A munkavégzés dologi feltételei körében a munkáltató mindenekelőtt köteles gondoskodni a munkavégzés helyéről, tehát ahol földrajzi értelemben a munkavállaló a munkát végezheti. A munkajogban többnyire a munkavégzésre irányuló polgári jogviszonyok megoldásával ellentétben a munkáltató nem igényelheti a munkavállalótól, hogy maga gondoskodjék a munkavégzés helyéről, hanem ez a munkáltatóra tartozik, és egyik fontos jellemzője a munkaviszony alapján végzett munkának. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy olyankor, ha a munkavállaló kéri és a munkavégzés körülményei ezt lehetővé teszik, a munkáltató ne járulhatna hozzá, hogy a munkaidő egy részében a munkavégzésre a munkavállaló elhatározása szerinti helyen [lakásán, könyvtárban stb.] kerüljön sor.)

A munkáltató köteles továbbá gondoskodni a munkavégzéshez szükséges munkahelyi létesítményekről (épületek, üzemcsarnokok, munkaszobák, stb.) és a munkaeszközökről (gép, szerszám, anyag, energia, közlöny, folyóirat stb.). Ha pedig az említett feltételek hiánya folytán, a munkáltató működési körében felmerült okból kifolyólag a munkavállaló nem tud munkát végezni, az emiatt kieső munkaidőre (állásidőre) személyi alapbére illeti meg.

A munkáltató alapvető kötelezettségei közé tartozik, hogy a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítsa. Ebbe a körbe tartozik, hogy köteles olyan munkaeszközt biztosítani a munkavállaló részére, amely a megfelelő munkavégzést szolgálja. Ennek megfelelően például abban a perbeli esetben nem marasztalható el a trolibusz vezetője az áramszedő kiugrásáért, amelynek nyomán 50 perces forgalmi akadály keletkezett.

A munkavállaló kezelésére bízott trolibusz szünetjelző csengője ugyanis rossz volt, így nem észlelhette az áramszedők kiugrását.

Kivételesen a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkakörökben a munkavállaló a munkát saját munkaeszköz (szerszám) felhasználásával köteles végezni. Ebben az esetben a munkáltató a saját szerszám használatáért általában a kollektív szerződésben meghatározott térítést (szerszámhasználati díjat), illetőleg költségtérítést köteles fizetni.

Ha a munkáltató által a munkavállaló rendelkezésére bocsátott munkaeszközök nem voltak alkalmasak a munkáltató által elvárt minőségben történő munkavégzésre, s ezért a munkavállaló a munkáltató tudomásával a saját munkaeszközeit használta, a használat ellenértékét a munkáltató a munkavállalónak köteles megtéríteni.

Ha a munkavállaló a munkáltató tudtával szükségesen használja a saját munkaeszközeit, a használat ellenértéke jár részére.

(Természetesen sajátos helyzet áll fenn az utóbbi időben elterjedt, ún. távmunkára irányuló munkaviszonyok esetében. E helyen ennek részleteire nem térünk ki, de az érdeklődők számára útbaigazítást ad a szerző által készített és a Kiadó által a 2004. év júliusában megjelentetett összeállítás, melynek címe: Sajátos (atipikus) foglalkoztatási lehetőségek a munka világában.”)

Munkásszállás

Munkásszállás a kifizető tulajdonit képező, vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban levő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Nem munkásszállás az, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adó törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn. A munkásszálláson történő elhelyezés adómentes természetbeni juttatás, amely után adófizetési kötelezettsége sem a kifizetőnek, sem a magánszemélynek nincs, és nem hoz létre társadalombiztosítási kötelezettséget sem.