Gyakran választják a cégek azt a megoldást, hogy nem kamatmentesen adják a kölcsönt a magánszemélynek, hanem a kölcsönszerződést változó kamatozásra, a mindenkori jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegére kötik. Ekkor nem keletkezik a magánszemélynek jövedelme, hiszen a kölcsön után kamatot fizet, viszont a társaságnak a kamatbevétel adóköteles bevétele, a pénzügyi műveletek bevételei között kell kimutatnia.

Ez pedig társaságiadó-köteles, tehát 16%-os adót kell utána fizetni.

Az összemérés számviteli alapelv követelménye alapján járó, de még nem esedékes kamat összegét legalább évenként el kell számolni kamatbevételként az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben. [Számviteli törvény 84. § (3) bekezdésének a) pontjában, illetve az Szt. 32. § (1) bekezdésében foglaltak alapján.]

Ha a társaság a tulajdonosa (vagy munkavállalója) részére nyújtott kölcsönt a kölcsönszerződés alapján több mint egy évre adja kölcsön, akkor a tartósan adott kölcsönök között, azaz az 1. számlaosztályban kell kimutatnia az adott kölcsön összegében.

Kölcsön, ha másik társaságnak adjuk

Ezen elv alapján a magas pénztárérték egyre szélesebb körben jelentkező megoldása lehet, hogy kölcsönadjuk annak, akinek erre szüksége van. Például egy olyan cégnek, ahol nem a pénztár, hanem a tagi kölcsönök léte okoz fejfájást.

A konstrukció lényege, hogy a „vagyonos”, azaz a magas pénztári készlettel rendelkező társaság kölcsön ad pénzt a vállalkozás folytatásához egy olyan társaságnak, ahol ezt a tagi kölcsönök visszafizetésére fordítják.

A társaságok egymás közötti kapcsolatában a kölcsön nyújtásának alapvető feltétele, hogy azt írásba foglalják.

A kölcsön szerződésnek tartalmaznia kell

  • a kölcsönnyújtás időpontját,
  • a kölcsön összegét és azt, hogy forintban vagy devizában nyújtják-e,
  • a kölcsönnyújtás feltételeit:
  • mire adják,
  • kell-e a kölcsönt vevőnek kamatot fizetni, ha igen, akkor mennyit,
  • a kölcsön visszafizetésének milyen biztosítékai vannak,
  • a visszafizetés, a törlesztés időpontjait.

Ekkor az egyik társaságban adott kölcsönként tartjuk nyilván, mely követeléséért kamatbevételben részesül. A másik társaságban pedig kapott kölcsön jelentkezik, akinél pedig kamatráfordítás keletkezik.

Ezen megállapodás előnye, hogy a magas pénzkészlettel rendelkező vállalkozás nem elszámolásra kiadott előleget számol el, és nem keletkezik a magánszeméllyel szemben kamatkedvezményből származó jövedelem. Miután a kölcsönvevő nem magánszemély, nem is léphet életbe a személyi jövedelemadó-törvény 72. §-ban foglalt kamatkedvezményből származó jövedelem.

Míg a magas tagi kölcsönnel rendelkező társaságnál a kapott pénzösszeget a tagi kölcsön visszafizetésére lehet fordítani, így a vagyonosodási vizsgálatok kisebb kockázatot rejtenek a magánszemélyek számára. Igaz, a fennálló kölcsöntartozás sorsát a későbbiek folyamán valahogy rendezni kell.