Az Art.-ban foglaltak szerint az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megőrzi. Az ellenőrzési és adóztatási feladatok eredményes teljesítéséhez, az adózók és az adó megfizetésére kötelezettek azonosításához, továbbá az adóalap, adó megállapításához és ennek ellenőrzéséhez adatokra, a megszerzett adatok nyilvántartására és megőrzésére van szüksége. Ez hatalmas adatvagyont, és a kiválasztási szakterület számára komoly feladatot és felelősséget jelent.

A legfontosabb információforrást az adózók saját adatait tartalmazó adatszolgáltatások, bejelentő lapok, bevallások, valamint az adózók befizetéseinek adatai adják. A bevallásokból kaphatunk képet az adózók gazdálkodásáról, bevételeik, ráfordításaik belső szerkezetéről, időbeni alakulásáról, az igénybevett adómentességekről, adókedvezményeikről, az önadózás keretében bevallott adóalapot és adót meghatározó egyéb adataikról, döntéseikről. Ezen adatok közötti ellentmondások, a hasonló adózók adataitól való jelentős eltérés, hirtelen és számottevő változás a működési adatokban, vagy éppen bizonyos elemek, adatok hiánya hívja fel afigyelmet az ellenőrzés szükségességére.

A kiválasztást segítő adatbázisok

A hatékony ellenőrzéshez azonban szükség van más személyektől, szervezetektől begyűjtött információkra is. Ezeket az adatokat főként adatszolgáltatás és kölcsönös információcsere útján szerzi be az adóhatóság. Kontrolladatok hiányában az adózás ellenőrzése bizonyos esetekben lehetetlenné, vagy jóval költségesebbé válna. E körbe tartozik a munkáltatói, kifizetői adatszolgáltatás. 2006-tól a magánszemélyekre a havi adó- és járulékbevalláson kapjuk meg ezeket az adatokat. Ezen felül adatokat szolgáltat az APEH-nak

  • a biztosítóintézet,
  • az ingatlanügyi hatóság,
  • a hitelintézet,
  • a befektetési szolgáltató,
  • a vámhatóság és a jegyző (a jövedéki engedélyekről),
  • a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv,
  • a közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv,
  • az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszköz értékesítését végző adózó,
  • az adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatot (nyomtatványt) forgalmazó, illetve alforgalmazó,
  • az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szerv,
  • költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója.

Évente változó, 35-40 különböző típusú bevallás kerül feldolgozásra, vagyis ennyi elkülönült adatállomány keletkezik, és nagyjából ugyanennyi a kontrollbizonylat-típusok száma is. A gyakori jogszabályváltozások miatt ezek szerkezete, tartalma rendszeresen – akár év közben is – módosul. Az utólagos ellenőrzésre történő kiválasztással foglalkozó munkatársaktól azonban elvárt, hogy ezeket az adatköröket olyan szinten ismerjék legalább öt-hat évre visszamenően, hogy azokból hatékony kiválasztási szempontokat, kockázati tényezőket tudjanak képezni. Általánosságban is elmondható, hogy a kockázatelemzéssel, kiválasztással foglalkozó szakterület munkatársai nehéz feladatot vállaltak magukra. Viszonylag új területről van szó, hiszen ezeket a szervezeti egységeket 2004-ben hoztuk lére. A ténylegesen kiválasztással foglalkozó kollégák létszáma alacsony, egyelőre nincs lehetőség a specializálódásra, ezért széles körű adószakmai ismeretekkel kell rendelkezniük. Mivel a kockázatelemzés és kiválasztás az APEH szinte összes adatát felhasználhatja, érdemben ismerniük kell az APEH százat is megközelítő adatköreinek, feldolgozó rendszereinek adatait, azok keletkezésének módját és jelentését.

