7) bekezdésére hivatkozva az adóhatóság elfoglalhatja azt az álláspontot, hogy az egyéni vállalkozóként kötött szerződés színlelt, a tényleges vevő, megrendelő nem áfa adóalany magánszemély, tehát a fordított adózás nem alkalmazható, a terméket értékesítőnek, a szolgáltatás nyújtójának fel kellett volna számítania az általános forgalmi adót.
Az Szja tv. 3. § 17. pontja szerint egyéni vállalkozónak minősülő vevő, megrendelő esetében az előzőek szerint adókockázatot hordoz, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységét természetes személyként folytatja, így nem gazdasági – így adóalanyiságot sem eredményező –, illetve gazdasági tevékenysége „szervezetileg” nem elkülönült. Az egyéni vállalkozó egyaránt természetes személyként birtokolja a gazdasági tevékenységéhez használt eszközeit, illetve gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan nem hasznosított vagyontárgyait is.
A teljesítésre kötelezett személy nehezen, illetve egyáltalán nem tudja kontrollálni, hogy az egyéni vállalkozó által megrendelt terméket, szolgáltatást gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja, vagy azzal magán-, családi szükségletét elégíti ki.
Természetes személy adóalanyisága nem általános, hanem kizárólag gazdasági tevékenységéhez kötődik. Ebből adódóan, ha egy egyéni vállalkozó természetes személy nem adóalanyiságához kötődően rendeli meg a terméket, szolgáltatást, akkor nem tekinthető belföldön nyilvántartásba vett, általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanynak, tehát az általános forgalmi adó felszámítása nem mellőzhető.
Az adóhatóság ilyen értelmű megállapításával szemben az Szja tv. 16. § (4) bekezdésére lehet hivatkozni.
Amennyiben a vevő, illetve megrendelő egyéni vállalkozó vállalkozói jövedelem szerinti adózásra kötelezett, akkor az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében foglaltak hozhatók fel. A Szja tv. 16. § (4) bekezdése szerint vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költséget nem lehet érvényesíteni. Az Szja tv. 16. § (4) bekezdése alapján vállalkozói kivétnek minősül egészben vagy akár csak részben személyes vagy családi szükséglet kielégítését szolgáló kiadás, amelyet az Szja tv. más rendelkezése nem minősít elszámolható költségnek.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó könyveiben elszámolta a termék, illetve szolgáltatás ellenértékéről kibocsátott számlát, akkor annak értéke vállalkozói kivétnek minősül. A könyvviteli elszámolással a termék, illetve szolgáltatás a vállalkozási tevékenységét részét képezi, attól függetlenül, hogy azzal egészben vagy részben személyes vagy családi szükségleteit elégítette ki, így belföldön nyilvántartást vett, áfa fizetésére kötelezett megrendelőnek minősül, kivéve, ha alanyi adómentes státust választott, és e státusa a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésekor ténylegesen fennállt.
Az átalányadózást alkalmazó, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóalany egyéni vállalkozó költségek elszámolására nem jogosult. Ennek következtében kizárólag azon körülmény alapján lehet megítélni, hogy belföldön nyilvántartásba vett, általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany-e, hogy a beszerzett terméket, illetve szolgáltatást gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan hasznosította-e, továbbá átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozóra az alanyi adómentesség szabályai vonatkoznak-e.
Nemcsak egyéni vállalkozó, hanem gazdasági társaság vagy egyéb szervezet is vásárolhat terméket, illetve rendelhet szolgáltatást annak érdekében, hogy magánszemély személyes-, illetve családi szükségleteit kielégítse. Ebben az esetben a termék eladójának, a szolgáltatás nyújtójának saját érdekében azt kell igazolnia, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a gazdasági társaság vagy egyéb szervezet részére került teljesítésre. Ehhez azonban mindenképpen az szükséges, hogy az ügyletre vonatkozó dokumentumok alapján kétséget kizáróan megállapítható legyen, miszerint a terméket, illetve szolgáltatást megrendelő személy az adott gazdasági társaság vagy egyéb szervezet nevében járt el, s nem annak a magánszemélynek a nevében, akinek személyes-, illetve családi szükségletei kielégítésre kerültek. Ennek érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani az alakisággal kapcsolatos szabályok betartására (cégszerű aláírás stb.).
Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdésére hivatkozva jogszerűen nem foglalhatja el azon álláspontot, hogy az ügylet ténylegesen a haszonélvező magánszemély részére került teljesítésre, ha ezt az ügyletre vonatkozó dokumentumok nem támasztják alá. Ugyanis semmiféle jogszabályi rendelkezés nem tiltja, hogy gazdasági társaság vagy egyéb szervezet magánszemély személyes-, illetve családi szükségleteinek kielégítése érdekében saját nevében terméket vásároljon, illetve szolgáltatást rendeljen. Ebben az esetben a gazdasági társaság vagy egyéb szervezet természetbeni juttatást nyújt a magánszemély részére, amellyel kapcsolatos közterheket megfizetni köteles.
Alanyi adómentes státusú adóalany adó fizetésére nem kötelezett, így a részére értékesített termék, nyújtott szolgáltatás után az egyenes adózás szabályai alapján általános forgalmi adót kell felszámítani. Mindenképpen javasolt ellenőrizni, hogy a vevő (megrendelő) alanyi adómentes státusa az ügylet teljesítésének időpontjában még fennáll-e. Ugyanis előfordulhat, hogy a vevő (megrendelő) a teljesítés időpontját megelőzően már átlépte az alanyi adómentesség értékhatárát, így áfa fizetésére kötelezett személynek minősül. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vevő (megrendelő) betekintést engedjen könyveiben, amelyre azonban nem kötelezhető.
Amennyiben a megrendelőként fellépő, költségelszámolásra kötelezett adóalany (egyéni vállalkozó, gazdasági társaság vagy más szervezet) nem számolta el könyveiben a termék, illetve szolgáltatás ellenértékéről kibocsátott számlát, akkor ezt a körülményt az adóhatóság annak alátámasztására használja fel, hogy a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője nem adóalany volt, így az általános forgalmi adó felszámítása nem lett volna mellőzhető.
Abban az esetben, ha költségek elszámolására nem jogosult egyéni vállalkozó vevő, megrendelő a beszerzett terméket, illetve szolgáltatást bizonyíthatóan nem gazdasági tevékenységéhez hasznosította, akkor az adóhatóság ezt a körülményt annak alátámasztására használja fel, hogy a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője nem adóalany volt, így az általános forgalmi adó felszámítása nem lett volna mellőzhető.
