1. Az előző időszakra szóló teljesítések

Az egyszerűsített vállalkozói adó tekintetében az egyéni vállalkozók, valamint a bevételi nyilvántartást vezető betéti társaságok és közkereseti társaságok úgy számlázhatnak előző időszakra vonatkozóan, hogy bevételeik a számlájukat befogadónál előző évi bevétel, míg számukra csak a tárgyévben kell leadózniuk! Ezt a lehetőséget célszerű kihasználni, vagyis az eva alá tartozó ilyen vállalkozásokkal ilyen megállapodásokat kötni. A lehetőség azonban nemcsak a pénzforgalmi szemlélet esetében adott. Mindemellett célszerű figyelemmel lenni néhány buktatóra is!

Az Eva törvény rendelkezései elsősorban az egyszerűsítésre építenek. Ezért a bevételi nyilvántartás esetében a pénzforgalmi szemlélet alkalmazása a jogalkotó egyszerűsítési szándékát szolgálja. A pénzforgalmi szemléletet azonban a számla befogadójánál nem kell alkalmazni, ha ott a kettős könyvvitel szabályai szerint történik a könyvviteli nyilvántartásokban az egyes gazdasági események rögzítése. Számukra a vonatkozási időszak szerint kell kimutatni a költségeket és ráfordításokat, függetlenül attól, hogy azokat mikor számlázzák.

Célszerű a bevételi nyilvántartást vezető, eva alá tartozó egyéni vállalkozó, betéti társaság és közkereseti társaság megállapodásaiban részletesen foglalkozni, mind a teljesítés megtörténtének, elismerésének és az áfa szerinti teljesítési időpontnak a meghatározásával.

A kettős könyvvitelt vezető eva alá tartozó vállalkozásoknak még körültekintőeknek kell lenniük hasonló kérdésekben, hiszen számukra a bevételek keletkezése is éppen a nem-kívánatos időszakra csúszhat.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az a vállalkozás, aki úgy akar költséget elszámolni az eva hatálya alá tartozó bevételi nyilvántartást vezetőtől, hogy az valótlan, esetleg fiktív tételeket tartalmaz, valamint ezzel egyidejűleg erre az időszakra vonatkozóan adóhatósági ellenőrzés valószínűsíthető (pl. végelszámolás esetén)!

Óvatosan kell annak az eva hatálya alá tartozó vállalkozással szemben eljárni ott, ahol az általuk kiállított bizonylatok alapján adót igényelnek vissza, vagy támogatást vesznek igénybe. Jellemző eset lehet, hogy áfa-visszaigénylésre kerül sor, de az eva hatálya alá tartozó vállalkozás semmilyen adóelőleget, de még az adott vállalkozás bizonylata szerinti összeget (a számla bruttó összegének 15 százalékát, ezer forintra kerekítve) sem fizetett be.

Az eva alá tartozó vállalkozás adóelőlegének évközi mellőzése önmagában is adóhatósági ellenőrzést eredményezhet, ezért célszerű az egyszerűsített vállalkozói adó javára más adófolyószámláról átvezetést alkalmazni, vagy az eva számlaszámára befizetni legalább egy minimális összeget.

A bevételek Számviteli törvény szerinti meghatározása az alapelvekből vezethető le (Szvt. 15. §). A teljesség és az összemérés elvének alkalmazása lényegében azt jelenti, hogy minden tárgyévre járó bevételt (tárgyévben történt teljesítés, vagy részteljesítés, vagy szerződés alapján), és tárgyévet terhelő költséget, ráfordítást (mérlegkészítésig beérkezett, de tárgyévi teljesítést mutató, vagy jelentő számla) ki kell mutatni.

Hasonlóképpen nem szabad bevételként kimutatni a következő évre jutó bevételeket és az elszámolt, de következő évet terhelő költségeket. A tárgyévre jutó bevételeket és az előre elszámolt jövő évi költségeket az aktív időbeli elhatárolások, a következő évre járó bevételeket és a tárgyévet terhelő költségeket pedig passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni.

A bevételi nyilvántartást vezető eva-alanyok számára a bevételi nyilvántartásban való rögzítés, míg a kettős könyvvitelt vezető eva-alanyoknál az előbbi számviteli fogalom az irányadó. A bevételi nyilvántartást az alábbi tartalom szerint állítandó össze:

A Számviteli törvény csupán alapelvek szintéjén képes behatárolni a bevétel és a költség felmerülésének fogalmát, hiszen a gazdasági élet sokszínűségére nem lehet részletes szabályokat alkotni. Ennek megfelelően a feleknek a kívülállók számára is egyértelművé kell tenniük azt, hogy mikor tekintik az adott szolgáltatást a Ptk., illetve egyes speciális esetben az Áfa tv. 16. § (11) szakasza szerint teljesültnek.

