Az állásidő az a munkaidő, amely során a dolgozó a munkáltató működési körében felmerült okból nem tudja munkáját végezni. Az állásidő kapcsán is tartalmaz változást a tavaly életbe lépett új Munka Törvénykönyve.

Állásidő

A mindennapi életben olyan esetekben beszélhetünk állásidőről, amikor a dolgozó megjelenik munkahelyén, például egy gyárban, természetesen munkaképes állapotban, ám a téli útviszonyok miatt nem érkezett meg a gyárba az a teherautó, ami a napi munkához is szükséges alapanyagokat szállította volna.

Irodai munkavégzés esetén egy hosszabb ideig tartó áramszünet lehet például az állásidő oka. A dolgozó beleegyezésére nincs szükség az állásidőre helyezéshez.

Az állásidőre is megilleti a munkabér a dolgozót a korábbi szabályozás szerint. Ha a rendelkezés mögötti elvet vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy a törvény a munkáltatóra teszi a kockázatot, hisz ő a fölérendelt a jogviszonyban, azaz az erősebb pozícióban lévő szereplő, tehát a termeléssel összefüggő kockázatokat neki kell viselnie. A munkavállalónak semmilyen szerepe nincs abban, hogy a termelés szünetel, nem kell az ebből eredő veszteségből kivennie a részét, mint ahogyan ellenkező esetben, extra profit elérésekor sem kell a nyereségből juttatni részére.

Új szabályozás

Nézzük, milyen változást hozott az új Mt. a kérdés szabályozásában: ha a munkáltató nem tesz eleget foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben, akkor alapbér illeti meg a munkavállalót. Az új megfogalmazás azonban tartalmazza azt is, hogy kivételnek számít, ha elháríthatatlan külső ok lépett fel. Mindez azt jelenti, hogy a munkavállalónak is viselnie kell részt a kockázatból a vis maior típusú esetekben. Maradva az első példánál, ha a munkáltató előre láthatta volna, hogy nem érkezik meg időben az alapanyag a rendkívüli útviszonyok miatt, és lett volna lehetősége arra, hogy más forrásból gondoskodjon a beszerzésre, akkor nem bújhat ki a felelősség alól. Ellenkező esetben azonban a munkavállaló is részt kell, hogy vállaljon a kárból. A munkáltató kellő gondossága szükséges tehát ahhoz, hogy mentesüljön a kockázat alól.

Változást hozott az új Mt. egy másik területen is: ha az állásidő idejére érvényben lévő munkaidő-beosztás alapján a munkavállalót bérpótlék illette volna meg, akkor az alapbéren kívül ez is megilleti az állásidő alatt. Ha éjszakai munkaidőben kell állásidőt kifizetni, akkor az egyébként is kifizetendő éjszakai bérpótlék is megilleti a dolgozót. Mindez akkor áll fenn, ha nem elháríthatatlan külső ok az állásidő előzménye.

Természetesen a kollektív szerződés a fentiektől eltérően is fogalmazhat. Abban az esetben, amikor a saját kérésére mentesül a munkavállaló a munkavégzés alól, a díjazás a dolgozó és a munkáltató közös megegyezése alapján alakul ki, és akár az alapdíjnál kevesebb is lehet.