Természetbeni juttatás a törvényben tételesen megnevezett esetekben és feltételekkel a magánszemély által ingyenesen vagy kedvezményesen megszerzett, kapott szolgáltatás vagy ezekre szóló utalvány lehet. A természetbeni juttatás után az adó mértéke 44 százalék, melynek megfizetésére a kifizető kötelezett. A foglalkoztatónak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján juttatott személyi jövedelemadó alap után 24 százalékos nyugdíjbiztosítási és 5 százalékos egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie. A biztosított egyéni járulékot nem fizet. Abban az esetben, ha nem esik biztosítási kötelezettség alá, a fizetendő egészségügyi hozzájárulás mértéke 11 százalék.

Az utóbbi évek egyik leginkább fejlődő juttatási formája a természetbeni juttatás. És persze ennek is az adómentes fajtáit keresik jobban a munkáltatók, hiszen az élőmunka járulékterhe olyan magas, hogy már csak ilyen egyéb módszereken keresztül lehet a munkavállalókat tovább ösztönözni.

Sajnos sok helyen bér helyett adják ezeket a különböző juttatásokat, mely igen kedvezőtlen a munkavállalónak, és ráadásul törvényellenes is. A munkabér bármilyen formában szerzi is a munkavállaló adó- és járulékköteles.

A béren kívüli juttatások adózása lehet ettől eltérő.

Korábban említettünk érveket és ellenérveket a tagok, ügyvezetők munkaviszonya mellett. Ügyfeleink sokszor ezen természetbeni juttatások miatt ragaszkodnak a munkaviszonyhoz, vélik, hogy ilyen formában sok jövedelmet lehet adómentesen kivenni a vállalkozásból.

Tanácsom mégis az, hogy az adómentes természetbeni juttatások a munkaviszony következményei legyenek, és ne pedig előfeltételei! Ne az legyen a döntés alapja, hanem a már felsorolt minősítő jegyek. És ha nincs akadálya, akkor létesítsünk munkaviszonyt, és maradéktalanul használjuk ki az adómentes juttatásokat!

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. § (1) bekezdés d) pontja alapján a természetbeni juttatás a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerezése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető.

Melyek a szabályozás lényeges pontjai:

  • senkit nem lehet kizárni a juttatási körből
  • mindenki ugyanolyan mértékű juttatásban kell, hogy részesüljön: ugyanolyan mérték alatt ugyanolyan szabály alapján meghatározott mértéket kell érteni. Megfelel a törvénynek az is, ha mindenki éves szinten pl. kéthavi besorolási bérének megfelelő juttatásban részesül.

A differenciált juttatási rendszer alapja a 69. § (1) bekezdés e) pontjában található.
Ez alapján:

  • nem lehet egyedileg megszabni, hogy melyik juttatásból ki mennyit kap;
  • ha a juttatási keret nem mindenkinek egyforma értékű, akkor a mindenkire érvényes szabályt egy saját belső szabályzatban kell rögzíteni. Ebben lehet csoportokat definiálni, melynek a tagjai különböző értékű, formájú juttatásokat kapnak, de a lényeg, hogy egy csoportba tartozó dolgozókra ugyanaz a szabályozás vonatkozik;
  • nem lehet a juttatásokat a teljesítménytől függően kiadni. Ha a teljesítményt szeretnénk jutalmazni, akkor nem beszélhetünk béren kívüli juttatásról, hiszen akkor a dolgozónak a munkája ellenértékét fizetjük ki. Akkor jutalom kifizetésének van helye. Életszerűtlen lenne az a szituáció is, hogy a csoportok tagjai hónapról hónapra változnak azért, mert egyik hónapban az egyik munkavállaló teljesít jobban, míg a másik hónapban a másik;
  • a szabályzat minden munkavállaló által megismerhető és értelmezhető. Ez megoldható úgy is, hogy minden munkatárssal részletesen ismertetjük a szabályzat részleteit, de a „faliújságon” való kifüggesztés is mindenkinek elérhető. A szabályzat elkészítésekor és annak megismertetésekor érdemes a munkavállalókkal azt a nyilatkozatot aláírattatni, hogy a szabályzatot megismerték, értelmezték.