6. Az egyéni vállalkozás (1990. évi V. tv.)

Az Alkotmány 9. §-a deklarálja, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon, és a magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül. A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát, és a gazdasági verseny szabadságát. E szakasz a piacgazdaság elvén működő gazdaságban a piacgazdaság lényegi elemeként határozza meg a versenyszabadság mellett a vállalkozás jogát. Amint azt az Alkotmánybíróság az 54/1993. számú AB határozatban kifejtette, a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga lényegében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött korlátozott biztosítását jelenti. E szerint senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.

A vállalkozás szabadságához tartozik, hogy a vállalkozó maga dönti el, hogy társas vállalkozást hoz létre, vagy egyéni vállalkozást folytat. Az egyéni vállalkozásról az 1990. évi A vállalkozói igazolvány kiadása csak akkor tagadható meg, ha a kérelem teljesítése jogszabályba ütközik. Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat, azonban az igazolvány alapján egyszerre több tevékenységet folytathat, és több telephelyet, fióktelephelyet tarthat fenn.

A vállalkozói igazolvány kiadását követően a körzetközponti jegyző értesíti az egyéni vállalkozó székhelye, illetőleg telephelye szerinti illetékes települési önkormányzat jegyzőjét, a vámhatóságot, amennyiben az egyéni vállalkozó olyan tevékenységet végez, amelyhez vámhatósági engedély szükséges; a társadalombiztosítási igazgatási szervet, továbbá a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét; a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Megyei Hivatalát az agrárvállalkozók tekintetében; a Belügyminisztérium Központi Nyilvántartó Hivatalát; a Területi Gazdasági Kamarát; az Állami Adóhatóságot, és a Központi Statisztikai Hivatalt.

Az egyéni vállalkozó a tevékenységét az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg, és csupán az abban meghatározott tevékenység keretei között folytathatja. Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel. Érdekes szabály, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó nem rendelkezik az adott képesítési követelménnyel, azonban az alkalmazottai, illetve segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel rendelkezik, akkor is folytatható a képesítéshez kötött tevékenység.

A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában, és a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel (éppen emiatt nem lehet gazdasági társaság korlátlan felelősségű tagja).

Az az egyéni vállalkozó, aki tevékenységét személyesen gyakorolja a „kisiparos”, illetve az a „magánkereskedő” megnevezést használhatja. A mestervizsgával rendelkező vállalkozó pedig a „mester” megnevezésére jogosult.

Az egyéni vállalkozó – kérelmére – a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezhető. Az egyéni cég nem jogi személy, azonban a bejegyzett egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá, vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhat át.

Az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga megszűnik, ha

a) az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja;

b) az igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonta;

c) az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti. Ez utóbbi esetben azonban a vállalkozói tevékenységet a vállalkozó özvegye vagy örököse folytathatja, ha 3 hónapon belül a körzetközponti jegyzőnek e szándékát bejelenti.

Az egyéni vállalkozótól vissza kell vonni az igazolványát, ha
a) olyan körülmény merült fel, ami az igazolvány kiadását kizárná;

b) a működéshez szükséges követelményeknek nem felel meg, és felszólítás ellenére e követelményeknek meghatározott időn belül nem tesz eleget, és a jogszabálysértés másképpen nem orvosolható;

c) az adó, illetve vám megfizetésére irányuló kötelezettségeit az illetékes hatóság felhívását megelőzően legalább 12 hónapig nem teljesítette, illetve a bejelentkezési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségeinek az adóhatóság felhívása ellenére a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget;

d) 12 hónap járulékfizetési kötelezettségét meghaladó járadéktartozása megfizetésének, illetőleg a bejelentési, járulék-bevallási, adatszolgáltatási, és nyilvántartási kötelezettségeinek

a társadalombiztosítási igazgatási szervek felhívása ellenére a felhívásban megjelölthatáridőig sem tett eleget. Az egyéni vállalkozó fogalma a társadalombiztosítási ellátásokról szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § b) pontjában is megjelenik.

E szerint egyéni vállalkozó:

1. a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, ide értve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatályba lépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is;

2. a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magán tevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység, vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély (a továbbiakban együtt egészségügyi vállalkozó;

3. az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász (a továbbiakban együtt: ügyvéd);

4. az egyéni szabadalmi ügyvivő;

5. a közjegyző;

6. az önálló bírósági végrehajtó.

 A Tbj. bevezeti az úgynevezett kezdő egyéni vállalkozó fogalmát is. Az egyéni vállalkozó kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszűnése, és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.