A legjobban úgy lehet megérteni a módszer lényegét, ha a jogalkotó szándékából indulunk ki. A szabály bevezetésekor (2003. január 1-jével) a törvénymódosítás indoklása is tartalmazta, hogy a jogalkotó célja ezzel kedvező adózási feltételek megteremtése volt azon társaságok számára, melyek egy nemzetközi konszern magyar leányvállalataként a cégcsoport többi tagjának finanszírozását végzik.

Az ilyen társaságok adóterhe akár a normál társasági adókulcs felére is csökkenhet a szabály alkalmazásával. Ezzel is elő kívánja segíteni a jogalkotó azt, hogy Magyarország a térség pénzügyi központjává váljon. Az Európai Unió előírásai miatt azonban nem lehetséges az, hogy a szabály alkalmazását csak az ilyen társaságokra korlátozzák, így az végül is a társasági adóalanyok nagy részére vonatkozik.

Nézzük ezek után magát a szabályt és azt, hogy miként valósul meg az alkalmazása. A törvény 7. § (1) bekezdésének k) pontja szerint az adózó az adóalapot csökkentheti a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevétel 50 százalékával.

A társasági adó csökkentése finanszírozási tevékenységnél

Eszerint tehát az adóév végén összegezni kell, hogy az adóalany

  • – mennyi ráfordítást számolt el kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján,
  • – mennyi bevételt számolt el kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján,

és ha a bevétel a nagyobb, akkor a különbözet felével az adózó csökkentheti az adóalapot.

Ez igen előnyös egy olyan sarkított esetben, ha egy társaság semmi mást nem csinál, mint a pénzben rendelkezésére bocsátott jegyzett tőkéből a kapcsolt vállalkozásait piaci kamattal hitelezi, hiszen ekkor a bevételeinek csak 50%-át kell figyelembe vennie az adóalapnál, és így a társasági adóterhe gyakorlatilag a felére csökken. (A hitelintézeti törvény értelmében az anyavállalat és a leányvállalatok között, illetve a leányvállalatok egymás között a likviditás biztosítása érdekében végrehajtott pénzügyi művelete – tehát pl. a kölcsön nyújtása – nem minősül pénzkölcsön nyújtásának, ezért nem engedélyköteles.)

Az alkalmazásnál azonban további szabályokat is figyelembe kell venni, melyek akár jelentősen is korlátozhatják a fenti kedvezmény igénybevételét:

  • Az adóalap-csökkentő tételnek van egy növelő párja is. A törvény 8. § (1) bekezdésének k) pontja szerint az adóalapot növeli a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján az adóévben elszámolt bevételt meghaladóan kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján elszámolt ráfordítás 50 százaléka. Tehát egy olyan adóalanynál, amelynél nem a járó, hanem a fizetendő kamat van túlsúlyban, ott az adóalapot a különbözet felével növelni kell. Mivel azonban ez nagyon sok adóalany számára igen kedvezőtlen lenne (főleg amelyeket a külföldi anyavállalatuk finanszíroz), ezért a törvény a 29/D. § (15) bekezdésében rögzíti, hogy ezt az adózó választása szerint alkalmazza, vagyis az adóalap-növelés – akárcsak a fenti csökkentés – nem kötelező!
    Viszont ha az adózó úgy dönt, hogy nem növeli az adóalapját ilyen jogcímen, akkor az a kapcsolt vállalkozása, amelytől a hitelt kapta, sem veheti figyelembe ezt a kamatot az adóalap-csökkentésnél. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezáltal összességében vagy az a helyzet, hogy a finanszírozó társaság kedvező adózási helyzete mellett a finanszírozott társaság kedvezőtlenebb adózási helyzetbe jut, vagy pedig egyik fél sem alkalmazza az adóalap-módosítást az adott kamatra.
    Vegyük azonban észre, hogy ez csak abban az esetben igaz, ha mindkét fél alanya a Tao törvénynek. Ha azonban a finanszírozott társaság külföldi, akkor csak az előnyös következmény lép fel. Ha pedig a finanszírozó külföldi, akkor a hitelt kapó és kamatot fizető magyar adóalany el tudja kerülni a hátrányos adókövetkezményt úgy, hogy az adóalap-növelést egyszerűen nem alkalmazza.
  • A fenti adóalap-csökkentő tétel (két másikkal, a 7. § (1) bekezdés e) és s) pontjai alattiakkal) a törvény 7. §-ának (14) bekezdése szerint nem haladhatja meg az adózás előtti nyereség 50%-át. Ezért a kedvező szabályt csak akkor lehet legalább részben kihasználni, ha a számviteli eredmény pozitív. Másrészt tekintettel kell lenni arra is, hogy az adóalanynál szóba jöhet-e az említett két másik csökkentő tétel alkalmazása a kapott jogdíjjal és a tőzsdei ügyletekkel kapcsolatban.
  • Nem alkalmazhatja a fenti adóalap-módosító tételt (tehát sem a csökkentést, sem a növelést) a biztosító, a pénzügyi intézmény, a befektetési vállalkozás és a kockázati tőketársaság. Szintén nem alkalmazható a szabály az ezeket terhelő, illetve az őket megillető összegre.
    Így tehát a fenti példát kiegészítve, még jelentősebb az előny akkor, ha a magyar társaság a külföldi kapcsolt vállalkozásainak a finanszírozását nemcsak a jegyzett tőkéből, hanem például bankhitelből is végzi. Ebben az esetben a banknak fizetett kamatokat nem kell figyelembe vennie a csökkentő tétel kiszámításakor még akkor sem, ha a bank kapcsolt vállalkozásának számít, viszont az adózás előtti eredményben természetesen igen – vagyis az adóalapja már a csökkentő tétel alkalmazása előtt eleve kisebb lesz. (Tekintettel kell azonban lenni az előző pontban említett 50%-os korlátozásra.)
    Másfelől arra is figyelni kell, hogy a finanszírozott külföldi kapcsolt vállalkozás nem tartozik-e a fenti felsorolásba, mivel ekkor a tőle kapott kamatra nem lehet a csökkentő tételt alkalmazni. (Egyszerű példával élve, nem alkalmazható a csökkentő tétel arra a kamatra, amit az adóalany a szabad pénzeszközeinek egy kapcsolt vállalkozásnak minősülő külföldi bankban történő elhelyezéséért kap.)
  • Kapott (járó) kamatnak számít e szabály alkalmazásában az adott kölcsön kamata, a váltókövetelés és a pénzeszközök kamata, a hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír (pl. kötvény) kamata, az ilyen értékpapír értékesítésekor az eladási árban érvényesített kamat (viszont vételkor csökkenteni kell a figyelembe vett kamatot a vételárban lévő kamattal), valamint a pénzügyi lízing díjában lévő kamat. Fizetett (fizetendő) kamatnak számít a kapott kölcsönök, hitelek kamata, a hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír kibocsátásából fennálló tartozás kamata, a váltótartozás kamata (de ezeket csökkenteni kell a bekerülési értékben figyelembe vett kamattal).
  • A fenti adóalap-módosító tételeket az adóalanyok közül csak a gazdasági társaság, a szövetkezet és a külföldi vállalkozó (tehát pl. egy külföldi társaság magyarországi fióktelepe) alkalmazhatja, de csak akkor, ha az adóév utolsó napján nem minősül kisvállalkozásnak.

