A pénzforgalmi elszámolás szerinti áfa adózás lényege, hogy az adólevonási jogot akkor érvényesíti az adóalany, amikor kifizeti a szállító részére az ellenértéket. A cikkben néhány problémásnak tűnő esetet járunk körbe, amelyekkel a vállalkozás pénzforgalmi elszámolású áfa választása esetén találkozhat.

Alkalmazhatósági szabályok

Az áfa-törvény lehetőséget ad halasztásra ( 61.§) a fizetendő adó megállapítását illetően, amennyiben

  • egyszeres könyvvezetés szerint történik a könyvelés vagy csak a bevételeiről kell nyilvántartást vezetnie a vállalkozásnak

vagy

  • az államháztartás számviteléről szóló jogszabály szerint tesz eleget nyilvántartási kötelezettségének.

Ezekben az esetekben az áfát legkésőbb az ellenérték megfizetéséig kell megállapítania a gazdálkodónak. A halasztás nem tarthat bármeddig, mert amennyiben a teljesítés utáni 45. napon sem fizetik ki a számlát, lejár a halasztás.

Azonban ha a pénzforgalmi elszámolás szerinti adózást választja a vállalkozás, akkor a fenti szabály (a 61. §) már nem alkalmazható az adózóra, mivel rá – a pénzforgalmi elszámolású áfával – már különös szabályok vonatkoznak.

A pénzforgalmi elszámolású áfa adózást akkor választhatja a vállalkozás, ha nem haladja meg bevétele az évi 125 millió forintot – sem a tárgyévben, sem az azt megelőző évben.

A határozott idejű elszámolású ügyletek esete

Tegyük fel, hogy egy számlát február 1-én állítanak ki, amelyen a teljesítési időpont március 20-a, a felek a határozott idejű elszámolást választják. A vevő kifizeti a számlát február hónap során. Amennyiben az eladó áfa adózása a pénzforgalmi elszámolás szerint történik, akkor a számla ellenértékének kifizetésekor meg kell állapítani az adót. A számla befogadójánál is ugyanebben az időpontban keletkezik az adólevonási jog. Ha a fizetés, tegyük fel, február 20-án történik, akkor a február havi bevallásba kell betenni az áfát mindkét félnél.

Egy másik eset lehet, amikor csak a vevő választott pénzforgalmi elszámolást az áfa adózásnál. Ebben az esetben az eladónál a fizetési határidő napján keletkezik adófizetési kötelezettség. A vevőnél szintén ezen a napon lesz lehetőség az adólevonásra, függetlenül attól, hogy esetleg hamarabb fizette a számlát, mint a határidő. Ilyenkor a fenti példánál maradva, a márciusi bevallásban kell szerepeltetni az áfát mindkét félnél.

Ha nem fizet a vevő

Előfordulhat, hogy a követelés behajthatatlanná válik. Ha a követelés elévül, vagy felszámolói nyilatkozattal érintett vagy behajthatatlan lesz, akkor nem minősíthető megfizetettnek, ezért a követelés leírása miatt nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a számla kiállítójának. Ezzel együtt a vevőnek sem lesz joga adólevonásra.

Adózás az áthúzódó elszámolásoknál

Tegyük fel, hogy egy ügylet vevője a tavalyi évben még a normál adózási szabályok szerint számolt el az áfával, majd az idei évtől a pénzforgalmi elszámolást választotta. Ha volt számlája a tavalyi évben, amelyre nem élt az adólevonási jogával, akkor a pénzforgalmi elszámolás adózási időszakában már csak akkor vonhatja le az áfát, amikor a számlát kifizette a szállító felé.

Egy másik példával a szállító oldaláról mutatunk érdekes esetet, amikor az új üzleti évben már a pénzforgalmi elszámolású áfa adózást választotta a cég, de még az előző évben teljesített egy ügyletet, a hozzá kapcsolódó számlát pedig az új évben bocsátotta ki. Mivel a pénzforgalmi elszámolású adózásnál csak az ezen időszak alatt létrejött teljesítésekre kell alkalmazni a szabályokat, ezért ennél az ügyletnél még a „normál” adózás szerint kell az áfát bevallania, ugyanis a teljesítés még az előző üzleti évben történt, a „normál” adózás ideje alatt.

>>> Lájkolja az EU-TAX Könyvelő Iroda Facebook-oldalát, és nem marad le semmiről!