A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.

A szolgáltatás tárgyára vonatkozó felsorolás csak példálózó jellegű: a vállalkozási szerződés tárgya bármilyen olyan tevékenység lehet, amely valamely munkával elérhető eredmény létrehozására irányul. A vállalkozás tehát egy tipikus eredménykötelem.

A vállalkozáshoz való jog alkotmányos alapjog is egyben, melyet az Alkotmány 9. § (2) bekezdés. úgy rögzít, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Az alkotmányos alapjogi jelleg azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetnének ennek a jognak szakmai és célszerűségi szempontból indokolt korlátai. Így jogszabály meghatározott szakképzettséget vagy kamarai tagságot követelhet meg bizonyos tevékenységet folytatóktól, vagy hatósági engedélyek beszerzését írhatja elő. Ezek a korlátozások általában a vállalkozói oldalon merülnek fel. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 4. § (1) bekezdés szerint például egyéni vállalkozási tevékenységet bejelentés alapján vállalkozói igazolvány birtokában lehet csak gyakorolni. Egyes tevékenységek végzéséhez azonban a vállalkozói igazolványon kívül hatósági engedély vagy meghatározott képesítés is szükséges. Így az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§ f) pontja kimondja, hogy egészségügyi szolgáltatás nyújtására kizárólag az egészségügyi hatóság által kiállított működési engedély alapján van lehetőség. Az egészségügyi és szociális vállalkozásról rendelkező 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet azt is meghatározza, hogy az orvosi magángyakorlat engedéllyel végezhető, ám emellett az egészségügyi szolgáltató köteles felelősségbiztosítási szerződést is kötni, vagy pl. a magán-állatorvosi tevékenység folytatásához az 1995. évi XCIV. törvény 28. § (1) bekezdés szerint szükség van kamarai tagságra, a tevékenység gyakorlására jogosító igazolványra, felelősségbiztosítás kötésére, székhelyre és arra, hogy a tevékenységet gyakorló orvosnak megfelelő felszerelése legyen, vagy személyi-és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység csak a rendőrség által kiállított igazolvány birtokában végezhető [1998. évi IV. törvény 4. § (1) bekezdés].

A szerződés amiatt nem feltétlenül lesz érvénytelen, ha a vállalkozó úgy végzi a tevékenységét, hogy nem rendelkezik a szükséges engedélyekkel, igazolványokkal – azaz „kontárkodik”. A szerződés ettől még érvényes lehet, kivéve, ha valamely külön jogszabály a szerződés semmisségét fűzi az engedélyek hiányához.

A vállalkozási szerződés írásban, szóban vagy ráutaló magatartással is létrejöhet. A törvény nem ír elő külön kötelező alakszerűséget e jogviszony létrejöttéhez.

A szerződésben rögzíteni kell a szolgáltatás mennyiségét és minőségét; a teljesítési határidőt (kivéve, ha a szolgáltatás jellegéből ez következik – pl. ilyen egy szilveszteri vacsora vagy farsangi jelmez, esküvői ruha); valamint az ellenszolgáltatást. A vállalkozói szerződés ugyanis alapvetően visszterhes jogügylet, így a vállalkozói díjban is meg kell állapodniuk a feleknek.

Amennyiben a lényeges szerződési elemekben a felek megállapodnak, a vállalkozási szerződés létrejött. A fentebb felsoroltakon kívül lényeges szerződési elem minden olyan kérdés, amelyet a felek bármelyike lényegesnek minősít.

A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják. Ilyenkor a szolgáltatás mennyiségi és minőségi meghatározását jelenti a műszaki terv, míg az ellenszolgáltatás meghatározását tartalmazza a költségvetés.

A szerződés tartalmát a szerződő felek jogai és kötelezettségei adják ebben az esetben is. Itt lényeges szabály, hogy a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. A költségeket a vállalkozás teljesítésekor esedékes vállalkozói díj tartalmazza. A szabályok diszpozitivitásából következően természetesen nem kizárt, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy a megrendelő előleg fizetésére köteles, vagy hogy a vállalkozó részteljesítés esetén részszámlázásra jogosult. Kivételesen az is előfordulhat, hogy a megrendelő biztosítja a szolgáltatáshoz szükséges anyagokat, alkatrészeket: ez az úgynevezett „anyagos vállalkozás”, amely a bírósági gyakorlat szerint is vállalkozásnak minősül annak ellenére, hogy e költségek ilyenkor a megrendelőnél és nem a vállalkozónál merülnek fel,

A vállalkozási jogviszony eredménykötelem jellegét hangsúlyozza azaz általános szabály, mely szerint a vállalkozó alvállalkozó igénybevételére jogosult [Ptk. 391. § (2) bekezdés]. Az alvállalkozó igénybevételekor a vállalkozó és az alvállalkozó között jön létre a szerződés, s az irányulhat csupán a vállalkozó által elvállalt tevékenység egy részfeladatára, de akár az egész tevékenységre is. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát saját maga végezte volna el; a jogosulatlan igénybevétel esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely a nélkül nem következett volna be [Ptk. 391. § (3) bekezdés].

