Pihenőidőnek azt az időtartamot nevezzük, amely alatt a munkavállaló pihenésének biztosítása érdekében munkavégzési kötelezettsége, a munkáltató pedig foglalkoztatási kötelezettsége alól mentesül.

Az Mt. a pihenőidő következő fajtáit biztosítja:
–  a munkaközi szünetet a napi munkaidő közben,
–  a napi pihenőidőt két munkanap között,
–  a heti pihenőnapokat két munkahét között,
–  a munkaszüneti napokat.

A pihenőidők közös vonásai az alábbiak:
–  a pihenőidők feltételeit és kötelező mértékét a jogszabályok mellőzhetetlen erővel állapítják meg,
–  a pihenőidőre a munkavállalónak alanyi joga van, erről nem mondhat le,
–  a pihenőidőre vonatkozó szabályok megtartásért a munkáltató, illetve annak illetékes vezetője felelősséggel tartozik.

(A pihenőidő egyik fontos formája a munkavállalót megillető rendes szabadság. Ezzel azonban a szabadság egyéb fajtáival együtt utóbb, külön részben foglalkozunk.)
Munkaközi szünet. A szabályok szerint munkaközi szünet a munkavállalót akkor illeti meg, ha a beosztása szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a 6 órát meghaladja, továbbá minden további 3 óra munkavégzés után.

Ha tehát a munkavállaló napi munkaideje a 6 órát nem haladja meg, és rendkívüli  munkát sem rendelnek el részére, a munkaközi szünet biztosítása nem kötelező. Másfelől viszont az olyan munkavállaló, akit napi 8 órás munkaidőben foglalkoztatnak és akár csak néhány óra rendkívüli munkát rendelnek el részére, a kilenc órát meghaladó munkavégzés esetén már két ízben jogosult munkaközi szünetre.

Az  Mt. szerint a munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell biztosítani.
Az Mt. nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy a munkaközi szünetet hogyan kell kiadni; a munkaidőn belül vagy azon kívül. Két eset lehetséges:

  • Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek közötti megállapodás eltérően nem rendelkezik, a munkaközi szünet ideje a készenléti jellegű munkakör kivételével a munkaidőbe nem számít be. Egy további kérdés, hogy ilyenkor a szünet idejére valamilyen díjazás a munkavállalót megilleti-e? Véleményünk szerint ennek nincs akadálya, a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása rendelkezhet erről.
  • Az előbbi rendelkezésből egyúttal következik, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása a munkaközi szünet idejét részben vagy egészben eleve a munkaidő részének minősítse. Ebben az esetben viszont annak idejére a munkavállaló részére díjazás jár (havibéres esetében erről külön nem kell intézkedni, hiszen ezt a havibér eleve magában foglalja, teljesítménybérezés esetén azonban erről külön rendelkezni kell.)

Munkaköz szünet címén az Mt. szerint a munkavállaló részére legalább 20 perc időt kell biztosítani. E rendelkezésből egyúttal következik az is, hogy nincs akadálya, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása ennél hosszabb időtartamot határozzon meg. A fiatal munkavállaló részére azonban ha a napi munkaideje a 4 órát meghaladja eleve legalább 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
Kollektív szerződés az Mt.117/A.§-ának(1) bekezdésében  meghatározott területeken, illetve munkakörökben dolgozókra nézve a munkaközi szünetre vonatkozó rendelkezésektől eltérhet.
Napi pihenőidő. A napi pihenőidő az egymást  követő  munkanapok  közötti pihenést biztosítja a munkavállaló számára. Az Mt. szerint a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani.

Mindez nemcsak a munkaidő-beosztás rendjének kialakítására vonatkozik, hanem azt is jelenti, hogy rendkívüli munkát sem lehet olyan módon elrendelni, hogy az említett pihenőidő a munkavállaló számára biztosítva ne legyen. Ha pedig
kikerülhetetlen, hogy a rendkívüli munka befejezése és a másnapi munkakezdés előírt ideje között a 11 óra pihenőidő megvalósuljon, a munkavállaló másnap csak olyan időtől állítható munkába, hogy az említett tartamú pihenőidő   számára   biztosítva legyen. Az emiatt kieső munkaidőre a munkavállalót távolléti díj illeti meg (LB 17. sz. állásfoglalás).
Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása a 11 óránál rövidebb, de legalább 8 óra pihenőidő biztosítását írhatja elő, ennek lehetőségét azonban a szabályok két irányból is korlátozzák. Egyrészt nem kerülhet erre sor, ha a munkavállalót az egészséget károsító kockázatok között foglalkoztatják [Mt.127.§(5) bek. c) pont], másrészt a legalább 8 órás pihenőidő biztosítását a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása csak

  • a készenléti jellegű munkakörben,
  • a megszakítás nélküli, illetve
  • a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
  • az idénymunkát végző munkavállaló esetében írhatja elő.

Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása végül előírhatja, hogy a munkavállalót a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő, ha a készenlétet nem a munkáltató telephelyén töltötte el.

