19. A régi Áfa tv. értelmében az alanyi adómentes vállalkozás által felszámított általános forgalmi adó is levonható

Nagyon gyakori adóhatósági megállapítás, hogy az ellenőrzés a számlabefogadónál elutasítja az általános forgalmi adó levonását, ha a számlát 1-es áfa kóddal az adóhatóság nyilvántartása szerint alanyi adómentes adóalany bocsátotta ki.

Az ellenőrzés több vonatkozásban is helytelenül értelmezi az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: régi Áfa tv.) rendelkezéseit.

A régi Áfa tv. 51. § (2) bekezdése szerint az alanyi adómentesség megszűnik, ha az (1) bekezdés szerinti időszakon belül az adóalany gazdasági tevékenységéből – ide nem értve a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, valamint a mezőgazdasági tevékenységet – származó tényleges bevétele meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt. Az alanyi adómentesség arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra nem vonatkozik először, melynek ellenértékével az adóalany túllépi a jelzett összeghatárt.

A régi Áfa tv. 49. § (2) bekezdése alapján az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár

  1. a) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő esetén 6 000 000 forint;
  1. b) egyéb esetekben 4 000 000 forint.

A régi Áfa tv. 40. § (6) bekezdése szerint a régi Áfa tv. 40. § (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplő, vagy az annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg. E rendelkezés nem alkalmazható az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyra, ha az az általa kibocsátott bizonylatban szereplő ellenértéket és az adó összegét bevételei között elszámolta.

Az Áfa tv. 40. § (6) bekezdése alapján az alanyi adómentes státusú adózó is adófizetésre kötelezett abban az esetben, ha az általa kibocsátott számlában jogszabálysértően általános forgalmi adót számított fel, ezért a számlabefogadó is jogszerűen gyakorolhat adólevonási jogot.

Ezt alátámasztja az APEH honlapján 2007. 02. 15-én megjelent következő tájékoztatás is.

„A bérlő adólevonási joga egyéb ingatlan bérbeadása esetén [az áfatörvény 30. § (2) bekezdéséhez és 44. § (5) bekezdéséhez] 2007. 02. 15.

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 44. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.

Ennek alapján, amennyiben a bérbeadó az áfatörvény 2. számú mellékletének 10. pontja alá tartozó egyéb ingatlan bérbeadását általános forgalmi adóval terhelten számlázza, akkor a szolgáltatás igénybevevője alapvetően a bérbeadó által a felé tett nyilatkozat alapján győződhet meg arról, hogy a szolgáltatás nyújtója áfás adózást választott-e avagy sem. Éppen ezért amennyiben megállapítható, hogy a bérlő nem tudta és nem is tudhatta, hogy a bérbeadó milyen adózást alkalmaz az egyéb ingatlan bérbeadása tekintetében, a bérlő által gyakorolt levonási jogot ez a körülmény nem érintheti.

Természetesen amennyiben megállapítást nyer, hogy a bérbeadó annak ellenére számlázott általános forgalmi adóval terhelten, hogy az egyéb ingatlan bérbeadása tekintetében nem választotta az általános szabályok szerinti adózást, akkor a számláit helyesbítenie kell majd a bérlő felé, aki a korábban a felé tévesen kiszámlázott – és általa jóhiszeműen levont – általános forgalmi adót a helyesbítő számla kibocsátására vonatkozó adómegállapítási időszakban rendezi el.

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 2694/2007. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 8429609509)”

A tájékoztatás szerint a bérlő adólevonási jogát nem befolyásolja, hogy a bérbeadó általános forgalmi adót számított fel, miközben az általános szabályok szerinti adózást nem választotta.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha alanyi adómentes vállalkozás jogszerűtlenül általános forgalmi adót számít fel, mivel a számlabefogadónak nem áll módjában ennek megállapítása, így jóhiszeműen helyezi levonásba a rá áthárított általános forgalmi adót.

