Gyakori, hogy külföldről kell eszközt beszerezni egy cég működéséhez, ilyenkor a könyvelés számára feladat, hogy milyen forint értéken kerüljön be a tárgy a könyvekbe. A cikkben példán keresztül megmutatjuk milyen lehetőségek vannak az értékelésre, illetve miben különbözik az átutalásos és a készpénzes fizetés.

 Átutalásos vagy készpénzes beszerzés

A külföldi beszerzés első lépése a bekerülési érték meghatározása. Ha eszközt vásárolunk vagy szolgáltatást veszünk igénybe külföldről, és devizában vagy valutában kell fizetnünk érte, akkor az eszköz értékét a teljesítéskor érvényes, és a cég számviteli politikájában megválasztott devizaárfolyamon kell forintra átszámolni. Más a helyzet, ha készpénzes, azaz valutás a beszerzés, ugyanis ilyen esetben az ellenérték a kifizetett valuta könyv szerinti árfolyamán is átszámolható. A számviteli politikának kell tartalmaznia minden esetben, hogy a vállalkozás melyik utat választja.

 Barter beszerzés esete

Adótanácsadó tippünk barter esetére: az első teljesítés napján érvényes, a számviteli politikában szereplő választás szerinti árfolyamon kell az ügylet értékét forintra átszámolni és a könyvelésbe betenni.

 Átutalásos fizetés

Ha például 50 dollár + áfa értékben szerzi be az eszközt külföldről egy cég, és az MNB árfolyamot választotta számviteli politikájában, akkor a teljesítéskori MNB árfolyamon (legyen 270 a példánkban) kerül be az eszköz a könyvelésbe (50*270=13500), illetve a kötelezettség szintén ezen az árfolyamon (50*1,27*270=17145) lesz nyilvántartva.

Tegyük fel, hogy 8 nap múlva kell kiegyenlíteni a tartozást, a devizaszámla könyv szerinti árfolyama pedig 267. Ebben az esetben a szállítói kötelezettség 17145-tel csökken, tehát 0-ra fut, és a devizás bankszámla 16964,5-tel (50*1,27*267) csökken. Így már látható, hogy keletkezik egy árfolyamkülönbség is, (270-267)*50*1,27=190,5 értékben, amely pénzügyi műveletek egyéb bevétele lesz a könyvelésben.

 Ha készpénzben fizetünk a teljesítés napján

Amennyiben a termék átvétele napján fizetni kell készpénzben (valutában), akkor két eset lehetséges:

  • az első szerint az eszköz a teljesítés napján, a számviteli politikában választott devizaárfolyamon kerül a könyvelésbe
  • a második szerint a kifizetett valuta könyv szerinti értéke adja az eszköz forintértékét, tehát ha 275 a valutapénztár könyv szerinti árfolyama, akkor 50*275=13750 lesz az eszköz értéke.

Ebben az esetben az áfán realizált árfolyamveszteség elszámolandó Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként (előzetesen felszámított áfa 50*0,27*270, kifizetett áfaösszeg 50*0,27*275).

 Elszámolási előlegből fizetett eszköz

Csavarjunk még egyet a dolgon, és tegyük fel, hogy 70 dollár elszámolási előleget kapott egy kolléga, hogy megvásárolja az eszközt. Nézzük, hogyan kerül a könyvelésbe az eszköz, miután a munkatárs elszámol a megmaradt valutával.

Amikor az előleget kiadják, akkor egyéb követelésként kerül a 70 dollár a könyvelésbe, a tényleges átadás napján érvényes, számviteli politikában választott árfolyamon (legyen 270), ezzel együtt a valutapénztár csökken a könyv szerinti árfolyamon (legyen 275). Keletkezik 5*70 árfolyamkülönbség, amely jelen esetben pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása lesz.

Az eszköz a tényleges vásárlás napján érvényes árfolyammal kerül a könyvelésbe, valamint az áfa és a munkavállalóval szembeni kötelezettség is (legyen 272).

A munkatárs visszatérésekor és elszámolásakor a megmaradt dollárt az aznapi választott árfolyamon (MNB, legyen 273) kell elszámolni, ennyivel nő a valutapénztár értéke (6,5*273). Az előleg miatti követelést csökkenteni kell a visszaadott 6,5 dollárral (6,5*270). A 270 és a 273 közötti árfolyamkülönbözet Pénzügyi műveletek egyéb bevétele lesz a könyvelésben (6,5*3).

Ezután már csak össze kell vezetni a könyvelésben a kötelezettséget és a követelést. A kötelezettséget a vásárláskori árfolyamon (272) kell csökkenteni, a munkavállalóval szembeni követelést pedig annak kiadáskori árfolyamán (270). A kettő között jelen esetben eredményt növelő árfolyamkülönbözet keletkezik (2*63,5).