Az ellenőrzésre történő kiválasztási tevékenység fejlődése

A fenti elvárások teljesítése érdekében az adóhivatali munkatársak mindig is törekedtek arra, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket, adat- és eszközkészletet a lehető legjobban kihasználják. Az ellenőrzésre történő kiválasztás támogatására már a 90-es évek közepétől alkalmaztunk informatikai megoldásokat a revizori tapasztalatok alapján kidolgozott kiválasztási szempontok szerinti szűrésekre. Ezek célirányos, egy-egy kockázati területre irányuló helyi (igazgatósági) vagy központi lekérdezéseket, illetve fejlesztéseket jelentettek, elsősorban a bevallások adataira alapozva. 1994-ben kifejlesztettek egy – még mai szemmel nézve is korszerűnek tekinthető, és jelenleg is használatban lévő – központi fejlesztésű rendszert az áfa-visszaigénylések kiutalás előtti ellenőrzésre történő kiválasztásának támogatására. Akkoriban ugyanis a jogosulatlan áfaigénylések jelentették a legnagyobb kockázatot. Ezzel egy időben kialakították a kifogásolható magatartást tanúsító adózók állományát is, mely lehetőséget teremtett a legsúlyosabb szabálytalanságokkal érintett adózók (fiktív számla-kibocsátók, fantomcégek) országosan egységes nyilvántartásba vételére, ezzel együtt fokozott figyelésére. Ezt követően a kiutalás előtti ellenőrzésre történő kiválasztást támogató rendszert kiterjesztették minden pénzforgalmi ággal is rendelkező bevallásra (támogatásigénylések, szja-igénylések, kötelezettség-csökkentő önrevíziós bevallások). Az utóbbi években a rendszer használatával évi 40-50 ezer kiutalás előtt indított vizsgálat eredményeként évente 20-40 milliárd forint közötti jogosulatlan igénylést lehetett megállapítani.

Az ellenőrzésre történő kiválasztás

1999-2000-ben fejlesztették ki és vezették be a magánszemélyek egyszerűsített ellenőrzését támogató informatikai alkalmazást. Ez ugrásszerűen megnövelte az ellenőrzési kapacitást e kockázati területen. Lehetővé tette több millió magánszemély szja-bevallásának, valamint a munkáltatók, kifizetők és egyéb adatszolgáltatást benyújtó szervezetek úgynevezett „kontroll-adatszolgáltatásának” összevetését, ésez alapján kiválasztott személyek közreműködése nélkül indítható nagyszámú egyszerűsített ellenőrzés elvégzését.

Ezzel a fejlesztéssel párhuzamosan a gazdálkodói kör, egyéb szervezetek és az egyszerűsített ellenőrzéssel nem vizsgálható magánszemélyi kör teljes elévülési időn belüli kockázatkezelésére, a tudatos ellenőrzés-kiválasztási tevékenység megerősítésére a 2000-es évek elején alaposan megtervezett szervezeti, szabályozási és informatikai fejlesztések kezdődtek el. 2002-ben indítottuk el az első kockázatelemzést, ellenőrzés-kiválasztást támogató projektet (ELLKIT), melyben a központi szabályozás kialakítása mellett az APEH komplex kiválasztási rendszerének alapjait teremtettük meg. A projektben

– a kockázatelemzési célból felhasználható input adatok minőségének javítását, az adatkör bővítését,

– a legmarkánsabb kockázati tényezők kidolgozását és

– a rendelkezésre álló informatikai platformokon leggyorsabban megvalósítható kiválasztási és kockázatelemzési módszerek és rendszerek alkalmazásba vételét tűztük ki célul.

E területen akkor a legkisebb támogatottsága az utólagos adóellenőrzési célú kockázatelemzésnek volt, ezért a fő célkitűzés az utólagos adóellenőrzés-kiválasztást támogató központi rendszer kialakítása volt.