Az ellenőrzés helytelenül hivatkozik az adólevonási jog elutasításánál a régi Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére. A fenti tájékoztatás a bérlő adólevonási jogát éppen az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére alapozva tekinti jogszerűnek, annak ellenére, hogy a bérbeadó nem választotta az általános szabályok szerinti adózást.

Ennek analógiájára a számlabefogadó adólevonási jogát az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése alapján nem befolyásolja, hogy a számlakibocsátó esetleg nem jogszerűen számított fel általános forgalmi adót, mivel a számla kibocsátásáért nem a számlabefogadó a felelős. Továbbá a számlabefogadó nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa azt, miszerint a számlakibocsátó a számla nettó összegével meghaladta-e vagy sem az alanyi adómentesség értékhatárát. Ugyanis az a helyzet is előállhat, hogy a számlakibocsátó a számla nettó összegével meghaladta az alanyi adómentesség összeghatárát, de ennek ellenére ezt az adóhatóság felé nem jelenti be, s 1-es áfakóddal jogszerűen általános forgalmi adót számít fel a számlabefogadó részére.

A régi Áfa tv. 44. § (5) bekezdése alapján a számlabefogadó adólevonási jogát nem befolyásolhatják azok a körülmények, amelyekre ráhatással nem bír, többek között: bejelentette-e vagy sem az alanyi adómentesség összeghatárának átlépését; a számlában felszámított általános forgalmi adót bevallotta-e vagy sem, a számlákban felszámított általános forgalmi adót megfizette-e vagy sem.

A fentieken túl az adóhatóság általános ellenőrzési gyakorlata sem tekinthető jogszerűnek, mivel az adóhatóság kizárólag a saját maga által vezetett adóalany-nyilvántartására alapozza az adólevonási jog elutasítását.

Az Art. 97. § (4) bekezdése alapján az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi.

Az adóhatóságnak hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy az adóalany-nyilvántartás a tényleges helyzetnek megfelelő adatokat tartalmazza-e. Ebből következően az ellenőrzésnek hivatalból kapcsolódó vizsgálatot kell elvégeznie a számlakibocsátónál annak megállapítása céljából, hogy a vizsgálat tárgyát képező számla nettó összegével meghaladta-e az alanyi adómentesség összeghatárát, illetve erre esetleg korábban már sor került.

Az adóhatóság nem hivatkozhat arra sem, hogy a számlakibocsátó által benyújtott bevallások tartalma alapján a számla kibocsátását megelőző évben, illetve a számla kibocsátásának évében nem haladta meg az alanyi adómentesség értékhatárát, továbbá az ellenőrzés részére benyújtott számlák „beleférnek” a bevallásban feltüntetett bevételi összegben. Az Art. 97. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság nem alapozhat feltételezésekre. Kizárólag kapcsolódó ellenőrzéssel bizonyosodhat meg kétséget kizáróan az adóhatóság arról, hogy a bevallásban feltüntetett bevételi összeg magában foglalja-e a számlabefogadó által benyújtott számla nettó összegét, vagy nem.

Az adóhatóságnak mindenképpen meg kell vizsgálnia a teljesítés helyét is. A nem belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértéke az alanyi adómentes összeghatárba nem számít bele. Abban az esetben, ha alanyi adómentes adóalany nem belföldön teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértéke után általános forgalmi adót számít fel, akkor ez más megítélés alá tartozik, mivel az ügylet belföldön nem adóköteles. Ekkor az alanyi adómentes adóalany ugyanoly hibát követ el, mintha az általános forgalmi adó körbe tartozó adóalany számítana fel általános forgalmi adót nem belföldön teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértéke után. Ebből következően a számlabefogadó szempontjából azonos szabályok az irányadóak.

A számlabefogadó jogosult a számlakibocsátó által áthárított adó levonására, mivel a számlakibocsátó a régi Áfa tv. 40. § (6) bekezdése alapján adófizetésre kötelezett, attól függetlenül, hogy nem kellett volna a nem belföldön teljesített termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértéke után általános forgalmi adót felszámítania. Ezt megerősíti a fent idézett adóhatósági tájékoztatás is.