Például az adóalany-nyilvántartási rendszer szintén strukturált, adóalanyi körönként elkülönült állományokból és rengeteg kódolt információból épül fel. Azonban az adózókról itt fellelhető adatok, illetve azokból képzett mutatók is utalhatnak rendellenes viselkedésre, ezekből is következtetni lehet az adóelkerülési szándékra (pl. gyakori illetékességváltás, tulajdonosváltás, korábbi vállalkozásaikban szabálytalanságot elkövető tulajdonosok, vezető tisztségviselők). A folyószámla-adatokból képzett kockázati mutatók isjól hasznosíthatóak a kockázatelemzésnél. Jelezhetik, haegy adózó viselkedése megváltozik: például a bevallásában közölt forgalomnövekedéshez kapcsolódó adót nem fizeti be, (ha csak az általa kibocsátott fiktív számlák legalizálása volt a bevallás célja). Így a 2009-es irányelv egyik feladata anagy összegű adóhátralékot felhalmozó társaságok vizsgálata.

Kontroll információként, és így kiválasztási szempontként is használható az Art. 17. § (9) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség, amely a készpénzzel történő fizetésre vonatkozik. Ezt a vevő, a szolgáltatást igénybe vevő teljesíti a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül. A bejelentési kötelezettség kizárólag akkor áll fenn, ha az adott napon egy konkrét eladó részére egy összegben teljesített készpénzfizetés meghaladta az ötmillió forintot, kapcsolt vállalkozások közötti ügylet esetén az egymillió forintot. Akészpénzfizetés esetén ugyanis nagyobb a kockázata annak, hogy az így keletkezett bevételt az adózó kivonja az adózás alól.

Az utóbbi évek legnagyobb adókülönbözet-megállapításait az Áfainformáció elektronikus csererendszerén (VIES-rendszer) keresztül a közösségi tagországokból érkező adatszolgáltatás segítségével tesszük. Magyarország európai uniós csatlakozása óta nálunk is megnyílt az alkalom olyan adóelkerülési, adócsalási törekvések előtt, amelyek felderítése nem egyszerű. E „lehetőséggel” sajnos a hazai adózók egy része is előszeretettel él. Az adatszolgáltatás a tagállamok határain átnyúló ügyletek kontrollját segíti, az Európai Közösség tagállamaiból termékbeszerzést végző magyar adózók közösségi adószámát és feléjük történő tagországi értékesítések negyedévi összegét tartalmazza. Ezeket az adatokat minden tagállam az adott tárgynegyedévet követő negyedév végéig automatikusan megküldi az APEH részére a VIES-rendszeren keresztül. (Természetesen mi is rendszeresen megküldjük a közösségi érétkesítésre vonatkozó adatokat az érintett tagállamoknak.)

A nagy kockázatra tekintettel a kockázatkezelési szakterület már az EU-csatlakozás időpontjára kidolgozta, és az informatikai szakterületünk be is építette a Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI) rendszerébe azt a programot, amely összeveti ezt az adatszolgáltatást az összesítő jelentésben a hazai adózók által bevallott forgalmi adatokkal. Alegnagyobb kockázatok kiszűrése érdekében ezen felül az eltéréseket hosszabb távon – évre és több évre – is összesítjük központi kiválasztó rendszerünkben. Az így adózónként számított ún. VIES-eltérés összege és forgalomhoz viszonyított aránya hatékony kiválasztási szempont, és különösen a bevallási kötelezettséget elmulasztó, vagy a nullás bevallást benyújtó adózók ellenőrzésre kiválasztásának alapja. A KKI rendszerbe érkeznek be ezen felül

  • a tagországok legsúlyosabb adócsalásait elkövető adó­zókra és ezek üzleti partnereire vonatkozó információk, és
  • a magyar adózók külföldön szerzett jövedelmeire, kamatjövedelmeire vonatkozó információk is.

Mindezek mellett rendelkezésünkre állnak a korábbi ellenőrzésekre vonatkozó, és az egyéb rendszerek – pl. iktatási rendszer – adatai is, valamint kifejezetten a kockázatkezelési rendszer fejlesztésének megalapozásához, az input adatkör bővítéséhez kidolgozott APEH-rendszerek adatai. Ezek létrehozása egyrészt azonnal hasznosíthatóvá vált (új kockázati tényezőket biztosított) az ellenőrzés kiválasztási tevékenység támogatására, másrészt megalapozta a későbbi kockázatelemzési, kockázatbecslési tevékenységet.