Emellett figyelembe kell venniük az óvatosság elvét, amely szerint nem lehet eredményt kimutatni, ha az árbevétel, realizálása bizonytalan. Ez utóbbi alatt elsősorban az elfogadottsági, garanciális, vagy pótteljesítési előírásokat lehet érteni.

Jellemzően a tervezői, építési, számítástechnikai, ügynöki, kutatási-fejlesztési, egyes ügyviteli (pl. könyvvizsgálói) feladatok esetén lehet arról beszélni, hogy a számviteli teljesítést mélyebben meg kell vizsgálni.

Ezek a szerződések megbízási, vagy azzal vegyes vállalkozási szerződések lehetnek. A felek számára akkor lehet különböző a bevétel és költség elszámolásának időszaka, amennyiben a megrendelő, jogosult, megbízó (továbbiakban: megbízó) a vállalkozó, kötelezett, megbízott (továbbiakban: megbízott) teljesítését kizárólag utólagosan tekintik elfogadottnak. Az elfogadottságot teljesítési igazolás, vagy a számla befogadása jelentheti (továbbiakban: elfogadottság).

A megbízott teljesítését az elfogadottság időpontjáig nem képezheti semmilyen a megbízóval szemben fennálló vélelmezett, vagy hallgatólagos alapon megállapított követelés alapját. A cél az, hogy a megbízottra az elfogadottsággal egyidejűleg szálljon át teljesítés összes jogkövetkezményeként az árbevételként és követelésként történő kimutathatóság, vagyis a megbízó semmilyen részbeni teljesítést nem ismerhet el, így az elfogadottság nem szólhat arról, hogy a teljesítés részlegesen ment végbe.

Az Áfa tv. Ptk. szerinti teljesítési időpontja (Ptk. 277. §) lényegében azon múlik, hogy

  • alkalmasnak kell lennie a szerződésben meghatározott célra (célokra),
  • rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a megbízott elvárhat,
  • alkalmasnak kell lennie a megbízó által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a megbízott beleegyezett,
  • rendelkeznie kell a megbízott által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal.

A felek időszaki elszámolás szerint teljesített szolgáltatás esetén megállapodnak úgy is, hogy a teljesítést időszakonként számolják el, ezért az arról kibocsátott számla teljesítési időpontjának annak kiállítási dátumát tekintik. Ilyenkor célszerű számlára az időszakot feltüntetni.

Attól még, hogy a feleknek a megállapodása szerint Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja keletkezik nem jelentheti azt, hogy az automatikusan bevétel, vagy költség. Meg kell vizsgálni, hogy az adott teljesítés esetében előfordulhat-e, hogy ezek a fogalmak elválasztódnak egymástól. Amennyiben a felek egy adott hosszabb időszak alatt végbemenő teljesítés esetén időszaki díjakat is kikötnek, azok bevételként, költségként történő elszámolása attól függ, hogy az a teljesítést a szerződésben mikor tekintik elfogadottnak. A bevétel esetében csak akkor lehet szó a bevételként történő kimutatásról, ha kizárható az óvatosság elvének figyelembevétele.

Az egyszerűsített vállalkozói adó alá tartozó olyan betéti társaságok és a közkereseti társaságok is bejelentkezhettek, akik 2003. évben bevételi nyilvántartást választottak.

Az esetükben érdekesen alakulhat a bevétel és az adóalap viszonya 2003. során. Ugyanis ezek azok az evások, akiknek a túlnyomó többsége egyszeres könyvvitelt vezetett, így a még 2002. évben leszámlázott bevételeiket is ki kellett mutatniuk és azokat le is kellett adózniuk, hiszen számukra megszűnt a társasági adó-kötelezettség.

Erre az esetre a törvény akkor konkrét rendelkezéseket tartalmazott: Tao tv. 16. § (1) b). Tehát számukra nem számított 2002-ben számviteli szempontból az ilyen tétel számvitelileg bevételnek, de adóalapnak igen.

Mi történt ezekkel a követelésekkel 2003 során? Amikor beérkeztek, be kellett írni a bevételi nyilvántartásba, de év végén az adóbevallásban már adóalap csökkentő tételnek számították.

Mi történt akkor, ha éppen ezzel a bevétellel 2003. év közben átlépték a 15 milliós határt? Nos, megszűnt év közben az eva-alanyiságuk, de vélhetően nem kerültek ennek tudatába. Talán azért, mert logikus volt, hogy nem számítottak ilyen hatásra, hiszen az adóalapjuk nem érte el a 15 millió Ft-ot! Mégis, a jogszabály egyértelmű: a bevétel és nem az adóalap számít mind az eva-alanyiság választásánál, mind pedig az eva-alanyiság elvesztésénél.