1.1.6. A bevételi nyilvántartás és az osztalék
A jogi személyiség nélküli társaságok eva választásukkal egy időben arról is nyilatkozhatnak, hogy a nyilvántartásukat továbbra is a számviteli törvény előírásai szerint kívánják vezetni vagy áttérnek a bevételi nyilvántartás vezetésére. Sokan ez utóbbi mellett döntöttek. Hiszen így nincs a számviteli törvény által előírt pénzkezelési szabályzat (ennek maximuma igen sok problémát okoz a társaságoknak), továbbá nincs beszámolókészítési kötelezettség sem. Az adminisztráció tehát lényegesen egyszerűbb.
Ez viszont gyakran azt eredményezi, hogy elfelejtkezünk az osztalékkifizetés alapvető szabályairól. Ezek a társaságok ugyanis nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá, meg kell azonban felelniük a Gt. előírásainak. Elmondható ez a Gt. 90. § (1) bekezdéséről is, mely szerint ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a vesztesé a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizárja.
Mivel az előbb jelzett betéti társaságok és közkereseti társaságok nem készítenek a számviteli törvény szerinti beszámolót, ezért a tagok gyűlésének határozatot kell hoznia a nyereség elszámolásának módjáról, a társasági szerződésben szereplő vagyoni arány vagy egyéb kikötések betartásáról, a kifizetés gyakoriságáról és különösen az elszámolás bizonylatolásának módjáról. A tulajdonosok által megkötött megállapodás vagy egy közösen elfogadott szabályzat is lehet a forma. A lényeg a későbbi viták elkerülése, melynek tárgya általában az, hogy az egyik tag csak azt látja, hogy a befolyt bevételeket a másik mindig kiveszi a bankból, azután eltűnik.
De hogyan határozhatjuk meg a nyereség nagyságát? Valójában egy teljes kimutatásból, mely a bevételeket és a kiadásokat teljes körűen tartalmazza. Erre már csak ráadás, hogy 2009. január 1-jétől az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó bevételi nyilvántartást vezető adóalanyoknak ún. számlatartási kötelezettsége lesz, ami azt jelenti, hogy a kiadásaikat igazoló számláikat nekik is meg kell őrizniük. Amennyiben ezt a rendelkezést nem tartják be, akkor az adózás rendjéről szóló törvény módosítása szerint mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság a beszerzést teljesítőre, illetve a szolgáltatás igénybe vevőjére.
Összegzésül: az a széles körben alkalmazott gyakorlat, hogy a társaság nyereségét (bevételét) év közben az egyik tag folyamatosan saját számlájára utalja, esetleg saját szükségleteink kielégítésére fordítja, nem megfelelő. Ha annak a jogcíme az osztalék, azaz a nyereségből való részesedés, akkor azt megfelelő bizonylatolással, mindkét tag részére a társasági szerződésben előírt arányban ki kell fizetni. Ellenkező esetben nem beszélhetünk osztalékról. Ezenkívül viszont minden jövedelem után az evás társaságoknak is kell szja-t és járulékot fizetni.