Összegezve a fentieket, jelentős adóalap-csökkentést lehet elérni annál az adóalanynál, amelyik például jegyzett tőkéből, bankhitelből vagy a tevékenysége során szerzett szabad pénzeszközeiből külföldi kapcsolt vállalkozásait finanszírozza a fenti szabályok keretein belül.

(A társasági adóban jelentkező fenti kedvező hatáson kívül a következő adókra kell tekintettel lenni:

Az iparűzési adó alapjába beleszámít a fentiek szerint kapott (járó) kamatok 50%-a. Mivel az iparűzési adó alapját csökkentő tételek között az ezzel kapcsolatban felmerült költségek, ráfordítások (pl. bankhitel kamata) nem szerepelnek, ezért nagy jelentősége van annak, hogy az adóalany székhelyén, illetve telephelyén milyen iparűzési adókulcs érvényesül. Az iparűzési adó kedvezőtlen hatását némileg kompenzálja az, hogy a ráfordításként történő elszámoláson túl az adó összegének 25%-a (de legfeljebb az adózás előtti nyereség) csökkenti a társasági adó alapját. Így optimális esetben az iparűzési adó összegének 20%-ával kevesebb lesz a társasági adó fizetési kötelezettség.

A külföldről kapott kamatokat a származás országában sok esetben forrásadó terheli, amelyet a kifizetéskor levonnak, így a magyar társaság már csak az adóval csökkentett összeget kapja meg. Ha van az adott országnak egyezménye Magyarországgal a kettős adóztatás elkerüléséről, akkor elképzelhető, hogy ez az egyezmény nem engedi meg a másik ország számára az adóztatást, így a magyar társaság végső soron forrásadó levonása nélkül jutna a kamathoz. Sok egyezmény azonban bár alacsony mértékben (5 vagy 10 százalékban), de megengedi a forrásadót. Ilyen esetben a magyar társaság az egyezmény előírásától függően vagy a társasági adó alapját csökkenti a külföldről kapott kamattal, vagy a társasági adóból levonhatja a külföldön a kamatra megfizetett forrásadót. (Utóbbi módszert kell alkalmazni akkor is, ha az adott országgal nincs hatályos egyezmény.)

A kapott kamatokat számvitelileg akkor is a pénzügyi műveletek bevételei között kell kimutatni, ha a társaság fő tevékenységeként végzi a kapcsolt vállalkozások hitelezését. Ilyen esetben előfordulhat, hogy a társaságnak egyáltalán nem is keletkezik árbevétele. Ennek akkor lehet nagy jelentősége, ha a társasági adó alapja például a devizában kimutatott követelések árfolyamvesztesége miatt negatív lesz, mivel ez a veszteség a Tao-törvény szerint nem határolható el. (A veszteség ugyanis csak adóhatósági engedéllyel határolható el akkor, ha az árbevétel nem éri el a költségek, ráfordítások összegének 50%-át. Az árfolyamveszteség miatt keletkező veszteség elhatárolását pedig az adóhatóság a kialakult gyakorlat szerint nem engedélyezi.)

Jelentős hatással lehet a végeredményre az, ha a kapott, illetve a fizetett kamatok eltérnek a szokásos piaci kamattól, mivel ekkor a különbözettel megfelelően módosítani kell a társasági adóalapot (hiszen kapcsolt vállalkozások közti ügyletről van szó).

A bérbevevőnél jelentkező előnyök

A bérbevevő a részére kiszámlázott és kifizetett bérleti díjat az igénybe vett szolgáltatások között költségként érvényesítheti. Ezzel csökken a társasági adó alapja, melynek hatására év végén kevesebb adót kell fizetni.