Ha egy adózó valaminek a létrehozásában, megalkotásában működik közre, akkor gyakran elfelejti, hogy tevékenységéért nem feltétlenül csak szolgáltatás, vagy termék-értékesítés formájában juthat bevételhez, hanem jogdíjat is kérhet. A kapott jogdíj után pedig – a megadott korlátig – nem kell társasági adót fizetni!

A jogdíj fogalmának felhasználása adóalap-csökkentéshez

A társasági adó szabályai szerint (Tao tv. 7. § (1) s)) az adóalapot csökkenti a kapott (bevételként elszámolt) jogdíj 50 százaléka, amely legfeljebb az adózás előtti nyereség 50%-át teheti ki. Egyértelmű, hogy az innovációt, a kutatási eredmények hasznosítását támogatja a törvény a jogdíjból származó bevétel felének az adóalapból történő levonhatóságával.

A trükk alkalmazhatósága nem a szokásos, hanem a jogdíj szempontjából szokatlan helyzetekre értendő. Ahol a jogdíj szokatlan bevételszerzési forma, ott elsősorban a bevételt szerző félen múlhat az, hogy az adott helyzetben képes-e a vevővel megértetni, hogy miért előnyösebb élni a jogdíj fogalmával.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol az adóhatósággal szemben felmerülő jogvitát a vezetőség, vagy a tulajdonos nem kívánja végigvezetni, az eljárás bizonyos szintjén inkább álláspontja érvényesítése nélkül visszavonulna (pl. a másodfokú adóhatóságtól kapott elutasító határozat kézhezvételekor)!

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol a létrehozott mű csupán látszólagos alap a jogdíj számlázására, a szerzői jog szabályainak való megfeleltetése kétséges!

Ne alkalmazza ezt a trükköt az a vállalkozás, vagy egyéb szervezet, ahol nincs, és a közeljövőre sem valószínűsíthető társasági adó fizetési kötelezettség!

  • az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű,
  • a nyilvánosan tartott beszéd,
  • a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,
  • a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték,
  • a zenemű, szöveggel vagy anélkül,
  • a rádió- és a televíziójáték,
  • a filmalkotás és más audiovizuális mű (a továbbiakban együtt: filmalkotás),
  • a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,
  • a fotóművészeti alkotás,
  • a térképmű és más térképészeti alkotás,
  • az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve,
  • a műszaki létesítmény terve,
  • az iparművészeti alkotás és annak terve,
  • a jelmez- és díszletterv,
  • az ipari tervezőművészeti alkotás,
  • a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis.

A törvény szerint (Tao tv. 4. § 20.) jogdíj

  1. a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesülő szellemi alkotás és a know-how hasznosítási engedélye, ezekhez fűződő vagyoni jogok átruházása,
  2. a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok használati engedélye,
  3. a szerzői jogi törvény által védett szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye, ezekhez fűződő vagyoni jogok átruházása fejében a jogosult által kapott ellenérték.

A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok összessége. A szerző természetes személyként a műhöz fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk, kivéve az egyes vagyoni jogok esetét. Adózásilag rendszerint elegendő a vagyoni jogokra hivatkozni, de a szerzői jogok esetében is van lehetőség a bevétel társasági adózásba való bevonására, bár itt már részleteiben jól kidolgozott felhasználói szerződésre van szükség.

Ha ugyanis a felhasználási szerződésben a szerző hozzájárult, a felhasználó is felléphet a személyhez fűződő jogok védelmében (Szjt. 15. §). Ehhez képest a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel nemcsak átruházhatók, de akár a felek szerződésének megfelelően automatikusan át is szállnak a jogszerzőre.

A vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását lehetővé teszi a törvény az adattár, szoftver, a reklámozás céljára megrendelt mű, együttesen létrehozott mű, munkaviszonyból vagy más hasonló jogviszonyból folyó kötelezettség teljesítése alapján alkotott művek esetében.

A felhasználási szerződést írásba kell foglalni. Az írásbeli forma, mint alaki követelmény megsértése elviekben a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A bírói gyakorlat azonban nem kezeli mereven az írásbeliség követelményét. A konkrét felhasználási szerződés függvényében, ha az eredeti állapot nem állítható helyre (már átadott, hasznosított mű esetében tipikusan ez az eset), a szerződést a határozathozatalig a bíróság hatályossá nyilvánítja. A trükköt használó adózók között nem egy esetben a társasági adó alá tartozó adózó és a tulajdonos/vezető, mint magánszemély az érintett egy személyben. Ebben az esetben a szerzői jog rendelkezésre bocsátása mindkét fél részéről fellépő személy nyilatkozatával támasztható alá, hiszen a szerződés írásbelisége nehezen lenne értelmezhető. Egyébiránt nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzététel esetén.

Szerzői jog alá esik az a számítógépre írt, vagy rögzített „mű” minden fajtája, amely forráskódban, tárgykódban vagy bármilyen más formában létezik, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is. A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok felhasználói szerződéssel átruházhatók, jellemzően a következő jogcímek esetén:

  • a többszörözés
  • a terjesztés
  • a nyilvános előadás
  • az átdolgozás
  • a kiállítás.