A vállalkozás szabadságát biztosító alkotmányos jog nem csak az egyéni vállalkozóvá válás szabadságát jelenti, hanem azt is, hogy mindenkinek joga van társas vállalkozás keretében is gyakorolni e jogot.
A társas vállalkozás fogalmát – társadalombiztosítási szempontból – a társadalombiztosítás ellátásaira, és a magán nyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § d) pontja határozza meg.

E szerint társas vállalkozás:
1. a közkereseti társaság (ide értve a gazdasági munkaközösséget és jogi személyi felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget is),
2. a betéti társaság,
3. a korlátolt felelősségű társaság,
4. közhasznú társaság,
5. közös vállalat,
6. egyesülés, ide értve az európai gazdasági egyesülést is,
7. az 1-6. pontban felsorolt társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is,
8. a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
9. a gépjárművezető-képző munkaközösség,

hozzájárulásuk arányában együttesen kezesként felelnek. Közös vállalat tagja nem csak jogi személy, hanem természetes személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is lehet. A Gt. 108. §-a szerint a vállalat tagjai kötelesek pénzbeli hozzájárulásukat befizetni, a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltatni, és a vállalt mellékszolgáltatást teljesíteni. A vállalat tagjai vagyoni hozzájárulásuk szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) teljesítésére is vállalhatnak kötelezettséget. A tagot ezért külön díjazás illetheti meg. A díjazás mértékéről ez esetben is külön meg kell állapodni.
Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási, és közös gazdálkodási tevékenységet (kiegészítő gazdálkodási tevékenységet) is végezhet [Gt. 272. § (1), (2) bekezdés].

Az egyesülést a Gt. a harmadik részében az úgynevezett kapcsolódó vállalkozások között sorolja fel, kinyilvánítva ezzel azt, hogy az egyesülés a gazdasági társaságoktól eltérő sajátosságú szervezet. Az egyesülés nem humán célokra létrehozott, alapvető gazdasági rendeltetésű vállalkozás, melynek célja, hogy összekapcsolja tagjait, koordinálja azok tevékenységét. Az egyesülést létrehozó társasági szerződésben kötelezően meg kell jelölni a tevékenységi körön belül a tagok gazdálkodásának előmozdítására, illetve összehangolására irányuló, valamint az ezzel kapcsolatos szakmai érdek képviseleti feladatokat, továbbá a tevékenységhez igazodóan a szükséges vagyon mértékét, és szolgáltatásának rendjét, illetve a működési költség viselésének tagok közötti megoszlását, az egyes tagokra eső befizetések összességét, és az elszámolás módját. Ezen kívül kötelező rendelkezni a tag kilépése esetén az őt megillető vagyoni hányad kiadásának feltételeiről, valamint az egyesülés megszűnését követően fennmaradó vagyon felosztásának rendjéről. E kötelező elemeken felül a társasági szerződés szükség szerint rendelkezhet a kiegészítő gazdasági tevékenységről; a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges társasági vagyon mértékéről; a kiegészítő gazdálkodási tevékenység keretében az egyes tagokat megillető szavazati jog mértékéről, gyakorlásának módjáról; a kiegészítő gazdálkodási tevékenység adózott eredményéből való részesedés szabályairól; s mindezeken felül az egyes tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről, és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről [Gt. 273. § (1), (2) bekezdés]. Az egyesülés működésének költségeit a tagok viselik, és azok bocsátják rendelkezésre a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges vagyont is. Az egyesülés tagjai egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) teljesítésére is vállalhatnak kötelezettséget. A mellékszolgáltatásért a tagot külön díjazás illeti meg [Gt. 274. § (1), (2) bekezdés]. Mivel mellékszolgáltatás mind az egyesülés koordinációs, mind a gazdálkodási tevékenységéhez nyújtható, célszerű ezeket külön szerződésben egyértelműen elkülöníteni. Tekintettel arra, hogy a fentebb felsorolt társas vállalkozások előtársaságként is működhetnek, a tag személyes közreműködése esetén az előtársaság keretében végzett munka is társas vállalkozásnak minősül.
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdésnek megfogalmazása szerint a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyben jogai érvényesítéséhez, és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse; ennek során iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes bíróságok és más hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket, és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot, és tájékoztatást ad. Szabadalmi ügyvivő ügyfelek képviseletével egyéni szabadalmi ügyvivőként szabadalmi ügyvivői irodában, vagy korlátolt felelősségű társaságban (szabadalmi ügyvivői társaság) foglalkozhat [6. § (1) bekezdés a)-c) pontjai].

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítése céljából végrehajtói iroda létrehozását teszi lehetővé. A végrehajtói iroda jogi személy, melyre a Vht.-ben foglalt eltérésekkel a kft.-re vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy a végrehajtói iroda az előtársaságra vonatkozó szabályok szerint nem kezdheti meg a működését, továbbá egyszemélyes társaságként sem működhet.