5. A bedolgozói jogviszony
A bedolgozói jogviszony a polgári jog és a munkajog között elhelyezkedő speciális jogviszony, melynek jelentősége az utóbbi időben egyre inkább csökkent.
Nem lehet bármely tevékenységet ellátni ilyen jogviszony keretében: a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban Rendelet) szerint csupán olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában vagy más mennyiségi, vagy minőségi mutatókkal meghatározható.
A munkaviszonyhoz teszi hasonlatossá a keletkezése (az erre vonatkozó kötelezően írásba foglalandó megállapodással jön létre; a megállapodásban a bedolgozó által végezhető tevékenységet – ez megfelel a munkakörnek -, munkavégzési helyet, s a költségtérítés módját, illetve mértékét – ez megfelel a munkabérnek kell meghatározni), valamint az, hogy eltérő megállapodás hiányában a bedolgozói jogviszony határozatlan időre létesül.
Lényeges eltérés azonban, hogy a bedolgozó munkáját jóval nagyobb önállósággal végzi, mint a munkavállaló. Ez megnyilvánul abban, hogy a munkavégzés helye a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakóhelye, vagy más, általa a munkavégzésre biztosított helyiség; a munkavégzés is – eltérő megállapodás hiányában a bedolgozó munkaeszközeivel történik, ám a foglalkoztató által biztosított anyaggal.
A foglalkoztató csak korlátozott utasításadási és ellenőrzési joggal rendelkezik: a munkavégzés önállóan a foglalkoztató közvetlen irányítása és utasítása nélkül történik. A Rendelet meghatározza, hogy a foglalkoztató csupán az alkalmazott technika, és a munkavégzés módja tekintetében adhat utasítást a bedolgozónak, ha az a munka elvárt minősége szempontjából szükséges. A foglalkoztató a munkavégzéssel összefüggésben a bedolgozót ezt meghaladóan nem utasíthatja.
Érdekesen alakulnak a munkavédelmi-munkabiztonsági követelményekkel kapcsolatos kötelezettségek is. A foglalkoztató köteles a végzendő munkával kapcsolatban a bedolgozót munkavédelmi oktatásban részesíteni, és az előírt egyéni védőeszközökkel ellátni. Ezen felül a foglalkoztató köteles az általa adott anyag, termék, eszköz tekintetében biztosítani, hogy az az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megfeleljen, és azok kezelésére, tárolására előírásokat adhat. Ezt meghaladóan azonban a munkavégzés során az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről a bedolgozó köteles gondoskodni. A foglalkoztató joga az, hogy a munkát a felhasználásra kerülő anyagot, valamint a kezelési előírások, és a munkavédelmi szabályok betartását időszakonként ellenőrizze.
A munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni, és írásban rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást, valamint a teljesítménykövetelményt, és a teljesítménydíjazás egyéb tényezőit. Garanciális szabály, hogy a foglalkoztató a teljesítménykövetelmény megállapításánál a munkaviszonyban állókhoz képest kedvezőtlenebb feltételeket nem állapíthat meg. Ennek megfelelően a teljesítménykövetelményt úgy kell megállapítani, hogy 100%-os teljesítmény mellett a teljes munkaidőnek megfelelő munkavégzés esetén legalább a minimális munkabért, illetőleg rövidebb munkavégzés esetén legalább ennek időarányos részét a díjazás elérje. A munka átvételével és átadásával eltöltött időre fő szabályként díjazás nem illeti meg a bedolgozót. Ha azonban emiatt a foglalkoztatónál várakozással eltöltött idő a két órát meghaladja, erre az időre a mindenkori minimális órabér alapján számított díjazás jár a bedolgozó részére, kivéve, ha a várakozás az ő hibájából állt elő. A díjazás érdekessége, hogy a kifizetésre és levonásokra az Mt. szabályai az irányadók azzal, hogy a bedolgozó igényt tarthat a rezsiköltségre, valamint, hogy a selejtes termékért díjazás nem jár, ezek az eredménykötelem jellegű vállalkozásokhoz viszik közelebb a jogviszonyt. A bedolgozó részére térítendő rezsiköltségeket a Rendelet melléklete tartalmazza. Ide tartoznak a bedolgozó tulajdonában lévő munkaeszközök esetén az elhasználódási költség, bérelt munkaeszköz esetén pedig a bérleti díj. A rezsiköltségekhez lehet számítani a gépek javításának, és karbantartásának költségeit, a gépek működtetésének energiaköltségeit, a bedolgozó által beszerzett segédanyagok igazolt költségeit, a munkahely megvilágításának költségeit, a szállítási költségeket, a helyiség használati díját, fűtési, takarítási költségeit, továbbá a munkaruha költségét abban az esetben, ha a munkavégzés a ruházat nagy mértékű szennyeződésével, vagy elhasználódásával jár.
