11. Belső számla megszűnése

A 2008. január 1-jétől hatályba lépett Áfa tv. megszüntette a számlázási kötelezettséget azokban az esetekben, amikor a vállalkozás nem más személy részére teljesít termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást.
A számla számviteli bizonylatnak minősül.

A 2008. január 1-jétől hatályos Áfa tv. értelmében a vállalkozás köteles az általa teljesített termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásról számlát kibocsátani a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha a beszerző, illetve az igénybevevő a vállalkozástól eltérő személy.

Nem kell számlát kibocsátani azokról a gazdasági eseményekről, amelyeket az Áfa tv. termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás jogcímén adóztat, de ennek teljesítése nem más személy felé történt. A szóban forgó gazdasági eseményeket nem számlával, hanem más számviteli bizonylattal kell dokumentálni, amelyben dokumentálni kell a gazdasági esemény tartalmát, az általános forgalmi adó alapját, az adó mértékét, a fizetendő adó összegét.

Ezek a gazdasági események többek között a következők:

  • saját vállalkozásban végzett beruházás aktiválása, ha a beruházáshoz olyan termék került felhasználásra, amelynek beszerzéséhez részben vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott;
  • tehergépkocsi átalakítása személygépkocsivá,
  • olyan termék felhasználása adólevonási joggal nem járó adómentes tevékenységhez, amelynek beszerzéséhez részben vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott;
  • gazdasági tevékenység megszüntetése, ha a vállalkozás a megszűnés időpontjában olyan terméket tartott tulajdonában, amelynek beszerzéséhez részben vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott;
  • saját tulajdonú termék, illetve bizományi értékesítésre átvett termék mozgatása a Közösség területén.

A 2007. december 31-ig hatályban volt Áfa tv. értelmében a számlázási kötelezettség termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén állt fenn. Ebből következően az előbbiekben említett esetekben, amikor a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás nem más személy részére történt, hanem a vállalkozáson belül megvalósult gazdasági esemény minősül termékértékesítésnek, vagy szolgáltatásnyújtásnak, akkor is számlát kellett kibocsátani. Ilyen esetben kiállított számlát neveztük ún. belső számlának. A belső számlán a kibocsátóként, illetve befogadóként azonos személy szerepelt.

Az Áfa tv. 147. § (1) bekezdése alapján a 138-146. §-okban foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve az Áfa tv. 83. §-ban meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplő vagy annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg.

Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya nem kötelezett a számlában felszámított, illetve a számla adataiból kiszámítható általános forgalmi adó megfizetésére.

Az Áfa tv. 147. § (1) bekezdésének lényege: az adófizetési kötelezettség nem a számlában feltüntetett gazdasági esemény tényleges megvalósulásán alapul, hanem önmagában a számla kibocsátásának tényén.

Ebből következően az adóhatóság az ellenőrzés során a fizetendő adó megállapításánál elsősorban azt vizsgálja, hogy a vizsgálat alá vont vállalkozás által kibocsátott számla adattartalmából számítható áfa összegét bevallotta-e.

Amennyiben a vizsgálat alá vont vállalkozás az általa kibocsátott számlát nem számolja el az abban feltüntetett teljesítési időpontot magában foglaló áfa bevallásban, akkor azt az adóhatóság az ellenőrzés keretében megállapíthatja.

Az Art. 130. §-a alapján az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.

Gyakran találkozni azzal a felvetéssel, ha az ellenőrzés a számla befogadójánál nem fogadja el a számla adótartalmát levonhatóként, akkor a kibocsátónál sem lehet előírni az elvont adót fizetendő adóként, illetve a kibocsátó jogosult fizetendő adóját csökkenteni.

Az Art. 130. §-a nem írja felül az Áfa tv. 147. § (1) bekezdését.

Az Art. 130. §-a abban az esetben lenne alkalmazható, ha az adólevonással kapcsolatos Áfa tv-beli rendelkezések és az Áfa tv. 147. § (1) bekezdése azonos joghelyzetre vonatkozna. Azonban az Áfa tv. 147. § (1) bekezdésére alapozott adófizetési kötelezettség nincs logikai összefüggésben az adólevonási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezésekkel, így az Art. 130. §-a alkalmazása kizárt.

A fentiek alapján a vállalkozás adófizetésre kötelezett, ha ún. belső számlát bocsát ki, annak ellenére, hogy az adott gazdasági eseményhez számlázási kötelezettség nem kötődik.