Az elektronikus piactér a kereskedelem szereplői között közvetít.

Az e-kereskedők döntően a saját weboldalukon keresztül árulják a termékeiket. De az induló/kisforgalmú szereplőknek, vagy akik nem akarnak a marketingre költeni, megvan a lehetőségük arra, hogy egy látogatott piactéren megjelenve értékesítsenek.

Elektronikus piactér, mint adózási szereplő

A Héa-irányelv (hozzáadottérték adó) szabályozásának célja, hogy ezeket a szereplőket is bevonja az értékesítéseket terhelő áfa beszedésébe azáltal, hogy a rajtuk keresztül értékesített termékeknél adófizetési kötelezettséget ír elő. Így tudja biztosítani a hozzáadottérték-adó hatékony beszedését. A szabályozás két esetben ír elő adófizetési kötelezettséget a platformok részére:

  • ha a platform harmadik államból 150 eurónak megfelelő pénzösszeget meg nem haladó belső értékű küldeményként importált termék távértékesítését segíti elő,
  • és ha a platform a termék közösség területén történő értékesítését segíti elő – a közösségben nem letelepedett adóalany által nem adóalany részére történő értékesítésnél (az az eset is ide tartozik, amikor a termék feladási és rendeltetési helye azonos tagállam).

A jogszabály feltételezi, hogy az elektronikus platform a termék beszerzője és értékesítője is. Így a fenti két eset a következőképp valósul meg:

  • a platform és az eredeti eladó között történik ügylet,
  • a platform és a vevő között jön létre ügylet.

A platformok az általuk elősegített ügyletek után adót kötelesek fizetni.

Mikor lesz az ügylet elősegítője az elektronikus piactér?

A Héa- végrehajtási rendelet szabályai határozzák meg, hogy mikor kell a platformra úgy tekinteni, mint ami termék értékesítését segíti elő: olyan elektronikus felület használatáról van szó, amely lehetővé teszi a felületen keresztül termékeket eladásra kínáló értékesítő és a vevő közötti kapcsolatfelvételt, melynek következtében a terméket az adott elektronikus felületen keresztül értékesítik.

Mikor nem termékértesítés elősegítő a platform?

Vannak esetek, amelyeknél úgy lehet tekinteni, hogy a platform nem segít elő termékértékesítést:

  • az adóalany sem közvetlenül, sem közvetve nem határozza meg a termékértékesítésre vonatkozó feltételeket
  • az adóalany sem közvetlenül, sem közvetve nem  vesz részt a kifizetett összeg vevő felé történő felszámításának engedélyezésében
  • az adóalany sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a termék megrendelésében, vagy eljuttatásában.

Megdönthető vélelem

Amennyiben a platformnak nincs tudomása az ellenkezőjéről, akkor a felületen keresztül terméket értékesítő személyt adóalanynak, a terméket megvásárló személyt pedig nem adóalanynak kell tekinteni. Ez a megdönthető vélelem a platformokra háruló adminisztratív terhek csökkentését szolgálja.

A vélelem alapján két egymást követő értékesítés történik, de a terméket csak egyszer fuvarozzák el az értékesítőtől a vevőhöz, azaz láncértékesítés történik. Azért, hogy a platform legyen az, aki a közösségen belül a távértékesítést teljesíti (és ne az értékesítő), a fuvarozással egybekötött értékesítést a platformnak kell teljesítenie. A tényleges értékesítő részéről a platform részére történő értékesítés a termék fuvarozásra történő feladásának helyén teljesítettnek minősül.

Adófizetési kötelezettség keletkezési időpontja

Azon esetekben, amikor az értékesítő a platformnak a platform pedig a megrendelőnek értékesít, a platform által teljesített, és a részére történő termékértékesítés teljesítési időpontja azonos időpont. Ez az időpont a teljesítés időpontja, a fizetés elfogadás időpontja, és ekkor kell a fizetendő adót megállapítani. Az adófizetési kötelezettség tehát a fizetés elfogadásának időpontjában keletkezik.

Amikor a termék feladási és rendeltetési helye ugyanazon tagállam

A platform vélelmezett értékesítői minőségében eleget tehet a közösségen belüli távértékesítés utáni adóbevallási, adófizetési kötelezettségének az uniós egyablakos rendszeren keresztül akkor is, amikor a termék feladási és rendeltetési helye is ugyanaz a tagállam.