A helyi iparűzési adó egy – főleg az Uniós csatlakozásunkat követően – sokat vitatott, de az Uniós szűrőkön mégis átment, a helyi adóztatás csoportjába tartozó adónem, melyet egy adott önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel vállalkozási tevékenység végző vállalkozónak kell fizetnie. Az adó tekintetében adóköteles iparűzési tevékenységnek minősül a vállalkozónak a vállalkozói minőségében végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége. Azonban az adóalap utáni maximum 2 százalékos adófizetési kötelezettség a törvény erejénél fogva módosítható egy adóalap csökkentő tétel okos használatával.

A helyi iparűzési adó csökkentése

Az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével és az anyagköltséggel. Mentes az adóalapnak az a része – legfeljebb azonban az adóalap 90%-a –, amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származik, feltéve ha azt a telephely szerinti állam önkormányzatának fizetendő, a vállalkozási tevékenységet terhelő adó terheli. Jelen trükk során az anyagköltség az a kulcsszó, amellyel érdemes „játszani”, azaz okosan alkalmazni. A számviteli törvény 78. § (2) bekezdése szerint az anyagköltségként (többek között) az üzleti évben felhasznált vásárolt anyagok bekerülési értékét kell kimutatni.

Szinte minden vállalkozásnál előfordulhatnak esetek, amikor igénybe vesznek olyan szolgáltatásokat, melyek teljesítése során a munkadíj mellett anyagok is felhasználásra kerülnek. Gondoljunk csak a javítási költségre, vagy amikor például egy prospektus elkészítése során nyomdai szolgáltatást veszünk igénybe. Mindezek során a számlában gyakran szerepel külön tételként a felhasznált anyag és külön tételként maga a szolgáltatás mint munkadíj. Viszont ebben az esetben a számla teljes végösszegét az igénybevett szolgáltatások közé számolhatjuk csak el, ami sajnálatos módon a helyi adókról szóló törvény alapján nem csökkenti a helyi iparűzési adó alapját. Azonban egy konstruktív megoldást figyelembe véve az ilyen jellegű szolgáltatások igénybe vétele során felmerülő anyagköltség is helyi iparűzési adó csökkentő tétellé válhat abban az esetben ha a szolgáltatást nyújtó külön számlában terheli ránk a szolgáltatás teljesítése során felmerülő anyagot és külön számlában magát az elvégzett szolgáltatást. Ebben az esetben ugyanis először megvásároljuk magát az anyagot, elszámolva anyagköltségként, majd ezt követően a saját anyagunk felhasználásával, mintegy kvázi bérmunka keretében végeztetjük el magát a szolgáltatást.

Amennyiben egymást követő sorszám alatt kapjuk az anyagköltségről és az annak felhasználásával megvalósult szolgáltatásról a számlákat, egy esetleges adóhatósági ellenőrzésnél vitára adhat alkalmat, hogy ténylegesen megvalósult-e az anyagbeszerzés.

Ez a trükk, csupán az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén alkalmazható.

Előfordulhat, hogy egy adott területen nehéz olyan szolgáltatót találni, ahol konstruktívan állnak a számlázáshoz.