A projekt eredményeként létrejött kockázati mutatószá­mok, informatikai rendszerek révén új szemléletű megközelítési lehetőség is megnyílt a kockázatkezeléssel, kiválasztással foglalkozók előtt. Az adózókat már nemcsak egy-egy ellenőrzési feladathoz, kockázathoz, adónemhez kapcsolódóan, egy-egy bevallástípus adataira támaszkodva elemezzük. Ebből következően, akik éppen a kiválasztás elkerülése érdekében nem adják be bizonyos bevallásaikat, vagy bevallásaikat csak nagyvonalúan töltik ki, ma már ugyanúgy számíthatnak ellenőrzésre, mint azok, akik benyújtják, illetve részletesen kitöltik azokat. Az új kockázatelemző, kiválasztó rendszereink alapja ugyanis egy adózó-centrikus felépítésű, minden regisztrált adózót tartalmazó központi adatbázis, amely az adózókról az APEH rendelkezésére álló legfontosabb adatokat, életútjuk jellemzőit bemutató képzett kockázati tényezőit együttesen tartalmazza. Így egy-egy adózóra vonatkozó releváns információk könnyen elérhetők, értékelhetők, ezekből gyorsan készíthetők összetett szempontoknak megfelelő szűrések vagy átfogó elemzések.

Jelentős előrelépés, hogy 2001-ben a Központi Hivatalban, majd 2004-ben a területi szerveknél (igazgatóságokon) is létrehoztuk a kockázatkezelésért, ellenőrzésre történő kiválasztásért felelős szervezeti egységeket. (Korábban csak egy-két igazgatóság alakított ki önálló kiválasztási osztályt, atöbbin néhány rátermett, informatikai vénával rendelkező revizor vagy ellenőrzési vezető végezte el ezt a tevékenységet.) Az ELLKIT projektben kidolgozott rendszerek segítségével jóval könnyebbé vált a valós kockázatok felfedése. Használatának elterjedésével, valamint a kiválasztási szervezeti egységek létrejöttével és az időközben bevezetett további módszerek, rendszerek segítségével folyamatosan és jelentősen javult az ellenőrzési szakterület hatékonysága.

Ezt legjobban a működő adózói körben elvégzett utólagos adóellenőrzések eredményének évenkénti alakulásával lehet érzékeltetni. 2005-2008 között az összes nettó adókülönbözet megállapítás 105 milliárd forintról 342 milliárd forintra növekedett, amelyben természetesen szerepet játszott a revizori létszám növekedése is. Ha viszont az egy ellenőrzésre eső átlagos adókülönbözet megállapítását tekintjük, az is jelentősen, 3,8millió forintról 10,6 millió forintra emelkedett. E nagymértékű növekedést nem lehet az általános adózói morál ilyen mértékű romlására visszavezetni. Az adózói magatartás alakulását a véletlenszerű kijelölés alapján indított vizsgálatok eredményével szoktuk mérni, ez a következő ábra szerint nem romlott az elmúlt évek során ilyen mértékben.

Hasonló mértékű növekedést tapasztalunk, ha a revizori ráfordítás hatékonyságát vizsgáljuk. A működő adózók utólagos adóellenőrzése során 2005-ben egy-egy revizor napi átlagban még „mindössze” 595 ezer forint megállapítást tett, 2008-ra ez az összeg majdnem háromszorosára, napi 1,6 millió forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a hatékonyabb kiválasztás, ellenőrzés-előkészítés következtében az adóellenőrzések közvetlen hatásaként egy-egy revizor mára évi százmilliós nagyságrendű bevételt „hoz” az ország kasszájába, a közvetett hasznokról (fantom cégek adószám felfüggesztésének kezdeményezése, ellenőrzési fenyegetettség önadózásra gyakorolt hatása) nem is beszélve.

Ez az eredmény annak is köszönhető, hogy az APEH kockázatkezelési tevékenységében egyre jelentősebb szerepe van az adóellenőrzések előtt, illetve azokkal párhuzamosan végzett adatgyűjtésre irányuló, illetve egyes adókötelezettségek keretében végzett kapcsolódó ellenőrzéseknek is, amelyek szintén javítják a találati pontosságot, a feketegazdasággal kapcsolatos tevékenység felfedésének esélyét. Ezen információk gyűjtésére, a más igazgatóság illetékességébe tartozó üzleti partnerre vonatkozó ellenőrzési javaslatok rögzítésére és gyors elérésére is kialakítottunk a „kiválasztás támogatása” projektben egy országos adatbázist, amelyet a revíziós rendszer kiegészítéseként működtetünk.

A projekt befejezését követően 2005-ben és 2008-ban további nagy rendszer- és módszertan-fejlesztési projekteket indítottunk, amelyek még ma is folynak. Ezek fő célkitűzéseit és eddigi eredményeit külön fejezetben mutatom be. E projektekben már az APEH középtávú (2008-2012. évekre vonatkozó) stratégiai célkitűzéseinek teljesítéséhez szükséges alapvető rendszerfejlesztések is megvalósulnak.