16. Az adóelőleg mérséklésére és a fizetési könnyítésre vonatkozó kérelem között nincs kapcsolat

Az adóelőleg fizetési kötelezettség megállapításánál akkor is figyelembe vehető az elhatárolt veszteség, ha az éves adóbevallásban elhatárolt veszteség nem került elszámolásra.

Az adóhatóság nem tagadhatja meg a fizetési könnyítési kérelem elbírálását arra hivatkozva, hogy az adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelem nem került jogerősen elbírálásra.

Az Art. 133. § (1) bekezdése alapján fizetési halasztás és részletfizetés (együtt fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető.

A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség

  1. a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá
  1. b) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

Az adóhatóságnak a kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.

Az adóhatóság nem engedélyezhet fizetési könnyítést:

  1. a) a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra,
  1. b) a beszedett helyi adóra,
  1. c) a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra.

Az Art. 42. §-a szerint lehetőség van a bevallott adókötelezettség alapján fizetendő adóelőleg-fizetési kötelezettség módosítását kérni az adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét.

Az adóelőleg módosítását az esedékesség időpontjáig benyújtott kérelemben lehet kérni.

Nagyon sok esetben a fizetési könnyítésre vonatkozó kérelem a társasági adónemben fennálló hátralékra (is) vonatkozik. A hátralék forrása számos esetben abból adódott, hogy a tárgyévi (a bevallás benyújtásának időpontjához képest a tárgyévet megelőző évre vonatkozó) adókötelezettség nem került megfizetésre, mivel az előző évhez képest jelentősen nagyobb nagyságrendben keletkezett, s a tárgyévet követő évben sem várható ilyen összegű adókötelezettség. Ebből következően az adózó valószínűsíthetően kérelmezni fogja a társasági adóelőleg mérséklését is.

Több esetben találkoztam az adóhatóság azon álláspontjával, mely szerint az adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelem jogerős elbírálásáig nem hozható döntés a fizetési könnyítésre vonatkozó kérelem ügyében, mivel a társasági adónemben fennálló tartozás összege csak ezt követően válhat ismertté.

Álláspontom szerint az adóhatóság ezen álláspontja nem jogszerű.

Az Art. 133. § (1) bekezdése alapján fizetési könnyítés a nyilvántartott adótartozásra engedélyezhető.

Adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelem esetén mindaddig a tárgyévi adókötelezettség alapján fizetendő adót kell megfizetni, amíg a kérelem jogerősen elbírálásra kerül. Ebből következően a jogerős elbírálás időpontjáig a tárgyévi adókötelezettség alapján könyvelt adóelőleg minősül nyilvántartott adótartozásnak.

Teljesen bizonyos, hogy a kérelem jogerős elbírálása egyes adóelőlegek esedékességet követő időpontban történik meg, ezért a kérelmező adófolyószámláját pozitív adóhatósági döntés esetén a kérelemmel érintett, a kérelem benyújtását követően, de a jogerőre emelkedés előtt esedékes adóelőleg(ek) esedékességének időpontjára vonatkozóan visszamenőleg kell korrigálni. Ettől függetlenül ezt a joghatást a kérelem jogerős elbírálása indukálja, ezért nem beszélhetünk olyan adóhatósági döntésről, amely a nyilvántartott adótartozás összegét bizonytalanná tenné, ezáltal jogosan késleltetné a fizetési könnyítésre vonatkozó kérelem elbírálását.

Tekintettel arra, hogy az adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelem csak annak jogerős elbírálását követően befolyásolhatja a nyilvántartott adótartozás összegét, ezért az adóhatóság nem indokolhatja a jogerős elbírálás hiányával a fizetési könnyítésre vonatkozó döntés hiányát, illetve az ügyintézési határidő meghosszabbítását.

Az adóhatóság álláspontjának megalapozatlanságát azzal a példával is szemléltetni lehet, hogy egy esetleges kiutalás előtti általános forgalmi adó vizsgálat esetén sem lehetne az adóhatóságnak általános forgalmi adónemben fennálló tartozásra vonatkozó fizetési könnyítésre vonatkozó kérelmet elbírálnia mindaddig, amíg a kiutalás előtti általános forgalmi adó vizsgálat jogerősen le nem zárul, amely általában több hónap, de akár évek kérdése is lehet. Teljesen egyértelmű, hogy az adóellenőrzés nem járhat az adózóra nézve olyan hatással, hogy nem élhet az Art-ben biztosított fizetési könnyítés lehetőségével.

Az adóhatóság arra is szokott hivatkozni, hogy a fizetési könnyítésre vonatkozó kérelmet elbírálni, mert mindenképpen módosítania kellene a határozatot, ha az adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelem pozitívan kerül elbírálásra.

Egyrészt a határozat esetleges módosításának kötelezettsége nem lehet jogszerű hivatkozási alap, mivel az adóhatóság számára kötelezettség, s nem választási lehetőség határozatának módosítása, ha erre kötelezett.

Másrészt az adóhatóságnak nem kell határozatát módosítani, ha annak kiadását követően az adóelőleg mérséklésére vonatkozó kérelem pozitívan került elbírálásra. Ugyanis nem történik más, mint az adózó adófolyószámláján túlfizetés keletkezik, amelyet beszámíthat az esedékes törlesztő részletek megfizetéseként.