Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az előző tíz évben tudatosan és erőteljesen fejlesztette kockázatkezelési tevékenységét. E tevékenység körébe tartozik az adókötelezettség önkéntes teljesítését elősegítő szolgáltatások fejlesztése (ügyfél-tájékoztatási tevékenység, internetes bevallás, elektronikus ügyintézés stb.), és természetesen ide értendő a jogkövető magatartásra ösztönzés és a hatósági fellépés azok irányába, akik ki akarnak bújni kötelezettségeik teljesítése alól, vagy éppen jogtalan haszonszerzés céljából szándékosan kárt okoznak a költségvetésnek, és így a társadalomnak. Az APEH ellenőrzési tevékenysége során elsősorban e két utóbbi adózói körre koncentrál, bár az ellenőrzéseket végző munkatársak segítő jelleggel is tesznek észrevételeket, adnak útmutatást a kötelezettségek helyes teljesítéséhez. Mivel a rendelkezésre álló ellenőrzési kapacitással minden adózó, valamennyi adónem esetében nem vizsgálható, igencsak fontos azon szempontok megállapítása, amelyek alapján meghatározzák az ellenőrizendők körét.

Az adószámmal rendelkező működő adózók száma az elmúlt évtizedben is folyamatosan növekedett, jelenleg megközelíti a 1,6 milliót. Ebből mintegy 600 ezer a társaságok, egyéb szervezetek száma, és csaknem egymilliós létszámot tesznek ki az egyéni vállalkozók, adószámos magánszemélyek, valamint az őstermelők. A vállalkozások átlagmérete csökken: egyre elterjedtebb a kiszervezés, nagy a fluktuáció, a tevékenység részterületekre bontása miatti többszörös cégalapítás, vagy éppen a jelentős tartozást felhalmozó cégek megszüntetését követő újabb és újabb cégek létrehozása, emellett továbbra is sok a kényszervállalkozás. Másrészt a vállalkozások egy része csak virtuálisan létezik: gyakori a csalási célból, kizárólag fiktív számlák kiállítására szakosodott „cégek” létrehozása, melyet a cégalapításhoz kapcsolódó szabályok könnyítése csak tovább erősít, és nagyon sok az „alvó vállalkozás” is, melyeknél nagy a veszélye a csalási láncolatokba történő bevonásnak.

Az 1,6 millió működő vállalkozás, szervezet mellett a munkavállalók, egyéb jövedelemből élők és a társas vállalkozások magánszemély tulajdonosai – több mint 3 millió további magánszemély – jogkövető magatartásra ösztönzése, ellenőrzése is az állami adóhatóság feladata. 2008-tól további magánszemélyi kör, az ún. „potyautasok” biztosítási jogviszonyához kapcsolódó ellenőrzések is az APEH feladatát képezik. Mindezek mellett a megszűnő vállalkozásoknál is szükséges (ezen belül több tízezer felszámolásra, végelszámolásra kerülő cégnél kötelező) az úgynevezett záró ellenőrzések végzése.

A hagyományos adónemekhez kapcsolódó kötelezettségek teljesítésének ellenőrzési feladatai mellett az elmúlt évek során bekövetkezett jogszabályváltozások miatt újabb és újabb specifikus ellenőrzési feladatok keletkeztek. Ezek egy része az Európai Unióhoz való csatlakozás következményeként, illetve adóhatósági kezdeményezésre, az ellenőrzések tapasztalatainak kiértékelése, új kockázatok felmerülése, illetve célzott kockázatelemzések eredményeként tett javaslatra született (pl. legnagyobb adózók kötelező vizsgálata, közösségi tagországok megkeresései, új vállalkozások azonnali ellenőrzése). A jogszabályváltozások többsége azonban az éppen aktuális gazdaság- és társadalompolitikai döntések, sok esetben évközi korrekciók következménye. Ide tartoznak az újabb adónemek (pl. eva, cégautóadó), az anyagi és eljárási jogszabályok részleteinek sűrű változása (pl. adókedvezmények, az őstermelők bevonása a kötelező biztosításba, központosított ellenőrzések), vagy az elvárt adóalapok (pl. minimumjárulék, minimumadó) bevezetése. E változásokkal párhuzamosan folyamatosan bővült az APEH feladatköre is: 1999-től a társadalombiztosítási járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzése, 2007-től az illetékkötelezettséghez és a szerencsejátékokhoz kapcsolódó ellenőrzések is az APEH feladatkörébe kerültek.

Az ellenőrzési feladatok komplexitásának növekedésével párhuzamosan sokrétűvé vált a kockázatkezelési, ellenőrzés-kiválasztási tevékenység is. Ma már nagyon összetett feladat a rendelkezésére álló revizori erőforrások optimális felosztása, az ellenőrzésre kijelölt adózói körök célszerű meghatározása, ezeken belül a konkrétan vizsgálandó adózók megfelelő kiválasztása. Egyszerre kell törekedni ugyanis arra, hogy az ellenőrzések minden adózói kört és minden kötelezettségtípust érintsenek, egyetlen adózói csoport se érezze úgy, hogy nem fenyegeti az adóhatósági ellenőrzés veszélye, hiszen a költségvetés bevételét nagyrészt az önadózás eredményeként befolyt összegek eredményezik. Ugyanakkor célszerű az ellenőrzéseket a legnagyobb valószínűséggel, legnagyobb mértékű kárt okozó rétegekre és kötelezettségekre irányítani:

  • egyrészt a korábban eltitkolt adó minél nagyobb hányadának megállapítása és beszedése érdekében, a hiányzó költségvetési bevételek pótlása, valamint a társadalmi igazságosság érvényesítése érdekében,
  • másrészt a szankcionálással, illetve a csalási célból alakult vállalkozások megszüntetése által a további adóelkerülés, a költségvetés kiszipolyozásának megakadályozása miatt.

A célszerű kiválasztással természetesen azt is elérjük, hogy a szabályosan működő, adókötelezettségüket önkéntesen teljesítő adózókat nem zavarjuk a felesleges ellenőrzésekkel, továbbá a más területeken végzett ellenőrzésekkel védjük és támogatjuk működésüket azáltal, hogy csökkentjük versenyhátrányukat az adó- és járulékköltségeket „megspóroló” adóelkerülőkkel szemben.