A 2020-as évről szóló beszámolókban kell először új árbevétel elszámolási szabályokat érvényesíteni, amelyek kapcsán érdemes megismerkedni egy új fogalommal, a szerződés elszámolási egységével.
Az új szabály alkalmazása alól van még egy átmeneti „kibúvó”, ugyanis a 2020. január 1. előtt kötött szerződésekre nem kötelező azt alkalmazni.
Szerződés elszámolási egysége
A szerződés elszámolási egysége a szerződés valamennyi részteljesítése, összes teljesítési kötelme együtt, függetlenül attól, hogy a szerződés egy, vagy több részteljesítést, teljesítési kötelmet tartalmaz. Az új elszámolási szabályokat csak olyan ügyleteknél kell alkalmazni, ahol a teljesítés módját a megrendelő határozza meg széles körben, tehát elsősorban az egyedi megrendelésekre. A megrendelés lehet termék vagy szolgáltatás. Tipikus példa az építőipari szerződések, vagy a tervezési szolgáltatások. Amennyiben ezek esetében több üzleti évet érint a teljesítés, akkor az új árbevétel elszámolási szabályok alkalmazandók.
A tömegigényeket kielégítő kereskedő cégek, gyártó cégek nagy valószínűséggel nem lesznek érintettek az új szabályok alkalmazásában.
Egyetlen szerződésnek tekintendő szerződés-csoport
A számviteli trv. alapján egyetlen szerződésnek kell tekinteni az ugyanazon megrendelővel kötött szerződések csoportját, ha
- a szerződések csoportjának feltételeit egy csomagban tárgyalták,
- a szerződések egy közös nyereséghányaddal rendelkező egyetlen projekt részét képezik,
- a szerződések egyszerre vagy egymást szorosan követve valósulnak meg.
Például egy épület megépítésére és a tereprendezésre ugyanazzal a vállalkozással kötött szerződések az árbevétel elszámolása szempontjából egyetlen szerződésként tekintendők, ha a fenti feltételeknek megfelelnek.
Árbevétel elszámolása a készültségi fok alapján
Az új alapelv értelmében az árbevétel olyan arányban számolható el egy adott üzleti évben, amilyen arányban az adott szerződés készültségi foka megállapítható.
A tavaly év végéig érvényben lévő szabályozás alapján az egyedi megrendeléseknél a még nem értékesített termékek vagy a még ki nem számlázott szolgáltatások bekerülési értékét, azaz közvetlen önköltségét a saját termelésű készletek között mutatták ki a cégek, tehát költségként nem számolhatták el a felmerülés évében. Az új módszer alapján a szerződés elszámolási egységéhez kapcsolódó befejezetlen termelés, szolgáltatás, félkész vagy késztermék csak a bevétel elszámolásáig mutatható ki készletként. A készültségi fok arányában kötelező bevételt elszámolni, még akkor is, ha számla kiállítására nem került sor, vagy nem arányos értékben. A ténylegesen felmerült költségeket el kell számolni az eredmény terhére, csak a befejezetlen saját termelésű készlet nem mutatható ki.
Készültségi fok meghatározása
A készültségi fok meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az adott évben elvégzett munka hogyan aránylik az összes szerződés szerint elvégzendő munkához. Az arány megállapításának módszerét a vállalkozás határozhatja meg. A választást le kell írnia a számviteli politikájában. Például alapul vehető a ledolgozott munkaórák száma, az eltelt idő, a felmerült költségek. Ha egyenletes eloszlást mutatnak felhasznált erőforrások a teljesítési időszakban, akkor lineáris módszer is alkalmazható.
Elszámolt árbevétel összehasonlítása a készültségi fok szerinti árbevétellel
A készültségi fok alapján elszámolható nettó árbevétel összevetendő az adott évben elszámolt nettó árbevétellel. Amennyiben az elszámolt nettó árbevétel a kevesebb, akkor a különbözet aktív időbeli elhatárolás lesz. Fordított esetben passzív időbeli elhatárolásként kell a különbséget elszámolni, a nettó árbevétellel szemben.