A munkáltató jogos gazdasági érdekeinek megfelelő magatartás tanúsítása

Az Mt. szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt

  • kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja
  • nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné [Mt. 3. § (5) bek.].

Az, hogy mi tekinthető a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásnak, nyilvánvalóan csak az adott munkáltató által folytatott tevékenység alapulvételével ítélhető meg. Nincs azonban természetesen akadálya annak, hogy a felek akár a munkaszerződés megkötésekor tisztázzák a munkáltató jogos gazdasági érdekeibe ütköző, azt veszélyeztető magatartásokat, vagy hogy erről a kollektív szerződésben rendelkezzenek. [Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az Mt. a munkáltató jogos gazdasági érdekei védelméről rendelkezik, következésképpen a jogszabályi előírások megkerüléséből (pl. adóeltitkolásából) eredő gazdasági előnyök védelmét az említett rendelkezés nyilvánvalóan nem szolgálhatja.

További útmutatással szolgálnak az alábbi bírósági ítéletek:

A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt sem önálló foglalkozásként, sem mással jogviszonyra lépve nem folytathat olyan üzleti, üzemi vagy egyéb tevékenységet, amely versenyt teremt munkáltatójával (BH 1996/1/64. jogeset, BH 1996/12/666. jogeset).

A versenytevékenységet a gazdasági társaság cégjegyzékben feltüntetett tevékenységi köre és a munkáltató hasonló tevékenységi köre egybevetése alapján kell elbírálni; ennek során nem lehet arra hivatkozni, hogy a tevékenységi körbe tartozó egyes tevékenységeket ténylegesen nem végeznek (LB Mfv. II. 10 751/1998. sz.) A munkavállalónak a munkáltatóval azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban fennálló tagsági viszonya a társaság tevékenységében való személyes közreműködése nélkül nem sérti az Mt. 3. §-a (3) bekezdése rendelkezését (LB Mfv. I. 10 779/1999. sz., BH 1996/9/666. jogeset).

Az Mt. azonban a munkavállalót csak a munkaviszony fennállása idejére tiltja el a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartástól. Nincs akadálya tehát annak, hogy a munkavállaló munkajogi jogviszonyának megszüntetése után a saját érdekében kamatoztassa a munkáltatónál szerzett ismereteket, és akár olyan tevékenységet folytasson, amely ellentétes a munkáltató gazdasági érdekeivel (például vállalkozóként annak versenytársa legyen). A jóhiszeműség és a tisztesség szabályait azonban ilyenkor is meg kell tartani. A törvény ugyanakkor megadja a lehetőséget arra, hogy a munkáltató megállapodjon dolgozójával: megfelelő ellenérték fejében továbbra sem tanúsít olyan magatartást, amely veszélyeztetné az említett érdekeit. Ez a megállapodás azonban legfeljebb a munkajogviszony megszűnését követő három év tartamára szólhat.

Ide kapcsolódnak az alábbi bírósági határozatok

A munkavállalót a munkaviszony megszűnését követően a volt munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartástól való tartózkodás kötelezettsége csak erre irányuló megállapodás alapján és legfeljebb három évig terheli. A jogszabály helytálló értelmezése szerint a megállapodás érvényességi feltétele a munkavállaló magatartásának korlátozásához képest megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes, a munkavállaló megélhetését, a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. A megállapodásban kikötött versenytilalom nem eredményezhet olyan mérvű korlátozást, amely nem az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését, hanem az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását jelent. (LB. Mfv. I. 11 056/1998. sz., BH 2001/2/84. jogeset.)

A versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy a mentesítés érdekében, bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre (LB Mfv. I. 10 287/1999. sz., BH 2001/7/339. jogeset).

Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy a szóban forgó megállapodásra ugyan a polgári jog szabályai az irányadók [Mt. 3. § (4) bek.], a megállapodásból eredő jogvita azonban munkaügyi jogvitának minősül és a munkaügyi bíróság elbírálása alá tartozik (LB Mpk I. 10 044/1993., PK IV, 23 250/1996.) tisztességes, a munkavállaló megélhetését, a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása.

A megállapodásban kikötött

versenytilalom nem eredményezhet olyan mérvű korlátozást, amely nem az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését, hanem az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását jelent. (LB. Mfv. I. 11 056/1998. sz., BH 2001/2/84. jogeset.)

A versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy a mentesítés érdekében bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre (LB Mfv. I. 10 287/1999. sz., BH 2001/7/339. jogeset).

Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy a szóban forgó megállapodásra ugyan a polgári jog szabályai az irányadók [Mt. 3. § (4) bek.], a megállapodásból eredő jogvita azonban munkaügyi jogvitának minősül és a munkaügyi bíróság elbírálása alá tartozik (LB Mpk I. 10 044/1993., PK IV, 23 250/1996.).