Ha megkérdeznénk egy vállalkozót, hogy készít-e stratégiai tervet, alighanem elsőként gondolkodás nélkül azt válaszolná kérdésünkre, hogy erre nincs ideje. Bár gyakori indok, ez nem más, mint egyszerű kifogás. A válasz mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a vállalkozást inkább irányítják a körülmények, mintsem a vállalkozó maga. Ez gyakran vezet „tűzoltó munkához”, aminek eredményeként már nem mindig lehet a problémákat megfelelően megoldani. Nem beszélve arról, hogy mire lekezdjük az egyik „tüzet” oltani, máris ott a következő, és így tovább.

Természetesen vállalkozóként mindig részt kell venni a napi munkában, de nem szabad elfelejteni, hogy az idő olyan erőforrás ami véges az ember számára, így gazdálkodni kell vele. A sok egyéb felelősség mellett, az időbeosztást is tudni kell kezelni, felismerve a prioritásokat és azok súlyát.

Ha vállalkozóként tervezési rendszerben gondolkodunk, akkor nem csak eszközöket tudunk kialakítani céljaink eléréséhez, hanem struktúrát is kialakítunk, amivel kezelni lehet az idő problémáját is. e nélkül nem nehéz belátni, hogy soha nem fogunk a munkáink végére érni.

Főleg a kezdő vállalkozásoknál nem léphetnek fel ez a gyakori kifogások, hiszen neki lételem annak belátása, hogy a kidolgozott stratégiát fel lehet használni a gyakorlatban, és nem szabad kifogásként kezelni használhatatlanságát. Ellentmondásba keveredhet az a vállalkozó, aki arra hivatkozva, hogy mivel kezdőként nem tudja befolyásolni környezetét, csak sodródik az eseményekkel, ezért nincs szüksége stratégiai tervezésre. Ha engedjük, hogy a tehetetlenség érzése uralkodjon el rajtunk mint vállalkozón, akkor a sikerünk eleve elérhetetlenné válik, és a csőd borítékolható.

A tervezés ezért segíthet feltérképezni azokat a területeket, amelyek irányíthatóak, és segít a felkészülésben az előre látható veszélyeket illetően. Az esetleges veszélyeket minimalizálni kell tudni, esetleg a magunk hasznára fordítani. A stratégiai tervezéssel könnyebben figyelemmel tudjuk kísérni a vállalkozásunkkal kapcsolatos eseményeket, és már előre felkészülhetünk a reakciónkkal. Gyakori kifogás az üzleti titkok kiszivárgásától való félelem is. Sok vállalkozó fél papírra vetni terveit, mert az könnyen a versenytársak kezére juthat. Ha jobban meggondoljuk, a versenytársaktól anélkül is lehet tanulni, hogy azok dokumentumait megszereznénk.

Egy induló vállalkozás is felméri a versenytársait, mielőtt megkezdené működését, így sok sikertényezőre rá lehet jönni különösebb erőfeszítés nélkül is. természetesen ez nem jelenti azt, hogy a stratégiánkat mondjuk a vállalkozásunk honlapján közzé kellene tenni, de mindenképpen érdemes papírra vetnünk, hogy könnyebben ellenőrizni tudjuk azt, hogy hol is tart jelenleg vállalkozásunk. Sokkal egyszerűbb úgy irányítani a vállalkozásunkat, hogy a terveinkkel csak a fejünkben számolunk el, mintsem azzal a listával, amit még az induláskor állítottunk össze.

Ez érthető ugyan, de nem elfogadható az üzleti siker szempontjából. Ha már saját magunkat sem tudjuk elszámoltatni, akkor hogyan fogjuk ezt megtenni az alkalmazottainkkal? Így egy újabb kifogáshoz jutottunk, ami nagy veszélyt jelent a vállalkozás sikerére nézve. Érdemes megfontolni a fent említett gyakori kifogásokat, és esetleg változtatni, ha szükséges. Vállalkozóként nagyobb kockázatnak teszi ki magát az ember, és ezeket a kockázatokat kezelni kell tudni, lehetőség szerint minimalizálni, illetve kiaknázni.