5.1. Cégautóval kapcsolatos szabályok 2008-ig

A vállalkozás tulajdonában, használatában lévő személygépkocsi nem kizárólag üzleti célú használata vagy akár annak a lehetősége is adófizetési kötelezettséget keletkeztet.

 A cégautóadó megfizetése alól akkor mentesülhet egy vállalkozás, ha

 • az útnyilvántartás adatai alapján megállapítható, hogy ténylegesen nem történt magáncélú használat, valamint a vállalkozás belső szabályzata kizárja a magáncélú használat lehetőségét, és emellett az egyéb dokumentumok sem utalnak magáncélú használatra;

 • ha a vállalkozás belső szabályzata lehetővé teszi a cégautó magáncélú használatát, akkor magánhasználat esetén gondoskodni kell a magáncélú használat személyi jövedelemadó-törvény szerinti megtérítéséről.

Hogyan kerülhetik el a vállalkozások a cégautóadó megfizetését magánhasználat esetén?

A kedvezményezett fizeti a cégautóadót

A juttató és a használó magánszemély megállapodhat abban, hogy az adóterhet a magánszemély viseli. A megállapodás csak egész hónapról szólhat és kötelező írásban megkötni. Az adóalany továbbra is a juttató marad. A havi adótételt az adott hónap utolsó napjáig a juttatónak fizeti meg a cégautót használó magánszemély, aki továbbítja azt az adóhatóságnak. Ha a magánszemély a vállalt kötelezettségének az előírt határidőig nem tesz eleget, a juttató akkor is köteles az adót megfizetni.

A juttató (kifizető) által fizetendő cégautóadót a társaság a személyi jellegű ráfordítások között számolja el, míg ha ezt a magánszemély megtéríti, akkor ezt az egyéb bevételek közé kell elszámolni.

A magánszemély térítést fizet a magánhasználatért

A térítés összegében a magánszemély és a juttató szabadon állapodhatnak meg. A jövedelemadó-törvény azonban meghatározza azt a legalacsonyabb összeget, amelynek megfizetésével már mentesülnek a cégautóadó alól. Ennek az a lényege, hogy a kedvezményezettnek meg kell téríteni legalább a személygépkocsi használatával kapcsolatos üzemanyag- és fenntartási költséget.

 Az üzemanyagköltség megtérítésének összegét a magánhasználat során futott kilométerek alapulvételével kell számolni.

  • Az egyik lehetséges változat az, hogy a „költséget” a fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számla szerinti üzemanyagár figyelembevételével állapítják meg.
  • Az üzemanyagköltség megtérítése abban az esetben is teljesül, ha a magánhasználathoz szükséges üzemanyagot a magánszemély maga vásárolja meg.

 A fenntartási kiadások megtérítését 9 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltséggel kell számolni.

Magáncélú használat ellenértékének megfizetésekor az Áfatörvény értelmében – amennyiben a gépkocsit használatba adó áfa fizetésére kötelezett adóalany – a használatba adónak áfás számlát kell kiállítania. A térítési díj piaci értékének megállapítása történhet

  • a gépkocsi 1 km-re eső átlagköltségének megállapításával vagy
  • a gépjármű kölcsönzésekkel foglalkozó vállalkozások ára alapján.

Ebben a bekezdésben foglaltak csak akkor bírnak jelentőséggel, ha áfalevonási jogot szeretnénk érvényesíteni, mivel akkor áll fenn a piaci ár alapulvételével történő áfafizetési kötelezettség

A kifizető ellenérték fejében adja a személygépkocsit a magánszemély használatába 

A használati díj havi mértéke eléri a cégautóadó havi mértékét. Ilyenkor a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterhét az adott hónapban kizárólag a személygépkocsit használó magánszemély viseli.

A cégautó magáncélú használata vagy annak lehetősége esetén az adóhatóság ellenőrzés során megállapítja a cégautóadó-fizetési kötelezettséget, az azt terhelő egészségügyi hozzájárulást, valamint – munkaviszony esetén – a munkaadói járulékot is a kifizető terhére. A cégautót használó magánszemélynél adóhiányt nem állapítanak meg.

Gyakran vitatott eset, hogy keletkezik-e magáncélú használat akkor, ha a kifizető telephelye, illetve a magánszemély lakhelye egybeesik. Az adózók védekezése ilyen esetekben az, hogy csak üzleti célra használja a személygépkocsit. Ugyanakkor nem életszerű az még ha a magánszemélynek van saját tulajdonú személygépkocsija is, hogy sarkosan képes elkülöníteni az üzleti és a magánutakat, ezért nem fordul elő magáncélú használat. Az adóhatóság a gyakorlatban ilyenkor is megállapítja a magáncélú használatot és az adókötelezettséget.