A munkavállaló munkavégzési kötelezettségének az előbbiekben tárgyalt legfontosabb elemei mellett jelentős kérdésekről szólnak azok a rendelkezések is, amelyek ugyan már nem közvetlenül a munka végzésére vonatkoznak, de a munkaviszonyból fakadóan a munkavállalóra további fontos kötelezettségeket hárítanak. Ezeket összefoglalóan a munkavállaló különös kötelezettségeiként szokásos jelölni.

E kötelezettségek alapvetően abból fakadnak, hogy a munkaviszonyban a munkát végzőnek a munkáltató irányítása, rendszeres utasításai mellett, az adott munkakollektíva tagjaként, a munkáltató előtt álló feladatok szolgálatában, a számára rendelkezésre bocsátott anyagokkal, munkaeszközökkel, nem egyszer munkahelyi veszélyeknek is kitéve kell munkáját végeznie, egyúttal pedig ismerőjévé válik különböző munkahelyi titkoknak, üzleti megfontolásoknak, amelyek ismeretével való visszaélés, vagy akár azoknak illetéktelenek által való megismerése a munkáltató jogos érdekeit veszélyeztethetik.

A munkavállaló munkaviszonyból eredő különös kötelezettségei alapvetően a következők:

  • együttműködés a munkáltatóval,
  • együttműködés a munkatársakkal,
  • továbbképzésben való részvétel,
  • az egészség és testi épség védelmét szolgáló előírások megtartása,
  • a vagyoni értékek megóvása és védelme,
  • titoktartási kötelezettség,
  • a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek megfelelő magatartás tanúsítása,
  • a további jogviszony létesítését korlátozó szabályok betartása.

A munkára felkészítés

A munkaviszonyba lépő munkavállaló rendszerint nincs tisztában a helyi ismeretekkel, az adott munkahely által a munkavégzésre vonatkozóan támasztott szakmai, munkavédelmi stb. követelményekkel. Ez mind a gazdasági munka eredményessége, mind pedig a munkavállaló vagy mások egészsége szempontjából veszélyeket rejt magában. Hasonló probléma jelentkezik a munkavállaló áthelyezése vagy más munkára beosztása esetén. Ebből fakad a munkáltatónak az a kötelessége, hogy a munkavállaló alkalmazásakor (áthelyezés vagy más munkára beosztás esetén) készítse fel a munkára, segítse munkába állását, munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek teljesítését.

A munkáltató említett kötelezettsége mint ez az előbbiekből következik különösen szakmai és munkavédelmi vonatkozású. Magában foglalja a munkavállaló informálását a szükséges munkahelyi ismeretekről, adott esetben betanítását, munkavédelmi oktatását, esetleg vizsgáztatását, illetőleg meghatározott ideig felügyelet mellett történő foglalkoztatását. A munkára felkészítéssel összefüggő munkáltatói kötelezettségek részletezése a munkahelyi szabályokban (kollektív szerződés, munkavédelmi szabályzat) történik. E rendelkezésről a munkavállalókat kellőképpen informálni kell.

A munkavállaló munkára (más munkára) felkészítéséről lehetőség szerint még a munka felvétele (áthelyezés, más munkára beosztás végrehajtása) előtt kell gondoskodni. A munka felvételét követő időben kell végrehajtani olyankor, ha a dolog természete szerint arra csak a munka végzésével párhuzamosan kerülhet sor (pl. gyakorlati betanítás).

A munkavégzés

A munkavállalónak az Mt.-ből eredő kötelezettségei valójában két nagyobb csoportba sorolhatók: az egyikbe azok, amelyek a munkaviszony alapján végzendő munkával függnek össze, és amelyeket röviden a munkavállaló munkavégzési kötelezettségeként szokásos nevezni. A másik csoportba a munkavállaló munkaviszonyból eredő további, tehát a munkavégzéssel már nem, vagy legfeljebb már csak közvetett kapcsolatban álló kötelezettségei tartoznak, amelyeket pedig összefoglalóan a munkavállaló különös kötelezettségeiként szokásos jelölni.