4. Ekho – vezetői prémiumok

Az Ekho éppen azért válhat különleges és vonzó adónemmé, mert ötvözi az eva bevezetésével megtapasztalt egyszerűbb és olcsóbb adózást a pl. munkaviszonyban, vagy társas vállalkozóként való alkalmazhatósággal. Ez a kombináció számos esetben arra is csábíthatja az adózókat, munkáltatókat, hogy pusztán adózási előnyök érdekében „rájátszanak” a szabályokra és azokat kihasználva számszerűsíthető megtakarítást érjenek el a „kreatív” szakmák kreatív vezetői.

Az ekho segítségével a lényegében saját magukat foglalkoztatók könnyedén „átjátszhatják” eddigi jövedelmüket az ekho kategóriái közé, ezzel jelentős adómegtakarítást érhetnek kell. Csupán azt kell tenniük, hogy a munkaviszonyukat a szakmalista szerinti FEOR számmal azonosítják és igyekeznek kerülni, más feladatok hivatalos integrálását a munkakörbe. A munkakörrel nem rendelkező társas vállalkozások esetében a munkakör mibenléte nem igényel semmilyen dokumentálást, azt az érintett saját lényegében saját maga irányítja. Az „irányított” munkakör birtokában az ekhózni vágyó csupán nyilatkozatot tesz és máris élvezheti az ekho adómegtakarítását.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol az ekho alapján történő kifizetést megalapozó jogviszony, vagy annak tartalma a bemutatott bizonyítékokkal nem támasztható alá, illetve azok valóságossága csupán látszólagos lehet. (Csak egy adott ügy konkrét ismeretében lehet megállapítani, hogy „érdemes-e” nehezen kezelhető nyilatkozatokat – pl. tanúvallomást egy ilyen témában erőltetni)

Ne alkalmazza a trükköt az az adózó, ahol az ekho alkalmazásának minősítése és ennek kapcsán az adózó elmarasztalása esetén az adóhatósággal kialakult vitát a vezetőség, vagy a tulajdonos nem kívánja végigvezetni, az eljárás bizonyos szintén inkább álláspontja érvényesítése nélkül visszavonulna (pl. a másodfokú határozat kézhezvételekor).

Az ekho szellemi munkával foglalkozó (lásd a törvényben a FEOR számokra építő részletes szakmalistát) jellemzően munkaviszonyban állók számára nyújt értelmezhető szintű közteher megfizetése mellett biztonságos és legális jövedelemszerzési, elszámolási módszert. Az ekho feltétele az is, hogy az azt választó adózó olyan jövedelemmel is rendelkezzen, amely után az általános közteherviselési kötelezettségeket teljesíti. Amennyiben az ekho szerint adózó ki szeretné használni a 25 millió forintos értékhatárt, akkor az általános adó- és járulékfizetést vállaló jövedelemrésznek el kell érnie az adott évben kötelező minimálbért. Ha ez a jövedelemrész a minimálbérnél kisebb, akkor arányosan a 25 millió forintnál is kisebb rész vehető figyelembe az ekhónál.

A törvényben meghatározott szakmák képviselői az ekho alapján elszámolt jövedelmük után 15%, az őket foglalkoztató munkáltatók, megbízók, stb. (együtt: kifizetők) 20% adót, járulékot fizetnek. Az ekhót akik évenként 25 millió forintnál kevesebb jövedelemig választható. A magánszemély nem jelezheti, hogy él a választásával, ha már meghaladta a bevételi határt, sőt korábban tett választását vissza is kell vonnia. A kifizető hasonlóan nem alkalmazhatja az Ekhót, ha a tőle származó bevétel meghaladja a küszöböt.

Az ekho alapja az áfa nélküli bevétel. A mértéke két részből tevődik össze. A magánszemélytől a kifizető 15%-ot von le. A kifizető ezen felül 20% ekhot fizet. A kifizető akkor is levonja a 15%-ot, ha számla alapján egyéni vállalkozónak történik az ekho alá tartozó kifizetés. A magánszemélytől levont 15% összetevői: 11% Szja, 4% nyugdíjjárulék. Amennyiben a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette, akkor ezt a 4%-os részt nem kell megfizetnie. A magánnyugdíj-pénztári tagok esetében a 4%-ból 0,1 százalék kerül a nyugdíjalapba és 3,9% jelenti a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat. A TB és jövedelemadó rendezésével ekho útján leadózott jövedelem mentesül minden más egyéb adótól, járuléktól (kivéve az amúgy hamarosan megszűnő EHO-t). Az ekho szerint adózó jövedelemnél csak annak 50 százaléka alapján jár majd nyugdíj ezekre az évekre, ennek magyarázata, hogy a nyugdíjjárulék is alacsonyabb. Az alacsonyabb egészségügyi hozzájárulás miatt a kifizetések alapján csak egészségügyi ellátást lehet igénybe venni, táppénzt, GYÁS-t, GYED-et nem.

Az ekho törvény talán egyetlen bizonytalan pontja az, hogy a munkajogi szabályoktól idegen módon az amúgy is időnként nehezen értelmezhető FEOR szám mögött kizárólag az adott tevékenységet feltételezi, sőt nemcsak feltételezi, hanem ezt meg is követeli a munkavállalótól! Egészen pontosan azon bevétel választásánál engedi meg a magánszemélynek az ekho választását a törvény, amely: „munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg – feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytat”. [Ekho tv. 3. § (2) b)].

Valószínűleg az ekho szabályait nem munkajogászok alkották, hiszen ők előre láthatták volna, hogy a munkaviszony létesítésekor meghatározott munkakör, eleve tágabb mint egy KSH szerint meghatározott foglalkozás (Munka tvk. 83/A.§ (5)). A FEOR számok ráadásul nem is képezik részét a munkaszerződésnek, a munkakör megfogalmazása pedig az elmúlt években olyan sokszínű lett (pl. főszerkesztő-asszisztens), hogy annak alapján vajmi kevés esély van arra, hogy igazságosan be lehet sorolni a foglalkozásokat az egyes munkakörökbe. A kifizetők természetesen bejelentik az OEP számára a munkavállalójuk FEOR számát, ezt azonban egy ekho-val kapcsolatos vizsgálatban csak részben lehet figyelembe venni, és annak helyessége tekintetében, mind az adózó saját maga, mind az adóhatóság támaszthat kifogásokat. (A jogalkotási folyamatban a munkakörök dokumentálásának követelményét nem sikerült a Munka Törvénykönyvébe beépíteni, jelenleg az csak a közigazgatási szervekre vonatkoztatott előírás.)

Nincs ilyen kötöttség a társas vállalkozónál, illetve az egyéni vállalkozónál. A társas vállalkozó azért érdekesebb, mert, ha pl. az ekho-t preferáló Kft. tagjaként működik közre, akkor a társasági szerződésben (vagy annak módosításában) a fenti megnevezéseknek megfelelően, pontosan meg lehet határozni a közreműködés tárgyát. Lévén, hogy a tag és a foglalkoztatója nem vezet nyilvántartásokat a közreműködés adatairól és paramétereiről (pl. munkaidő, munkakör, stb.) a tag szabadon alkalmazhatja az ekho-t. A megoldás azt sem zárja ki, hogy a tag egészen egyszerűen meglovagolja az ehko-t mint jövedelem-kivételi módot, hiszen amíg a szükséges minimálbére az egyéb feladatokra, addig tagként éppen az ekho előírásainak megfelelő tevékenység ellátására vállal kötelezettséget a társasági szerződésben.