Nem kizárt az sem, hogy a vállalkozó a munkát saját alkalmazottaival végeztesse el.

Bár lényeges elhatárolási ismérvnek tűnhet az alvállalkozó igénybevételével kapcsolatos jogosultság, mégsem kizárt, s önmagában nem utal más szerződés létrejöttére, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vállalkozó saját maga köteles teljesíteni a szerződést.

A megrendelő közvetlen jogviszony, szerződéses kapcsolat hiányában az alvállalkozóval szemben nem érvényesítheti igényét még akkor sem, ha a szerződésszegés kizárólag a közreműködőnek (alvállalkozónak) felróható (BH 1997/355. jogeset). Természetesen, ha szerződésen kívül okozott kárról van szó, a Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján nincs akadálya a közvetlen igényérvényesítésnek az alvállalkozóval szemben.

A fő szabály szerint a vállalkozó a megrendelő utasításai szerint köteles eljárnia. Ez az utasítási jog azonban nem korlátlan: az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetve nem teheti a teljesítést terhesebbé. Ezektől a szabályoktól azonban a felek eltérhetnek: az utasításadási jogot szűkíthetik – bővíthetik érdekeiknek megfelelően, közös megegyezéssel.

A célszerűtlen, szakszerűtlen utasítás esetén a vállalkozó figyelmeztetési kötelezettsége is fennáll. Ha azonban a megrendelő az utasítást a figyelmeztetés ellenére is fenntartja vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a megrendelő kockázatára végzi el a munkát – illetőleg lehetősége van arra is, hogy a szerződéstől elálljon [Ptk. 392. § (3) bekezdés]. Abban az esetben pedig, ha a megrendelő utasítása szerinti munkavégzés jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet-és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne, a vállalkozó köteles megtagadni a munka elvégzését.

A fenti speciális értesítési kötelezettségen kívül a vállalkozónak általános kötelezettsége, hogy a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul tájékoztassa, amely a vállalkozás eredményességét, vagy kellő időre való elvégzését gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelősséggel tartozik.

A munkavégzés helyében a felek szabadon megállapodhatnak. Amennyiben azonban úgy állapodnak meg, hogy a munkát a megrendelő által kijelölt munkahelyen kell elvégezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Azt célszerű a szerződésben rögzíteni, hogy melyek azok a munkák, amelyeket a megrendelő köteles e körben elvégezni. Ez azért fontos, mert a vállalkozó a munka elvégzését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Megfelelő határidő megszabása után a vállalkozó akár el is állhat a szerződéstől, ha a megrendelő ezt a feladatát nem teljesíti, s kártérítést is követelhet.

A megrendelőt egy általános elállási jog illeti meg egészen a teljesítésig, azaz amíg a szolgáltatás átadása-átvétele nem történik meg. A megrendelőnek érdekmúlást nem kell ilyenkor igazolnia, azonban azokat a károkat, amelyek a vállalkozónál merültek fel a megrendelő köteles megtéríteni. Az elállás olyan egyoldalú, szerződés-megszüntető jognyilatkozat, amely a szerződéskötésre visszaható hatállyal (ex tunc) szünteti meg a jogviszonyt, vagyis elálláskor a szerződéskötést megelőző „eredeti” állapot helyreállítása a cél. Ha azonban a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a jövőre nézve (ex nunc) szünteti meg a szerződést.

A megrendelő a vállalkozó késedelme esetén jogosult elállni az általános szabályok szerint. A vállalkozási szerződés esetén azonban ezt a jogot a vállalkozó a teljesítési határidő letelte előtt is gyakorolhatja, ha már a teljesítési határidő letelte előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítésre a megrendelő érdekmúlása miatt már nem lesz szükség. Ilyenkor természetesen a vállalkozó szerződésszegéséről van szó, amely alapján a megrendelő kártérítést követelhet [Ptk. 395. § (3) bekezdés]. Az általános szabályok között található az a rendelkezés is, hogy a teljesítési határidő lejárta után a hibás teljesítésből eredő szavatossági igényeket érvényesítheti a jogosult. A vállalkozásnál azonban a törvény azt is rögzíti, hogy a megrendelőnek már a teljesítési határidő lejárta előtt is lehetősége van erre: ha ugyanis a munka végzése során a körülmények arra engednek következtetni, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő megfelelő határidőt tűzhet ennek kiküszöbölésére, s a határidő sikertelen eltelte után érvényesítheti a hibás teljesítésből eredő jogokat (kijavítás, árleszállítás, a munka újbóli elvégzése, elállás, a vállalkozó költségére való kijavítás, javíttatás).

