10.4. Fiktív számlák veszélyei

Fiktívnek, azaz nem valós számlának minősül az a számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményekre és/vagy az abban részt vevő felekre vonatkozóan. A fiktív számlák formailag megfelelnek a törvényi követelményeknek, azonban lényeges tartalmi hiányosságokkal rendelkeznek. Az alakilag („látszólag”) szabályos számla meg nem történt gazdasági eseményt kísérel meg valósként igazolni. A gazdasági élet szinte valamennyi területén előfordulnak olyan bizonylatok, amelyek az alapvető számviteli szabályokat és adójogi előírásokat megszegve jogellenes állapotot hoznak létre, azaz adókikerülésre, jogtalan adóelőny szerzésére törekszenek. Felelős vállalkozó tartózkodik fiktív számla befogadásától, nem beszélve kiállításáról.
Különbséget kell tenni aszerint, hogy a fiktív számlát a befogadó tudtával vagy anélkül, esetleg a kibocsátóval együttes elhatározásban használták-e fel, azaz tőle nem várható magatartás, illetve a bűncselekményre utaló alapos gyanú melyik oldalon jelentkezik.
A fiktív számlák akár a kibocsátó, akár a befogadó oldalon – mindig a szürke- és a feketegazdaság szférájába tartoznak. A fiktív számla alkalmazása mindig a keletkezett jövedelmek eltitkolását eredményezi, és természetesen valamilyen úton az állami bevételek csökkentésére irányul.
A fiktív számlák előfordulásának alapesetei a jelenleg hatályos jogszabályi előírások szerint:

A)    A számlakibocsátó nem adóalany

Az Áfatörvény az adóalanyiság feltételeként a saját néven folytatott gazdasági tevékenységet írja elő. Az adó alanya lehet természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. Ennek alapján eltérő a számlakibocsátó minősítése.

Gazdasági társaság esetén a cégbírósági nyilvántartás adatai alapján lehet elbírálni az adóalanyiságot. Nem minősül adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátó, ha a cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították vagy a cégét jogerős végzéssel megszüntették. Ezekben az esetekben ugyanis saját nevében nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket.

A fiktív számlák ellen az egyik védekezés tehát a cégek cégbírósági bejegyzésének ellenőrzése. Ez ma már az interneten azonnal megtörténhet a www.e-cegjegyzek.hu oldalon, melyen a cégbíróság on-line adatbázisához férhetünk hozzá teljesen ingyen. A használathoz pusztán némi számítástechnikai jártasság szükséges.

B)     a felek között létrejött szerződés semmis (színlelt vagy jogszabályba ütköző)

A Ptk. 207. §-a szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, akkor a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredményre kimutatható. A színlelt szerződések közötti különbségtétel csak polgárjogi szempontból fontos. Adójogi szempontból az ügylet elbírálásának lényege, hogy mi a valódi tartalma.

Az adóvizsgálat tárgyát minden esetben az ügylet tényleges és teljesült tartalma képzi.

Figyelemmel kell lenni arra is, miszerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényekben foglalt rendelkezésnek megkerülése. Az adóhatóság a színlelt ügyletek elbírálásánál figyelembe veszi a Számviteli törvény 165. § (2) bekezdésének előírását is, miszerint a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírás szerint javítottak.

A valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. Ebben az esetben mindig meg kell állapítani, hogy a számlán szereplő mennyiségből mennyi a valóságban teljesített rész, mivel az adólevonás csak ennek erejéig fogadható el.

Fontos megemlíteni, hogy a teljesítés időpontjának téves feltüntetése nem teszi a számlát fiktívvé. A gazdasági esemény tényleges teljesítésének időpontja és a számlában feltüntetett időpont esetén a tényleges teljesítés időpontja az irányadó.

C)    a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre

A valós eseményről kiállított számlában feltüntetett egyébként adóalanynak minősülő számlakibocsátó bizonyítottan nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével. Ilyen esetben a számlát olyan ismeretlen személy állította ki, aki más nevében jogtalanul kötött szerződést, tehát hiányzik az adóalanyiság egyik feltétele, a saját nevében folytatott gazdasági tevékenység.

Kiterjedt bizonyítási eljárást indokolt lefolytatni arra vonatkozóan, hogy a vevőnél történt-e jogosulatlanul visszaigénylés vagy a szállítónál bevétel- és adóeltitkolás. A tényállást mindkét félnél tisztázni kell. Először az érintett feleket nyilatkoztatni kell, és törekedni kell az igazság tisztázására, de figyelembe kell venni, hogy a megkötött szerződés és a kibocsátott számla magánokiratnak minősül, amellyel szemben bizonyításnak van helye.

A levonási jogot érvényesíteni kívánó adózót fel kell hívni a gazdasági eseményre vonatkozó bizonyítékoknak az előterjesztésére. Vizsgálni kell, hogy a szerződésben foglaltak esetében az adólevonási jogosultság személyi feltételei fennálltak-e, és az adó-visszaigénylés alapjául felhasznált számlák mindenben megfelelnek-e a Számvitelről szóló módosított és kiegészített 2000. évi C. törvény 167. § (1) bekezdésében rögzített alaki és tartalmi kellékeknek. Igazolni kell a vállalkozás könyvelés felhasználásával -, hogy a bizonylat szerinti árut beszerezték, azt készletre vették, majd értékesítették, illetve a szerződés szerinti szolgáltatást a valóságban igénybe vették, annak ellenértékét a számla kibocsátója részére kifizették, így eleget tettek az Áfatörvény 120. § (1) bekezdés a) pontja előírásának, miszerint az adó összegét az eladó áthárította. Ezekkel igazolható, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában történt. Az Áfa- és Számviteli törvény előírása alapján a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az áfa összegének visszaigénylésére.

