2. Az ideiglenes iparűzési tevékenység

Sajnos a jogalkotó nem kívánt eligazítást adni annak tekintetében, hogy mi minősül ideiglenes iparűzési tevékenység végzésének. Nyilvánvaló, hogy amennyiben egy építőipari tevékenység pontos dátumok közé határolható, és még megszakításokkal is meghaladja az 1 hónapot, (de 6 hónapnál kevesebb), akkor beáll az „ideiglenesség” fogalma. A meghatározás fogyatékosságait – a jogszabály pontos betartása mellett – célszerű saját hasznunkra fordítani!

[Ritkán járhat előnnyel, hogy az építési tevékenység ideiglenes iparűzési tevékenységnek minősül, tehát nem ebben az irányban kell keresni a trükk hasznát. Az igazi előny abból kovácsolható, ha alátámasztást nyer az, hogy az ideiglenes tevékenység az adott munkavégzés esetén mégse jött létre. Mindez megvalósítható a tényleges munkavégzéssel telt napok kimutatását tartalmazó kivitelezési naplóval (ha vezetettek ilyet), vagy más érdemi feljegyzésekkel, teljesítési igazolásokkal. A másik hasznos módszer a 181 napot meghaladó ideiglenes tevékenység esete, amely telephelyet keletkeztet. Természetesen ez csak akkor jelent előnyt, ha az adott településen nincs iparűzési adó, vagy az alacsonyabb, mint a székhelyen, telephelyen, fióktelepen lenne.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, aki a nyilvántartásai tekintetében csupán látszólagosan tudja alátámasztani az ideiglenes iparűzési tevékenység létrejöttét, vagy hiányát!

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol az önkormányzati adóhatósággal szemben felmerülő jogvitát a vezetőség, vagy a tulajdonos nem kívánja végigvezetni, az eljárás bizonyos szintén inkább álláspontja érvényesítése nélkül visszavonulna (pl. a közigazgatási hivataltól kapott elutasító határozat kézhezvételekor)!

Az az adózó folytat ideiglenes iparűzési tevékenységet aki (amely), építőipari tevékenységet végez, vagy természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot. Ha a tevékenység folytatásának időtartama a 180 napot meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye már telephelynek minősül.

Korábban semmilyen definíció sem állt rendelkezésre, ezért a tevékenység meghatározásánál is igen tág lehetőségek álltak rendelkezésre, amennyiben az adózó felkészült a későbbi bizonyításra. Építőipari vállalkozást működtető cégek számára végre egyértelművé teszi a helyzetet az ideiglenes iparűzési tevékenység 2004. január 1-jétől hatályos, félreérthetetlen pontosítása: a TEÁOR szerinti „Építőipar nemzetgazdasági ágba tartozó tevékenységek összessége”

Az adót átalányként állapítja meg a törvény, naptári naponként legfeljebb 5000 forint összegben. A székhely és a telephely(ek) szerinti önkormányzathoz fizetendő adóból levonható az ideiglenes jellegű tevékenység után az adóévben megfizetett adó, az egyes települések szerinti arányban.

A helyi adó szabályai tekintetében az építésügyi előírások csupán az adott helyzet megítéléséhez szükséges egyéb adatok lehetnek. A tevékenység végzésének, illetve nem végzésének kritériumai között kellően nagy az átjárás. Csupán az adózó tudja eldönteni, hogy egy adott munka közti kihagyás megszakításnak minősül-e, vagy az építőipari tevékenység folyik-e vagy szünetel, és a szüneteltetés része-e a folyamatnak (pl. beton száradása, szikkadása, időjárási kényszerpihenő, terhelési teszt ideje, stb.) Ennek dokumentálása során akkor jár el helyesen az adózó, ha a kívülálló számára is egyértelmű tényként tudja bizonyítani, hogy az esemény adott megítélése a helyes.