6.3. A bizonyítás szabályai

 

Azért kell külön foglalkozni ezzel a témával, mert egyidejűleg két bizonyítási forma ismert, az egyik az ún. szabad bizonyítás; a másik az ún. kötött bizonyítás.

Azért kell külön foglalkozni ezzel a témával, mert egyidejűleg két bizonyítási forma ismert, az egyik az úgynevezett szabad bizonyítás; a másik az úgynevezett kötött bizonyítás. Ha vagyonvizsgálatra kerül a sor tanácsos tisztában lenni azzal, hogy az eljárást az adóhatóság vajon a megfelelő eljárási szabályok szerint folytatja-e le. Ezt nézzük meg az alábbiakban.

A hatályos rendelkezés az alábbi:

„Art.109. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongya­rapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adó­mentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmek­re is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt ér­demlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyon­gyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét meg­előzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adó- megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen idő­szakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határo­zattal nem érintett bevallásának adatai, bankszámla (pénzforgalmi számla) -kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizs­gálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet.

 Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4) Az e § (3) bekezdésének alkalmazásában

a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálog-jogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszó­létesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás;

b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/ vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a bankszámlán (pénzforgalmi számlán), értékpapírszámlán történő jóváírás.”

Elolvasva a hatályos jogszabály szövegét, természetesen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vagyonosodási vizsgálat során az adóellenőrnek is ezt kell alkalmaznia. Ez azonban nem mindig van így!

Az adózás rendjéről szóló törvény 109.§ (3) bekezdés második mondata valamint a (4) bekezdése csak 2006. szeptember 15-étől hatályos, így rendelkezéseit is csak az azt követő vagyonszerzések vizsgálatakor lehet alkal­mazni.

Az ezt az időszakot megelőzően bekövetkezett vagyon­gyarapodás ellenőrzése során csak a 2006. június 16-án hatályos adózás rendjéről szóló törvény 109.§-a alapján vizsgálódhat az ellenőr.

Itt jegyzem meg, hogy a két rendelkezés között jelentős tartalmi eltérés van, hiszen a jelenleg hatályos törvényi rendelkezés jóval szigorúbb az elfogadható bizonyítási eszközök tekintetében, míg az ezt megelőző szabályozás megengedőbb.

Nézzük meg a különbséget a két szabály között!

„Art. 109. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongya­rapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adó­mentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmek­re is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

(2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az év­nek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott – össze­vonás alá eső jövedelmekre vonatkozó – adómértékkel állapítja meg.

(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt ér­demlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.” /Hatályos 2006. június 16-áig/

Mint látható a megelőző szabályozásban még úgynevezett szabad bizonyítás érvényesült, míg a 2006. szeptember 15-e utáni szerzésekre, már az úgynevezett kötött bizonyítás érvényesül, hiszen tételesen felsorolja a jogalkotó az általa hitelesnek ítélt bizonyítékokat. A hatályos Art. 109.§-ának rendelkezései tehát a hatálybalépését megelő­ző időszakra nem alkalmazhatók, melynek jogalapját az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításá­ról szóló 2006. évi LXI. törvény 237.§ (2) és (5) bekezdései adják, amelyet 2006. július 17-én hirdettek ki:

„237. § (2) E törvénynek az Art. …109. § (3) bekezdését módo­sító, illetőleg a …109. § (4) bekezdését megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép ha­tályba.”

„239. § (5) E törvénynek az Art. 109. § (3) bekezdését módosító és 109. §-a új (4) bekezdését beiktató rendelkezéseit azokban az ellenőrzési eljárások­ban kell alkalmazni, amelyekben az adózó nyilatkozatában megjelölt va­gyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor.”

Leszögezhető tehát, hogy a 2006. szeptember 15. előtti vagyonszerzésre szabad bizonyítási rendszer van érvényben, ennek megfelelően a vagyon, a jövedelem megszerzésének bizonyítására bármilyen bizonyítási eszköz, tanúvallomás, nyilatkozat, okirat felhasználható függetlenül attól, hogy az adóhatóság mikor folytatja le a vagyonvizsgálatot.

A 2006. szeptember 15. és 2006. december 31. közötti időszakbeli vagyonszerzésre 2012. december 31. előtt lefolytatott vagyonvizsgálatoknál szabad bizonyítási rendszer érvényesül. A 2006. szeptember 15. és 2006. december 31. közötti időben megszerzett vagyonra kötött bizonyítás van érvényben akkor, ha a vagyonosodási vizsgálatot 2012. december 31. után kezdi meg az adóhatóság.

A kötött bizonyítási rendszer azt jelenti, hogy az elévülési időn kívüli szerzés forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolása közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott jogerős, hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, bankszámla (pénzforgalmi számla), – kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet.

A 2007. január 1. – 2007. december 31. közötti időszakbeli vagyonszerzésre kötött bizonyítás alkalmazható a 2013. december 31-ét követően indult vagyonvizsgálatban, ezt megelőzően viszont szabad bizonyítás érvényesül.