2.2. Cégcsoportok lehetőségei

A cégcsoporton belüli adótervezés leggyakrabban a már a nemzetközi adótervezésben kialakított és jól bevált módszerek struktúráját követi. Gyakran érdemes lehet akár egy kkv csoportnak is elgondolkodnia a nemzetközi adótervezési lehetőségeiről, összevetve a struktúra kialakításának és működtetésének költségeit az elérhető előnyökkel.

Bizonyos volumen vagy tranzakciószám mellet foglalkoznunk lehet a reorganizációval, működésünk adózási szempontú stratégiai újraszervezésével. Összeolvadással például nyereséges vállalkozásunkat ellentételezhetjük a másik vállalkozás által felhalmozott és áthozott veszteségével, de a veszteséges részlegek leválasztásával is tervezhetünk. Az így levált részlegek aztán a cégstruktúrán belüli értékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat végzik majd, mellyel bevételük generálódik a veszteségükkel szemben.

Az adótervezés egyik legfontosabb feladata a lehetséges kockázatok feltárása és kiküszöbölése, így nem lehet kihagynunk a cégcsoportok kapcsolt vállalkozásait érintő transzferárak témakörét sem. Egy rosszul kialakított transzferár alkalmazási eljárás csak az ellenkező célját éri el vállalkozásunknál, hiszen az adóhatóság által feltárt adóhiányok és a hozzá kapcsolódó bírságok mindenképpen kellemetlenek lehetnek.

Nem szabad könnyedén vennünk a kapcsolt vállalkozásaink között létrejött tranzakciók árazását, hanem mindig vegyük figyelembe az adott eseményre vonatkozó, ugyanilyen helyzetben független felek között alkalmazott árakat, és attól lényegesen ne térjünk el. Legjobban akkor járunk el, ha elkészítjük az alkalmazott árképzési módszerünket tartalmazó transzferár dokumentációnkat, melyet 2003-tól rendelet is előír [18/2003. (VIII. 16.) PM rendelet]. Hibás az a megközelítés, ha elegendőnek tartjuk az informálisan elismert haszonkulcsokra való hivatkozást.

A transzferár dokumentáció A transzferárak, azaz a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak problémája és szabályozása külföldön hosszabb múltra tekint vissza. Először az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg transzferár előírás a ’60-as évek végén, miután az OECD szervezete is kiadta saját iránymutatását. Magyarországon a transzferár-nyilvántartási kötelezettség 2003. évi bevezetésével került előtérbe a téma, holott a társasági adóról szóló törvény már 1992-től szabályokat írt elő. A közeljövőben várható a „szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárás”, angol elnevezéssel az „Advance Pricing Agreement” (APA) bevezetése, mely a feltételes adómegállapításhoz hasonló.

A transzferár dokumentációban rögzíti egy vállalkozás azon tényeket, körülményeket és módszereket, amelyeket a kapcsolt vállalkozásaival létesített ügyletekben az árképzés során figyelembe vett. Az alkalmazott árakat ezen dokumentációval tudja alátámasztani. Tervezési szempontból azért lényeges elem a dokumentáció elkészítése, mert ha utólag szeretnénk egy tranzakció árazását nyilvántartásunkban alátámasztani, előfordulhat, hogy az utólag elvégzett vizsgálatok alapján az alkalmazott árak piaci mértéke nem támasztható alá.

Továbbá az adóhatóság ellenőrzés céljából bekérheti, és ekkor azt az adózónak három munkanapon belül be kell tudnia mutatni, ellenkező esetben a dokumentációs kötelezettség elmulasztásáért 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható vállalkozásunk. Amennyiben nem alkalmazunk megfelelő árat, akkor a társasági adóról szóló törvény rendelkezése szerint az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár közötti különbözettel módosítanunk kell az adóalapunkat.