2. A megbízási jogviszony

 

A megbízási szerződés alapján a megbízott arra vállal kötelezettséget, hogy a rá bízott ügyet ellássa. Kérdéses, hogy milyen tevékenységet takarhat az „ügy ellátása” meghatározás. A törvény miniszteri indokolása szerint ez nem szűkíthető le a képviseleti megbízásra, hanem tág tartalommal értelmezendő, s így a legkülönfélébb tevékenységre vonatkozhat. Ebből fakadóan sokszor jelentős nehézséget okoz a más jogviszonyoktól történő elhatárolása. Útmutatót adhat azonban az, hogy a megbízási szerződés egyfajta általános és kiegészítőszerződéstípus. Ebből fakadóan megbízási jogviszonynak csak azok a jogviszonyok tekinthetők, amelyek nem sorolhatók más, ügyviteli típusú jogviszonyok körébe.

A megbízási szerződés létrejöttére az általános szabályok irányadók. Az a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre (Ptk. 205. §). Speciális szabály azonban, hogy ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír. Ezt az esetet leszámítva azonban a megbízási szerződést szóban és írásban is megköthetik, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik. Ilyen eltérő rendelkezést tartalmaz pl. az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 23. § (2) bekezdés, amely az írásba foglalást  a tanácsadás esetét kivéve – kötelezővé teszi azzal, hogy az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, a megbízás tartalmának bizonyítása azonban az ügyvédet terheli.

A megbízási szerződés alanyai vonatkozásában a Ptk. korlátozást nem tartalmaz. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek ellátása külön szakértelmet igényel, s ebben az esetben megbízott csak a jogszabályokban meghatározott feltételekkel rendelkező személy lehet. Így például ügyvédi megbízást csak az vállalhat, aki az ütv.-ben nevesített feltételeknek megfelel; szabadalmi ügyvivőként csak az járhat el, aki a külön törvény (1995. évi XXXII. törvény) feltételeinek megfelel; biztosítási alkuszi tevékenységet megbízottként csak a biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 33. §- ában felsorolt gazdasági társaság, illetve fióktelep folytathat; jelzálog-hitelintézetnél vagyonellenőri megbízást csak könyvvizsgáló társaság vagy a törvényben szabályozott személyi feltételeknek megfelelő deviza-belföldi természetes személy kaphat (1997. évi XXX. törvény); könyvvizsgálói tevékenységet kizárólag a kamara tagjai és a kamarai nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaság végezhet (1997. évi LV. törvény 26.§).

A megbízási jogviszony tartalmát azaz a felek jogait és kötelezettségeit alapvetően az határozza meg, hogy a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni [Ptk. 474. § (2) bekezdés]. A megbízás ugyanis alapvetően egy bizalmi jellegű jogviszony, amelyben a megbízott személye rendkívül fontos. Ebből következően fő szabályként a megbízott személyesen köteles eljárni és csak kivételes esetben veheti igénybe más személy közreműködését. Az ebből eredő helytállási kötelezettség attól is függ, hogy a közreműködőt a megbízott jogosultan vagy jogosulatlanul, illetve a megbízó hozzájárulásával vagy hozzájárulása nélkül vette igénybe. A megbízott a teljesítési segéd igénybevételéről a megbízót azonban feltétlenül tájékoztatni köteles.

A megbízott a megbízó utasításainak megfelelően köteles teljesíteni, az azonban a megbízott kötelezettsége, hogy figyelmeztesse a megbízót, ha megítélése szerint a kapott utasítás célszerűtlen vagy szakszerűtlen. E figyelmeztetés után a megbízó dönt arról, hogy az utasítást továbbra is fenntartja-e , s ha igen, a megbízott ennek megfelelően köteles a célszerűtlen és szakszerűtlen utasításnak is eleget tenni, azonban az ebből eredő kár a megbízót terheli (Ptk. 476. §). Emellett azonban az ilyen utasítás alapot szolgáltathat a megbízott részéről történő szerződésbontásnak, a felmondásnak is [Ptk. 483. § (2) bekezdés]. Bár a törvény külön nem utal arra, hogy a jogszabálysértő, illetve az élet-és vagyonbiztonságot veszélyeztető utasítások esetén mi a teendő, azonban a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményeit (Ptk. 4.§) szem előtt tartva a megbízott akkor járhat el helyesen, ha a figyelmeztetés ellenére fenntartott ilyen utasításnak nem tesz eleget, hanem a szerződést felmondja.

A megbízás teljesítése során előállhat olyan helyzet is, amikor egy előre nem látott körülmény miatt nem az utasítás szerinti eljárás a célszerű, nem az szolgálja a megbízó érdekeit, ám az előzetes értesítésre már nincs mód. Ilyen esetben a megbízott a megbízó érdekének megfelelően köteles eljárni. Az utasítástól eltérő teljesítésről azonban a megbízót haladéktalanul értesíteni köteles [Ptk. 477. § (2) bekezdés]. Ugyanígy tájékoztatási kötelezettsége áll fenn a megbízottnak a megbízás teljesítése esetén [Ptk. 477. § (3) bekezdés]. Itt mindenképpen kiemelendő, hogy a megbízás nem eredménykötelem, így a megbízás attól még teljesített lehet, ha a megbízott eljárása eredménytelen marad.

A megbízó kötelezettségei közé tartozik a megbízás teljesítésekor esedékes megbízási díj megfizetése azzal természetesen, hogy a megbízás alapvetően sem a visszterhes, sem az ingyenes jogügyletek közé nem tartozik: a felek szabad megállapodásának tárgya, hogy a megbízott díj ellenében vagy ingyenesen látja el az adott ügyet. Abban az esetben azonban, ha díjat nem kötnek ki a szerződésben, a visszterhesség vélelmére figyelemmel a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, hacsak a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik [Ptk. 201. § (1) bekezdés és 478. § (1) bekezdés].

