Az adóhatóság az adóellenőrzések alkalmával arról kíván meggyőződni, hogy az adózók a jogszabályok szerint teljesítik-e az adókötelezettségüket. Az ellenőrzést a rendelkezésre álló bizonylatok, iratok, könyvek, nyilvántartások alapján végzik. Amennyiben nem állnak rendelkezésre az iratok, vagy az adózó nem bocsátja azokat a revizorok rendelkezésére, akkor becslési eljárást folytat le a NAV.

Adóalap valószínűsítése

A becsléssel az adóhatóság természetesen nem tud adót megállapítani, csak valószínűsíteni tudja annak mértékét. A bizonyítási teher a NAV-on van, tehát neki kell azt bizonyítania, hogy

  • az adózó nem a jogszabályok szerint járt el
  • a becslés feltételei fennállnak
  • a becslés alapjául szolgáló adatok, tények és az alkalmazott módszerek megfelelően valószínűsítik az adó alapját.

Ha mindezt az adóhatóság tudja bizonyítani, akkor onnantól a bizonyítási teher megfordul, az adózónak kell bizonyítania, hogy nem megfelelő a becsléssel kiszámított adóalap.

Mikor kerül sor becsléssel történő adómegállapításra?

Amennyiben az anyag vagy készletfelhasználás értéke nagyobb, mint a feltüntetett bevételeké, utalhat a bevételek eltitkolására. Szintén erre következtethetnek, ha az adózó által használt haszonkulcs eltér a szakmai átlagtól. Becsléshez folyamodhat az adóhatóság, ha a bevételek dokumentáltsága egymást alá nem támasztó, egymáshoz nem kapcsolódó adatokat tartalmaz.

Ha a leltározások elmaradtak, vagy nem egyezik meg a záró és nyitó készlet, akkor nem ellenőrizhető a felhasználás, ezért megkérdőjelezhető a kimutatott bevétel hitelessége. Ha egy időszak anyagkészlete nem adhatott fedezetet a bizonylatokon bemutatott értékesítésre, szintén becsléshez folyamodhat az adóhatóság.

A pénzforgalom ellenőrzése is vezethet becsléshez, például ha gyakoriak a fedezet nélküli kiadások, ha indokolatlan a költségelszámolás mértéke, ha a készpénzforgalomban fedezethiányt találnak.

Már az is becsléshez vezethet, ha szigorú számadású bizonylatokból példányok hiányoznak.

Becslés klasszikus módszere

A klasszikus módszer akkor alkalmazandó az adóhatóság részéről, ha az iratokból megismerhető a bevételek és kiadások egy része, de más tények, adatok azt valószínűsítik, hogy mégsem alkalmasak az iratok a valós adóalap megállapítására.

A klasszikus módszer esetén fontos, hogy a rendelkezésre álló adatok, bizonylatok mind felhasználásra kerüljenek.

Mit vehetnek figyelembe a becslés során?

Az adóhatóság felhasználja az érintett adózónál folytatott korábbi ellenőrzéseket.

A nyitókészlet + anyagbeszerzés – zárókészlet kalkulációval az elérhető árbevétel meghatározható. Ilyenkor természetesen figyelembe veszik a veszteséget, az anyaghibát és az elhullást is.

Az alapanyagok melletti segédanyag-felhasználás mértékét, annak arányát is vizsgálják.

A termelési időt és a rezsiórabért kiszámolva a bérszámfejtés által kalkulált bérköltség is irányt mutathat a valós árbevétel összegére vonatkozóan, ugyanígy az energiafelhasználás is elemezhető.