A bedolgozó anyagi felelősségére az Mt. szabályai az irányadóak, ám a foglalkoztató objektív felelőssége csupán a bedolgozónak a bedolgozói jogviszonyával összefüggésben okozott kárért áll fenn, és csak abban az esetben, ha az a foglalkoztató által a bedolgozó rendelkezésére bocsátott anyag, gép, eszköz hiányából következett be, illetve a kárt a foglalkoztató nevében ellenőrzést, szállítást, stb. végző személy e tevékenysége során okozta. Ezen túlmenően a foglalkoztató a bedolgozói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért csupán vétkessége esetén tartozik felelősséggel.
A megszűnés – megszüntetés módjai szintén a munkaviszonyhoz hasonlatosak, azokat a Rendelet részletesen felsorolja. E szerint a bedolgozói jogviszony megszűnik a bedolgozó halálával, a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével, valamint a határozott idő kikötése esetén a határozott idő lejártával. A bedolgozói jogviszony megszüntethető közös megegyezéssel, rendes felmondással, és rendkívüli felmondással. A megszüntetésre irányuló megállapodás, illetve nyilatkozat írásba foglalása kötelező. Rendes felmondás esetén a felmondási idő a munkaviszonyhoz képest kevesebb: csupán 15 nap. A rendkívüli felmondáshoz a másik fél jelentős mértékű szerződésszegése, vagy egyébként a bedolgozói jogviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartása szükséges. Ezen felül a foglalkoztató akkor is megszüntetheti rendkívüli felmondással a jogviszonyt, ha a munka elvégzése a bedolgozó felróható, jelentős késedelme miatt – már nem áll érdekében.
A Rendelet rendelkezik még az úgynevezett biztosított bedolgozói jogviszonyról is, amely még inkább a munkaviszony jellegzetességeit mutatja: a biztosított bedolgozó ilyen
megállapodás alapján köteles rendszeresen munkát végezni, a foglalkoztató pedig őt meghatározott munkamennyiséggel ellátni. A biztosított bedolgozói jogviszony létesítésében a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk. A megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára kell megkötni, amelynek elvégzése esetén a bedolgozó havi díjazása eléri a minimálbér 30%-át. A biztosított bedolgozói jogviszonyra a bedolgozói jogviszony rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a foglalkoztató akkor is köteles díjazást fizetni, ha a meghatározott munkamennyiséget nem biztosítja; érvényesülnek bizonyos felmondási korlátozások (betegség, terhesség, szoptatás, katonai szolgálat); a felmondási idő 30 nap; a biztosított bedolgozót 4 naptári hét szabadság illeti meg, melynek idejére díjazás jár.
Mindezeket összevetve, bár a bedolgozói jogviszony önálló szerződéses jogviszony, a szabályozás rendszere inkább a munkaviszonyhoz teszi hasonlóvá. Ezt támasztja alá az is, hogy mögöttes jogszabályként a kormányrendelet az Mt.-re hivatkozik, s a bedolgozói jogviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben keletkezett jogvitára is az Mt. munkaügyi jogvitára vonatkozó rendelkezései az irányadók.