Az adó összegét igazoló dokumentumok tekintetében a formai feltételek mellett a tartalmi feltételek megléte is szükséges. Ebbe a körbe pedig az tartozik, hogy a gazdasági esemény amelyre az adó visszatérítését alapozzák valóban megtörtént-e, a termék ellenértékét kiegyenlítették-e és a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására. Igen fontos annak vizsgálata, hogy a számlát befogadó (megrendelő) mindent megtett-e annak érdekében, hogy a számla kiállítójának adóalanyiságát valószínűsíteni tudja (pl. a számlakiállító által képviselt vállalkozás legálisan működik-e, az a törvényben előírt hatóságnál regisztrálva volt-e).

Vannak mulasztások, melyekért minden esetben csak a számlát kibocsátó lehet felelős. Ilyenek lehetnek

  • annak utólagos megállapítása, hogy a számla kiállítója a számlatömböt nem a törvényes előírásnak megfelelően számlára vásárolta,
  • azt nem vezette be a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásába, valamint
  • az adó összegét nem vallotta be az adóhatóság részére.

Ekkor a számlát befogadó adóalany mint jóhiszemű adóalany nem vonható felelősségre. A számla kiállítója által elkövetett törvénysértésekért a jóhiszemű számlafogadó adóalanyt a hatályos törvények alapján nem lehet felelősségre vonni azon esetben, ha hitelesen tudja igazolni, a gazdasági esemény végbemenetelekor a tőle elvárható körültekintéssel járt el, és csak utólag derült ki, hogy félre lett vezetve úgy, hogy semmilyen körülmény nem utalt arra, hogy az egész jogügylet személyi és tárgyi feltételeinek hitelességében kételkedjen.

Sajnos a legtöbb esetben a vizsgálatok során nem veszik figyelembe az Áfa-törvény 160. § előírását, miszerint a számlán szereplő adatok valódiságáért minden esetben a számla kiállítója (a kötelezett vagy megbízás alapján a meghatalmazott) a felelős. Ha a levonási jogot érvényesítő bizonyítani tudja, hogy a teljes jogügylet azaz gazdasági esemény esetében a törvényes előírásnak megfelelően járt el, akkor egyértelműen jogos az áfa összegének visszaigénylése. Ennek ellenére az adóhatóság sokszor nem engedi az áfa összegének levonását, sőt a számla összegének ráfordításkénti figyelembevételét (költségkénti elszámolását), mivel tényekkel nehezen bizonyítható, hogy a gazdasági esemény a valóságnak megfelelően történt és annak dokumentálása is szabályszerű volt. Ha a megrendelő, azaz a bizonylatot fogadó adóalany a tőle elvárható körültekintéssel jóhiszeműen járt el és szándékosan semmilyen törvénysértést nem követett el, az adóbírság és a késedelmi kamat előírását is mellőzni kell.

D)    Hibás, illetve hiányos adattartalmú számlák

Jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, ezért a gyakorlati tapasztalatok és az életszerű követelmények alapján fogalmazható meg, hogy minden olyan név- és számelírás, hiányosság, amely nem adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, illetve pótolható. APEH-irányelv (7012/1997. AEÉ 13.) szerint a formai hibákat ki kell javítani és az esetleges hiányosságokat a törvényi előírásoknak megfelelően, a megadott határidőn belül pótolni kell.

Az áthárított adó összegét érintő számlahelyesbítés módját és adójogi következményeit az új Áfatörvény 170. §-a szabályozza. A hibás bizonylatok javítására csak utalást tartalmaz a számviteli törvény 166. § (2) bekezdése, de annak módjáról nem rendelkezik. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az adólevonási joga nem korlátozható. Ellenkező esetben a számla adólevonásra alkalmatlannak minősíthető. Az adóhatóságnak lehetősége van a számlakibocsátót nyilatkoztatni, illetve ellenőrizni, ha a hiba javításának körülményei vagy egyéb okok miatt a számla hitelességét illetően kétsége merül fel. Minden törvényt tisztelő vállalkozás tiszteletben tartja a különféle hatóságok azon törekvéseit, hogy harcolnak a feketegazdaság ellen, mivel annak léte zavarja a legális piacgazdaságot, és aránytalanságot okozva tisztességtelen árversenyt hoz létre. A rejtett gazdaság mentes piacgazdaság elérése érdekében a különféle hatóságok számára szükségszerű a vállalkozások tevékenységének és nyilvántartásának, könyvelésének folyamatos ellenőrzése.

Okiratok

Az okirat bizonyításnak minden eljárásban – a vagyonvizsgálat során is – nagyobb súlya és bizonyító ereje van bármely nyilatkozattal, tanúvallomással szemben. Az okirat lehet közokirat és lehet magánokirat. A közokirat teljes bizonyító erővel bír, ezért a benne foglaltak nem szorulnak további bizonyításra. A magánokirat valódiságát – ha azt kétségbe vonják – bizonyítani kell, és az adóhatóság rendszerint él is ezzel a jogával.