A korábbiakban is hangsúlyozott azon körülményből, hogy a megbízás nem eredmény, hanem gondossági kötelem – következik az a szabály, mely szerint a megbízott a díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó azonban a díjat csökkentheti illetőleg a kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészében olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A díj a szerződés megszűnésekor esedékes [Ptk. 478. § (1)-(4) bekezdés].

A megbízó a megbízás eredményes ellátását jutalék fizetésével ösztönözheti. Jutalék kötése esetén az eredmény elérésekor akkor is jár a jutalék, ha a megbízott nem szabályszerűen teljesít, azaz eljárása során valamely kötelezettségét megszegi. Így előfordulhat olyan eset, hogy bár mérsékelt díj illeti meg a megbízottat, emellett azonban jutalék is jár neki.

A megbízó másik fontos kötelezettsége a díjfizetés mellett a költségek viselése. A megbízás teljesítésével kapcsolatos költségekről van itt szó, amelyeket a megbízott még csak előlegezni sem köteles [Ptk. 479. § (1) bekezdés]. A megbízottnak a költségek vonatkozásában csupán tájékoztatási kötelezettsége áll fenn: ha a megbízó a költségeket nem előlegezi, az ebből eredő jogkövetkezményeket köteles viselni.

A megbízottat egyébként költségei és díjkövetelése biztosítására a Ptk. 480. §-a szerint zálogjog illeti meg a megbízónak azon vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába. E törvényes zálogjog csak ingó, vagyoni értéket is képviselő dolgokon áll fenn, így pl. okiratok kiadását a megbízott erre hivatkozással nem tagadhat meg.

A megbízási szerződés egyrészt a szerződés megszüntetésére vonatkozó általános szabályok szerint, másrészt pedig a megbízásnál külön nevesített szabályok szerint szűnik meg. Így a megbízási szerződés megszűnhet:

1. a teljesítés lehetetlenné válásával (Ptk. 312. §),

2. közös megegyezéssel történő megszüntetéssel vagy felbontással [Ptk. 319. § (1) bekezdés],

3. a szerződésben kikötött elállási jog gyakorlásával (Ptk. 320. §),

4. személyi egyesülés folytán, azaz ha ugyanaz a személy lesz a megbízó és a megbízott (Ptk. 322. §),

5. ha bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik, kivéve ha a megszűnő jogi
személynek jogutódja van (Ptk. 481. § d) pont),

6. ha a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, vagy a
megbízott cselekvőképességét elveszti (Ptk. 481. § c) pont),

7. ha a megbízás tárgytalanná válik akár a feleken kívülálló, akár a megbízó személyében
rejlő okból (Ptk. 481. § d) pont),

8. ha valamelyik fél a szerződést felmondja (Ptk. 481. § a) pont).

A felmondásnál alakszerűség nincs előírva: az történhet szóban és írásban is. A felmondásra azonnali hatállyal és felmondási idő közbeiktatásával is sort lehet keríteni. Az azonnali hatályú felmondást a megbízó bármikor, indokolás nélkül gyakorolhatja, azonban eljárásának korlátot szab az a körülmény, hogy amennyiben ezt a jogot alapos ok nélkül gyakorolta, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhasson [Ptk. 483. § (1)-(3) bekezdés].

A megbízottat is megilleti az azonnali hatályú felmondás joga, de csak abban az esetben, ha a megbízó súlyos szerződésszegést követ el. Ha utóbb az állapítható meg, hogy az azonnali hatályú felmondás jogával a megbízott jogszerűtlenül élt, a felmondás csak a rendes felmondás szabályai szerint szűnhet meg, s ilyenkor a megbízott is felelősséggel tartozik.

A rendes felmondás joga mindkét felet megilleti. A felmondási idő tartama a törvényben nincs meghatározva: e vonatkozásban is a diszpozitivitás érvényesül. Ha azonban az időtartamot a felek nem határozzák meg a szerződésben, a megbízott felmondása esetén a felmondási időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhasson. Ha a megbízott által meghatározott felmondási idő túl rövid, a szerződés csak az adott helyzetben indokolt és reális felmondási idő elteltével szűnik meg.

A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, folyamatos megbízási szerződések esetén azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában állapodhatnak meg.

Mint a fentiekből kitűnik, a megbízási jogviszony tipikus esetei jól elkülöníthetők a munkajogviszonytól. Az elhatárolás akkor okoz nehézséget, amikor tartós, azaz folyamatos megbízási jogviszony jön létre a felek között. Ilyenkor ugyanis a jogviszony tartós jellege miatt a felek a diszpozitív szabályok következtében – rendszeres munkavégzésben, rendszeres díjazásban állapodhatnak meg; meghatározhatják a teljesítés, munkavégzés helyét, időbeli lekötöttségét; meghatározhatják a felmondási idő mértékét, sőt korlátozhatják is a felmondást. Ezek az elemek pedig a jogviszony bizalmi jellegéből fakadó, főleg személyes teljesítést követelő és a megbízó utasításának megfelelő eljárás esetén igen csak hasonlatossá teszi e jogviszonyt a munkajogviszonyhoz. Ilyen esetben utólag csak a körülmények részletes feltárása, a jogok és kötelezettségek aprólékos megvizsgálása után lehet csak kideríteni, hogy valójában milyen jogviszony állt fenn a felek között. A bizonyítottság hiánya vagy kétséges volta pedig a szerződés megbízási szerződésenkénti minőségét vonja maga után, ez következik a megbízási szerződés korábban említett általános és kiegészítő jellegéből.