A faktorálás követelések adásvételét jelenti. A cég ilyenkor eladja követeléseit a faktorálónak, aki kifizet érte egy csökkentett vételárat és innentől kezdve a hitelezői jogokat gyakorolja.

Két alaptípusa lehetséges: a lejárt és a még le nem járt követelések értékesítése. A cikkben arra vállalkoztunk, hogy összefoglaljuk a faktoring jellemzőit, elmondjuk, mikor érdemes belefogni egy faktorálási lépésbe.

Klasszikus faktorálás

A klasszikus faktorálás az, amikor még nem lejárt követelést értékesítenek. Főként a korlátozottabb fizetőképességgel rendelkező vállalkozásoknak jelent jól használható segítséget. Általában 70-90%-át fizeti ki az összegnek a faktorcég, aki a befizetett összeg és a 70-90%-os rész különbözetét realizálja haszonként, amennyiben megkapja a követelés teljes összegét. A követelés értékesítője részéről sok esetben egyszerűbb ez a megoldás, mint amikor bankhitelt próbálna felvenni.

Nézzük a könyvelési hátterét: A követelés értékesítését egyéb bevételként, a nyilvántartási értékét egyéb ráfordításként kell elszámolni. Ha értékvesztéssel csökkentjük a követelés értékét, akkor az a társasági adó alapját növelni fogja.

A folyamat

Nézzük, hogyan történik a folyamat: A faktoráló cég emberei felmérik a vállalkozás finanszírozási igényét és ezek alapján tájékoztatják a lehetőségeikről. Ezután ajánlatot tesznek a kondíciókra (mely követeléseket, mikor, milyen áron vásárolják meg). Amennyiben megegyeznek, faktorálási keretszerződést kötnek. A vevőket az engedményezés tényéről tájékoztatják, és egy nyilatkozatot bocsátanak ki, amelyben kérik azt is, hogy a faktoráló cég részére fizessék ki az ellenértéket. Ezt a nyilatkozatot a vevőknek is alá kell írniuk.

Lehet egyszeri alkalom is a faktorálás, de többször is élhet vele egy vállalkozás. Többszöri esemény esetén keretszerződést is lehet kötni.

Mikor ajánlott?

Mikor jelent jó lehetőséget? Ha a cég likviditási gondokkal küzd, de jó minősítésű vevői vannak. Ilyen esetekben megéri a költségeit is, hisz nő az eszközök forgási sebessége, tervezhetőbbé válik a pénzbefolyás. A felgyorsított pénzáramlás következtében javul a cég likviditása. A költsége- azaz a faktoring-díj függ a vevő bonitásától, a forgalom nagyságától, az átlagos számlaértéktől, a számlák darabszámától és a fizetési határidőktől.

Ha már lejárt tartozás adásvételéről van szó, akkor van, hogy csak 1-2 %-át fizeti ki a követelésnek a faktorcég. Ilyenkor a rossz vevők követeléseinek behajtási kockázata a faktorcégé, aki ezt a kockázatot érvényesíti az alacsony vételárban.