A teljesítéskor (a szolgáltatás átadásakor) a felek közösen kötelesek elvégezni a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükséges, szakmailag szokásos és indokolt próbákat. Ha nincs kialakult szakmai szokás erre, akkor a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő biztosítja (a vállalkozó költségére), a próbát pedig a vállalkozó végzi.

A teljesítéskor lényeges a vállalkozó tájékoztatási kötelezettsége: a megrendelő mindaddig nem köteles a vállalkozói díjat megfizetni, amíg a vállalkozó a szolgáltatott dolog felhasználásához, fenntartásához szükséges tájékoztatást meg nem adja feltéve természetesen, hogy a dolog ennek hiányában rendeltetésszerű használatba nem vehető. A vállalkozás teljesítésekor kiderülhet, hogy a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújtott, amelyről a szerződés kifejezetten nem rendelkezett. A gyakorlatban kérdéses volt, hogy ilyen esetben hogyan alakul a szolgáltatás ellenértéke. E kérdéskörben született meg a XXXII. számú Polgári Elvi Döntés, amely kihangsúlyozza, hogy a szerződésben kikötött díjtól eltérésnek csak akkor van helye, ha jogszabály a felekre kötelezően eltérő díjat állapít meg, vagy ha az eltérésnek megvannak a jogszabályban megállapított feltételei. Ezért rendkívül körültekintően kell vizsgálni, hogy a szerződéskötéskor mi volt a felek bármilyen módon kifejezésre juttatott szerződési akarata. Ha ebből arra lehet következtetni, hogy a felek a vállalkozási díj megállapításánál a szóban forgó szolgáltatásra nem voltak tekintettel, a vállalkozó külön díjazásra tarthat igényt. Ha pedig arról van szó, hogy a nyújtott szolgáltatásra a vállalkozói szerződés egyáltalán nem terjedt ki, a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg, de csak a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek (anyagok, gépek, szerszámok).

A vállalkozói díjat a teljesítés lehetetlenülése is befolyásolhatja:

  • ha a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg;
  • ha a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;
  • míg ha a lehetetlenné válás a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna (Ptk. 399. §).

Természetesen, ha a lehetetlenülés valamelyik félnek felróható, nem ezek a szabályok irányadók; ilyenkor a Ptk. 312. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően kártérítési követelésre van lehetőség.
A lehetetlenülés szabályainak megfelelően alakul a kárveszély megoszlása a megkezdett, valamint a befejezett, de át nem adott mű tekintetében. A senkinek fel nem róható okból elpusztult mű újbóli előállítására, illetve átvételére egyik fél sem köteles.
A szerződés teljesítéséhez szükséges eszközökben, anyagokban keletkezett kár viselésére azonban az általános szabályokat kell alkalmazni.

 A vállalkozás sajátos szolgáltatási és felelősségi többletet hordozó alakzata a fővállalkozás (Ptk. 401. §). A fővállalkozó arra vállal kötelezettséget, hogy az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi alvállalkozóval a munka gazdaságos, gyors, összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremtse, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkösse.

A vállalkozási jogviszony szerződései

A Ptk. a vállalkozási szerződés több, önállóan nevesített altípusait is tartalmazza. Ezek:

  • az építési szerződés (Ptk. 402-406. §), melyben a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj megfizetésére köteles;
  • a szerelési szerződés (Ptk. 407. §), melyben a vállalkozó technológiai, szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles;
  • a tervezési szerződés (Ptk. 408-411. §), melyben a vállalkozó műszaki, gazdasági tervező munka elvégésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles;
  • a kutatási szerződés (Ptk. 412-414/A. §), melyben a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles; Itt a felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár; e szerződést az általános szabályokkal ellentétben kötelező írásba foglalni és a szerződés határozatlan időre is megköthető, azt mindkét fél 6 hónapos felmondási idővel felmondhatja. Érdekes még, hogy a kutatási szerződésre a külön nem szabályozott kérdésekben a vállalkozási szerződés általános szabályait illetőleg a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni;
  • az utazási szerződés (Ptk. 415-416. §), melyben a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő rész-szolgáltatásokból – így különösen szállás, étkezés álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.