Az általános gyakorlat azt mutatja, hogy egy vállalkozás akkor fordítja a legtöbb figyelmet az adója megtervezésére, amikor megalakul. Természetesen ennek a tervezésnek a vállalkozás későbbi élete során is folytatódnia kell, amikor egy újabb adóévet kezd, még ha nem is tervez jelentős változást üzletmenetében, vagy beruházásaiban.
A vállalkozás adótörvényi szempontból keletkező nyereségének, illetve a veszteségek felhasználásának kérdései, évről-évre felmerülnek a társasági adó alapjának meghatározásakor, jóllehet, az évente változó törvényi szabályozás keresztülhúzhatja számításainkat és a korábbi évek bevált eszközeit és eljárásait. Külön kell kezelnünk azon eseteket, amikor egyetlen társaságról beszélünk, illetve amikor egy cégcsoportról.
Az egyértelmű, hogy egy cégcsoport esetében sokkal több lehetőség adódik a nyereségtervezéssel és a veszteség-felhasználással kapcsolatban, mert a cégek közti tranzakciók szélesebb körű mozgásteret biztosítanak. Ilyenkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a társasági adóról szóló törvény rendelkezéseit a számviteli törvény „megbízható és valós összkép” iránti igényével összhangban, bizonyos korrekciókkal kell alkalmaznunk. Itt arra kell gondolnunk leginkább, hogy az adótörvény a célja érdekében módosítja az adóalapot az olyan bevételekkel és ráfordításokkal, amelyek nem indokoltak a vállalkozás tevékenységével kapcsolatban.
Az olyan költségekkel, amelyeket számviteli szempontból elszámolhatunk ugyan, de adóügyileg nem indokoltak, meg kell növelnünk társasági adó alapját, ami az adófizetési kötelezettségünket is növelni fogja. Fontos tehát, hogy tevékenységünk tervezésekor olyan adatokkal számoljunk, amelyek nem fogják torzítani az adózás utáni eredményünket.
Vegyük figyelembe azt is, hogy a számvitelileg alkalmazott értékcsökkenési szabályok eltérőek az adótörvényben meghatározottaktól, és így nincs hatása az adóalapra. Egyes eszközöknél az alkalmazható leírási kulcsok megegyezhetnek, de a törvényi előírások biztosította lehetőségeknél fogva befolyásolni tudjuk, hogy az adott eszköz értéke melyik évben milyen mértékben csökkenthesse az adóalapunkat.
Ha az adótörvény egyes eszközöknél választási lehetőséget enged meg a leírási kulcsot illetően (például immateriális javaknál, számítástechnikai eszközöknél, vagy bérbe adott gépek, berendezések esetén), akkor nagyobb nyereség mellett érdemesebb magasabb leírási kulcsot alkalmazni, mert így halasztani tudjuk az adófizetési kötelezettségünket. Területi adótervezési lehetőséget ad az értékcsökkenéssel kapcsolatban az a 2005. május elsejétől érvényben lévő (úgynevezett kistérségi értékcsökkenési kedvezmény) szabály, hogy az olyan kis- és középvállalkozás, amely a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és településeken új, a tevékenységét közvetlenül szolgáló gépet, berendezést és járművet (kivéve személygépkocsit) helyez üzembe, a számviteli bekerülési érték teljes összegével csökkentheti az adóalapját.
Egy vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy fejlesztési tartalék képzésével a tárgyévi adóalap kiszámításakor vegyen figyelembe egy jövőbeni beruházásnak, vagy beruházásoknak a bekerülési értékét. Mivel a későbbiekben az adóalapban értékcsökkenési leírást ezen beruházásokra vonatkozóan nem érvényesíthetünk, a fejlesztési tartalék képzése egy tervezett beruházás értékcsökkenésének el”rehozott és egyösszegű elszámolási lehetőségét teszi lehetővé.
A fejlesztési adókedvezményt ráadásul 2005. július elsejétől könnyebben képezhetünk, mert a korábbi kötöttségekkel ellentétben csak akkor kell kérelmet benyújtani a Pénzügyminisztériumhoz a fejlesztési adókedvezmény érvényesítésére, ha a beruházás értéke (figyelembe véve a támogatható immateriális javak értékét is) meghaladja a 100 millió eurót.