4.1.3.  Helyi utazási bérlet ingyenes juttatása

A helyi utazási bérlet adásával munkáltató a helyben lakó munkavállalói utazási költségeihez járulhat hozzá. Az Szja-törvény 1. sz. mellékletének 8.34. alpontja alapján adómentes a helyi utazási bérlet ingyenes vagy kedvezményes juttatása, amennyiben a bérlet juttatása a munkáltató nevére szóló számla alapján történik.

A helyi bérlet egyes tevékenységeknél a napi munkavégzés feltétele, így az a tevékenység ellátásához biztosított dolognak számít. Ezekben az esetekben a dolgozó napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén vagy telephelyén kívül végzi a munkáját. Ennek a munkaköri leírásból is ki kell derülnie. Például a postás, ügyintéző munkatárs, védőnő, kézbesítő, futár ilyen munkakörök.

Ezekben a munkakörökben dolgozó személyek esetében a bérlet magáncélú használata nem zárható ki.

A munkáltató által adott helyi utazási bérlet juttatás kétféle módon történhet:

  • A munkáltató a munkavállaló számára vásárolja meg a helyi utazásra jogosító havi vagy éves bérletet.
  • A munkavállaló vásárolja meg a helyi utazásra jogosító havi vagy éves bérletet, és a munkáltató nevére szóló számla alapján a munkáltató megtéríti a munkavállaló által kifizetett összeget.

Amennyiben a munkáltató vásárolja meg közvetlenül a munkavállalója számára a helyi utazásra jogosító havi vagy éves bérletet, akkor a számla a munkáltató nevére szól, és közvetlenül a munkáltató fizeti ki az utazási bérletért járó összeget.

Amennyiben a munkavállaló vásárolja meg a munkáltató nevére szóló számla ellenében a helyi utazásra jogosító havi vagy éves bérletet, ez esetben a munkáltató a számlával történő elszámoláskor készpénzben rendezi a munkavállaló által előzetesen megfizetett bérlet értékét.

A juttatás kétféle lehetőségéből célszerű csupán egyet választani, mivel ha többféleképpen nyújtja a munkáltató ezt a juttatást, az rendkívül megnöveli az adminisztrációs terheket ezen juttatási forma tekintetében.

Fontos tudni, hogy a helyi utazási bérlet juttatása az adóköteles béren kívüli juttatások körébe tartozik, ami azt jelenti, hogy ha a 71. §-ban felsorolt juttatások összege a 400 000 forintos értékhatárt meghaladja, akkor a felettes rész után a munkáltatónak természetbeni juttatás címén adóznia kell.

A Számviteli törvény 3.§-a (7) bekezdésének 3. pontja alapján a munkába járással kapcsolatos költségtérítés a személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartozik, függetlenül attól, hogy a fentiekben leírt módszerek közül melyiket alkalmazzák.