Az egyéni vállalkozók tevékenységükben elért jövedelmük meghatározása

Az egyéni vállalkozónak annak érdekében, hogy a legális munkával szerzett jövedelméből a legkevesebb adót fizesse a 2006. évben is, el kell döntenie, minden adott körülményt figyelembe véve, hogy melyik adófizetési formát válassza.

A döntés előtt érdemes figyelembe venni, hogy a két jövedelem kivéti formának milyen törvényi lehetőségei, vannak, azaz milyen adó, társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás és vállalkozói járulékfizetési kötelezettség van előírva.

Ha egyéb jövedelemből biztosított a vállalkozó és családja megélhetése (pl. a család többi tagjának egyéb legális jövedelme), akkor negyedévenként elég csak az elért jövedelem után 16%-os adóelőleget befizetni a negyedévet követő 12-éig, és csak december 31-én kivenni az előzőekben említett 744.500,– Ft vállalkozói kivétet, ami után már évközben a kötelező társadalombiztosítási járulékot befizettük.

A 2003. adóévben már megszűnt a pénzügyi kormányzat által elérendő diktált minimális jövedelem adóztatása, de az Art. 91. § (1) bek. szerint az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívja fel azokat a vállalkozókat is, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért.

Ennek alapján az adóhatóságnak joga van az egyéni vállalkozó tevékenységét ellenőrizni és a törvény előírását figyelembe véve a reális tényekkel bizonyított tényleges jövedelem alapján az adófizetési kötelezettséget előírni.

Ha az adózó ténylegesen kifizetett költségeire a család tagjai által elért és bevallott jövedelem nem nyújt fedezetet, és ennek forrását az adózó hitelt érdemlően nem igazolja, vagy a kiadások tekintetében valótlan nyilatkozatot ad, az adóalapot becsléssel állapítja meg az adóhatóság (Art. 108. §)

A vállalkozási kivét összegét érdemes növelni – ha van rá lehetőség – a törvény által biztosított összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények összegével. (Szja tv. VIII. fejezet), mivel ezek után 41,5%-os tb járulékot és a tárgyévben 4% vállalkozói járulékot kell fizetnie.

Ennek összege 3,9%-kal alacsonyabb, mint ha osztalékként venné ki a jövedelmét az egyéni vállalkozó, – ennek mértéke 45,4% – mivel az eho tv. 3. § (3) bek. előírása alapján már az osztalékként kivett jövedelem után is kell 4%-os eho-t fizetni.

Fontos előnye még, hogy ezen összeg beleszámít a nyugdíj alapjába és az esetleges munkanélküli járulék alapjába, ha ezt egy későbbi időben igénybe kívánja venni.

Ilyen esetben kedvezőbb a vállalkozói kivét módszerét választani, mivel ezzel az összeggel növekszik az osztalékként kivett jövedelemnek azon része (30%), amely után csak 25%-os forrásadót kell fizetni.

Ezzel az egyéni vállalkozó még ebben az évben is eléri, hogy évi 1 550 eFt jövedelemig, attól függően, hogy november 1-jétől megszűnik a tételes eho fizetési kötelezettség (eho tv. 9. §-al), 141,07 eFt-tal és ezen felüli jövedelem esetén általában 32,1%-kal, kevesebb un. közterhet kell befizetnie, és ennyivel magasabb lesz az adózott jövedelem összege, amit saját és a családja megélhetésére legálisan elkölthet.

Előnyösebb a negyedévenként elért tényleges vállalkozói jövedelem után a negyedévet követő hónap 12-éig a lineáris 16%-os vállalkozói jövedelemadót befizetni, mivel az kevesebb, mint a 18% – 36%-os progresszív adóelőleg összege.

Ilyen esetben még nem kell az 5%-os baleseti járulékot megfizetni.

Minimális baleseti járulék fizetési kötelezettséget nem ír elő a hatályos jogszabály, mert csak a ténylegesen kivett vállalkozói kivét után, kell azt megfizetni.

Ezeket az egyéni vállalkozókat a hatályban levő jogszabály mentesíti a tételes egészségügyi hozzájárulás és a vállalkozói járulék megfizetése alól..

Tárgyév december 31-én a teljes éves jövedelmet vállalkozói kivétként kell kivenni, tehát ezzel a IV. negyedévre, nem kell vállalkozói jövedelemadót fizetni.

Az éves bevallásban (a tárgyévet követő év február 15-én) kell feltüntetni, hogy milyen összegű volt a vállalkozói kivét, és ezután mennyi a fizetendő adó és a baleseti járulék összege.

A bevallásban természetesen figyelembe kell venni azt, hogy negyedévenként milyen összegű vállalkozói jövedelemadó előleget fizettünk be, mert azzal csökkenteni kell az év végén befizetendő adó összegét.

Ennek alapján megállapítható, hogy a vállalkozói jövedelmet, – feltételezve, hogy az egyéni vállalkozó éves munkaviszonyából származó munkabére eléri legalább a minimálbér összegét, azaz évi 744 500,– Ft-ot, osztalékjelleggel érdemes (II. módszer) kivenni, mert így a fizetési kötelezettség összege az elért jövedelemtől függően 85,72 eFt-al, míg magasabb jövedelem esetében 24,1%-kal kevesebb.

Természetesen az igénybe vehető különféle adókedvezmény összegéig érdemes a jövedelmet vállalkozói kivétként (I. módszer) adóztatni, mivel ezzel csak 37,5%-os társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, amely alacsonyabb, mint a másik módszer szerint fizetendő 45,4%+4% (eho)-os fizetési kötelezettségnél.

Ezzel még a további jövedelem utáni osztalékadó mértékének számítása esetében figyelembe vehető 25%-os adófizetési kötelezettség rész összegét is növeli.

A jövőre való tekintettel, főleg a nyugdíj előtt álló vállalkozók esetében ezzel az összeggel növekszik a nyugdíj alapja, de mivel vállalkozói járulék fizetési kötelezettséget ezen jövedelem után nem kell fizetni, ezért az ezzel járó jogosultságot sem szerzi meg az adóalany.

Az egyéni vállalkozó által elért jövedelem egy része a saját és a családja megélhetésére nyújt fedezetet, ezért szükségszerű minden legális lehetőséget érvényesíteni az állami költségvetés felé történő adó és egyéb befizetés megállapításakor, így legálisan növelni tudja környezete életszínvonalát és vagyonát.

Ennek tudatában a vállalkozó számára fontos dolog annak eldöntése, hogy a hatályos jogszabály figyelembevétele mellett miként tud optimálisan eleget tenni a különféle fizetési kötelezettségeinek úgy, hogy azt az adóhatóság egy esetleges vizsgálatkor elfogadja, és utólag ne legyen lehetősége a törvényben előírt szankciók mellett adóhiány megállapítására. Az optimális adófizetés elérésével biztosítani tudjuk, hogy a legnagyobb adózott jövedelmet érjük el.

Ezzel az adóhatóság által esetlegesen végrehajtott vagyonosodási vizsgálat esetében igazolni tudja az egyéni vállalkozó saját és közös háztartásában élő családtagja évenként keletkező vagyongyarapodását, valamint más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos és a jövedelmére hatással levő adatok valódiságát. Ellenkező esetben, ha az adózó állítását az adóhatóság törvényesen cáfolni tudja az adóztatásra, azaz az adófizetési kötelezettség megállapítására a törvényi vélelem alapján becsléssel kerülhet sor (Art. 109. §-a).