Az egészségügyi törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő munkavállalók esetében a kollektív szerződés intézkedhet a legalább 8 óra napi pihenőidő megállapításáról. Itt a kollektív szerződés az Mt. fentebb ismertetett 123. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól is eltérhet.
Fiatal munkavállalók esetében a napi pihenőidő mértéke legalább 12 óra.

Kollektív szerződés az Mt. 117/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott munkaterületeken, illetve munkakörökben dolgozókra nézve a napi pihenőidőre vonatkozó rendelkezésektől eltérhet.
Heti pihenőnap. A munkavállalót az általános szabály szerint – hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.
Sajátos szabályok érvényesek munkaidőkeret alkalmazása esetére.
Ezek szerint

  • az általános szabálynak megfelelő pihenőnapok helyett a munkavállalónak
  • a munkaidő beosztása alapján hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe a vasárnapnak is bele kell esnie
  • a munkaidő beosztása alapján hetenként legalább (ugyancsak) 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható

a) a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben,
b) a készenléti jellegű munkakörben,
c) a megszakítás nélküli, illetve
d) a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint
e) az idénymunka végzése esetében; ilyen alkalmakkor a vasárnapnak legalább havonta egy ízben kell a pihenőidőbe beleesnie ,

  • a munkaidő-beosztás alapján hetenként legalább 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amennyiben a munkaidőkeret átlagában a munkavállaló heti pihenőideje legalább 48 órát kitesz; ez esetben a pihenőidőbe egy teljes naptári napnak és havonta egy alkalommal a vasárnapnak is bele kell esnie

A szabályok a munkaidőkeret alkalmazása esetére módot nyújtanak a (heti) pihenőidő(k) összevont kiadására is. Az idevonatkozó rendelkezés szerint munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap kéthetente, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta, idénymunka esetén a felek megállapodása alapján legfeljebb kéthavonta, részben vagy egészben, összevontan is kiadható, továbbá egyes meghatározott esetekben, így a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idényjellegű munkát végzők esetében a kollektív szerződés rendelkezése alapján akár hat hónapra kiterjedően részben vagy egészben is előírható

Ezekben az esetekben azonban a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező, de ez alól a több műszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetőleg munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.

Nem kerülhet viszont sor a heti pihenőnapok összevonására olyan munkavállaló esetében, akinek a foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, valamint a fiatal munkavállalók esetében.

Csak az érintett munkavállalók hozzájárulása esetén van mód az összevont pihenőnap kiadására az alábbi esetekben:

  • terhes nő esetében terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig;
  • gyermekét egyedül nevelő férfi esetében ugyancsak a gyermeke egyéves koráig.

Vasárnap. Külön foglalkoznak a szabályok a vasárnap történő munkavégzés kérdéseivel. Eszerint vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés csak az alábbi esetekben rendelhető el:

  • a rendeltetése folytán-e napon is  működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben; a munkáltató, illetve munkakör akkor minősül vasárnap rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás-e napon történő rendszeres igénybevételére a vasárnaphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, testi épség, egészség, továbbá  a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor;
  • a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállalók esetében;
  • a heti pihenőnapok lehetséges összevonása eseteiben.

Azokban az esetekben, amikor a fentiek alapján munkát vasárnapra is elrendelnek, havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni. Hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap (pihenőidő) kiadása kötelező. Ez utóbbi alól a több műszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetőleg munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.
Ha a munkavállaló a fenti rendelkezések alkalmazásával vasárnap munkát köteles végezni, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el. Kivétel ez alól:

  • a megszakítás nélküli, a három vagy ennél több műszakos munkarendben,
  • a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, a részmunkaidő esetén a felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatott, valamint
  • az idénymunkát végző munkavállaló

Munkaszüneti nap. Munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő  munkáltatónál (erre nézve értelemszerűen alkalmazandók az előbbiekben kifejtettek), illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. E rendelkezés nem érinti az Mt. 127. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt eseteket. (Eszerint munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés kizárólag a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el.)

Ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, az e napon, illetve a húsvétvasárnap és a pünkösdvasárnap történő munkavégzés tekintetében a munkaszüneti napra
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző

  • havidíjas munkavállalót a havi munkabérén felül a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére,
  • teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül távolléti díj illeti meg.

Munkaszüneti napon a rendkívüli munkavégzésre kötelezett munkavállalót a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabéren felül az Mt. 147. § (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott ellenérték (100, illetve 50 százalékos pótlék vagy átalánydíj) is megilleti

Az Mt. szerint a munkaidő beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a gazdasági miniszter évente szabályozza. A változtatás elsődlegesen gazdasági megfontolások szerint pihenőnappá minősíthet munkanapokat, vagy pihenőnapon a munkanapnak megfelelő  általános munkavégzési kötelezettséget írhat elő. E változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá
Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kollektív szerződés az Mt. 117/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott területeken, illetve munkakörökben dolgozókra nézve a vasárnapi és a munkaszüneti napon történő munkavégzésre vonatkozó rendelkezésektől eltérhet.