Az ellenőrzési irányelv, mint sajátos kiválasztási útmutató

Az ellenőrzési tapasztalatok gyűjtése, tipizálása és értékelése alapozza meg a hatékony kockázatkezelést. Az igazgató­ságok kockázatelemzési szakterületein a különböző ellenőrzési egységek részjelentéseit és saját elemzési tapasztalataikat az előírt rendszerességgel (negyedévente) szintetizálják, összefoglaló jelentéseket készítenek, és megküldik azokat az APEH központjába. Ezek az egyes kockázati területekre jellemző jelenségek, magatartásformák leírását, azok elterjedtségének mértékét, hatását, az anomáliák, jellemzők kiemelését, azok felderítésére és kezelésére vonatkozó javaslatokat tartalmazzák. Az igazgatóságok e negyedéves jelentések között ad hoc jelzéseket is küldenek az újszerű jelenségekről, eddig nem ismert kockázatokról.

A soron következő év ellenőrzési irányelvének előkészítéséhez is az igazgatóságok helyi tapasztalatai alapján adják meg azt a kiinduló javaslathalmazt, amely alapján megkezdődik az irányelv kidolgozása. A Központi Hivatalban a korábban beérkezett jelentések alapján mérlegelik, szelektálják e javaslatokat, kibővítik azokat a központi kockázatelemzések eredményei és a tervezett jogszabályváltozások, illetőleg a kormányzati elvárások, az adópolitikai célkitűzések alapján. Meghatározzák az ellenőrizendő fő tevékenységi köröket, és ezen belül kiszámítják az egyes térségekre (régiókra) jellemző szakmánkénti, tevékenységenkénti jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének szempontjait. Itt határozzák meg az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait, ezzel gyakorlatilag a revizori kapacitás elosztása a főbb vizsgálattípusok között itt dől el.

Az ellenőrzési irányelvet tekinthetjük az APEH által alkalmazott legfontosabb kiválasztási szempontok gyűjtőhelyének is. Ugyanis nemcsak a jogsértések típusait és az azokat elkövető csoportok ellenőrzésének szükségességét és módját, a vizsgálatok specifikus szempontjait, hanem az érintett csoportok felderítését, kiszűrését megkönnyítő legfontosabb jellemzőket, tipikus viselkedésmintákat is tartalmazza. Például a három legjelentősebb kockázati terület, adóelkerülési mód

  • a bevételek eltitkolása,
  • a bevételek, illetve a hozzáadott értékre eső áfa fiktív számlákkal történő ellentételezése és
  • a karusszel ügyletek elkövetői legjelentősebb csoportjainak

közös tulajdonsága az adóminimalizálás, ami azt jelenti, hogy az adózó által bevallott értékesítés és beszerzés kiegyenlíti egymást, így az adózó minimális áfafizetési kötelezettséget vall, bármilyen nagy forgalom esetén is. Erre olyan fajlagos mutató képezhető, amelyet az adóteljesítmény-mutatóval együtt alkalmazva könnyen behatárolhatóak ezek az adózói csoportok. Az irányelv évek óta tartalmazza ezt a kiválasztást jól segítő tulajdonságot.

Az irányelvben szereplő egyéb magatartási jellemzőkre is (többszörösen székhelyet, illetve tulajdonost váltók, adóbevallást be nem nyújtók, azonos székhellyel, tulajdonosi körrel, ügyvezetővel, kézbesítési megbízottal rendelkezők stb.) folyamatosan megképezzük a kiválasztó és kockázatelemző rendszereinkben e csoportok kiszűréséhez, illetve az adózók egyenkénti kockázatelemzéséhez szükséges adatokat, mutatókat.