Az áfabevallások és a kapcsolódó önrevíziós/pótló bevallások egységes struktúrájának megteremtésére irányuló törekvésünk eredménye 2003. évtől biztosítja az áfabevallási adatok teljes körű elemzésének lehetőségét. Azóta e téren is komoly fejlődés történt, ma már – az elektronikus bevallási rendszernek is köszönhetően – minden bevallást az eredeti alapbevallással megegyező szerkezetben kell pótolni vagy módosítani. Így lehetőség van a kiválasztási szempontok legutolsó érvényes adat alapján történő megképzésére.

Az input adatkör bővítése keretében megújítottuk az adózók súlyosan jogszabályellenes magatartására vonatkozó információkat nyilvántartó rendszerünket is. Ezeket az információkat visszacsatoljuk a kiválasztó rendszereinkbe. Ha például e különösen kockázatos adózók közül a még működő adózók kiutalási igénnyel fordulnak az adóhatósághoz, bevallásuk a kiválasztó rendszerben azonnal fennakad. A már nem működő adózókra vonatkozó információt is hasznosítjuk, hiszen tulajdonosaik további vállalkozásai is magasabb kockázatúak az átlagnál.

Az adatbázisok továbbfejlesztése, minőségének javítása mellett új adatbázisok is születtek. Országosan egységes adatbázist hozott létre a revíziós rendszer kiegészítéseként bevezetett alkalmazás, amelyben a vizsgált adózó vagy kapcsolati körébe tartozó más adózó(k) jövőbeni ellenőrzésére tett javaslatok mellett a revizor rögzíteni tud az adózó általános adózási fegyelmére vonatkozó és az egyes jegyzőkönyvi megállapítások szakmai tartalmára vagy az adózó csalásban betöltött szerepére utaló kódokat is. Ma már működik több sikeres kockázatkezelési megoldás (pl. kockázatos kapcsolatok állománya, karusszel csalás kockázatbecslő modellje), amit ezek az információk alapoznak meg. Ezen felül az eltelt hat évben az ellenőrzést végző kollégák több mint 16ezer vizsgálati javaslatot adtak fel a rendszerbe, csaknem 11,5 ezer adózóra vonatkozóan. Mivel ezeket a javaslatokat az ellenőrzést végző munkatársak az adózók helyszíni vizsgálatai során megismert részletes információk ismeretében teszik, természetszerűleg ma az APEH-ban e javaslatok alapján indított vizsgálatok a legeredményesebbek. Azújstatisztikai alapú kockázatbecslő rendszerünk célváltozó készletét (a karusszel-csalás típusa) is ez az alkalmazás biztosítja.

A rendelkezésünkre álló adatkör azóta is folyamatosan bővül. Egyrészt az új típusú bevallásokkal (járulékbevallás), másrészt az új hatáskörökhöz kapcsolódóan. Az illetékhivatalok APEH-ba integrálását követően az ingatlanértékesítésekre vonatkozó adatszolgáltatás értelmét vesztette, hiszen ezeket ma már az APEH saját adataként dolgozza fel. Így már nem csupán az ingatlanok és vagyoni értékű jogok értékesítésére, hanem azok vásárlására vonatkozó adatok is rendelkezésünkre állnak. Ehhez kapcsolódóan elkészült egy országos adatbázis és ellenőrzést támogató alkalmazás, amelyben már nemcsak az ingatlan helye, hanem az eladó, illetve vevő illetékessége szerinti igazgatóságokon is lekérdezhetőek azügylet adatai. A rendszerben több szempontú szűrésre, sorba rendezésre (pl. az ingatlan eladási ára szerint) nyílik lehetőség. ASzerencsejáték Felügyelet által korábban keletkezett adatkör APEH hagyományos adatokkal történő összevetése is növeli e körben a kiválasztások hatékonyságát.