A mezőgazdasági kistermelőket a költségelszámolásuk során különböző választási lehetőségek illetik meg. A törvény fogalmi meghatározása alapján mezőgazdasági kistermelő az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 6 millió forintot nem haladja meg, továbbá – az őstermelői tevékenység tekintetében – az a magánszemély, aki az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősül, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja; feltéve mindkét esetben, hogy az őstermelői tevékenységből az adóévben megszerzett bevétele a 6 millió forintot nem haladja meg.
Mezőgazdasági őstermelő az olyan önálló tevékenységet folytató, 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, és őstermelői tevékenységet végez.
Őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermesztés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás – ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik –, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az szja törvény 6. számú mellékletének II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik.
A családi gazdaság, illetve a családi gazdálkodó fogalmát a termőföldről szóló törvény fogalmazza meg. A családi gazdaság feltétele, hogy a gazdálkodó család legfeljebb 300 hektár nagyságú termőfölddel, továbbá ahhoz tartozóan ingatlan és ingó vagyontárgyakkal rendelkezzen, és legalább egy családtag teljes foglalkoztatottként, és a többi családtag közreműködőként működjön a családi gazdaságban.
Családi gazdálkodónak az a személy minősül, aki a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal nyilvántartásában bejegyzésre került. Ez a személy az, aki a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. Családi gazdálkodó az lehet, aki élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat. A családi gazdálkodóvá válás további feltétele, hogy ez a személy mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezzen, vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább öt éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet és ebből árbevétele származott, és legalább három év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van.
A gazdálkodó család tagjai: maga a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, valamint a gazdálkodó családtagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője (gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell).
A családi gazdálkodó és a gazdálkodó családtagja a mezőgazdasági őstermelői tevékenysége tekintetében alkalmazhatja a törvényben rá meghatározott szabályokat, és adókötelezettségeit is a mezőgazdasági őstermelőre irányuló szabályok szerint teljesíti.
A mezőgazdasági kistermelő az őstermelőre érvényes szabályok szerint állapíthatja meg jövedelmét. Azonban az őstermelőt megillető kedvezményeken túl további kedvezményekre is jogosult, mint például mezőgazdasági kistermelői adókedvezmény, veszteségelhatárolás, bevételcsökkentő kedvezmény.
A mezőgazdasági kistermelői kedvezmény
A mezőgazdasági kistermelők költségelszámolás tekintetében
- a tételes költségelszámolás,
- a 10 százalékos költséghányad alkalmazása és
- az átalányadó között választhatnak.
Egyes elszámolási módozatokhoz különbözőféle kedvezmények kapcsolódnak. A tételes költségelszámoláson alapuló elszámolási mód optimalizálása a cél, az adótörvény idevonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazása felhasználásával.
A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő részére két olyan választási lehetőség is adott, amely tekintetében választási lehetőség illeti meg. Egyrészt a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre elszámolható értékcsökkenési leírás tekintetében választhat, hogy azt az üzembe helyezés évében egy összegben vagy évenkénti értékcsökkenési leírás alkalmazásával számolja el. Másrészt a bevételcsökkentő kedvezmények levonása utáni bevételének 40 százalékát kitevő összeget igazolás nélkül számolhatja el további költségként. Ebben az esetben azonban veszteségelhatárolásra nincs lehetősége.
A mezőgazdasági kistermelő beruházási költségeinek, az üzembe helyezés évében történő egyösszegű elszámolása nem biztos, hogy minden esetben a legoptimálisabb megoldás. Létezik olyan eset, amikor az egyösszegű leírás helyett célszerűbb az értékcsökkenési leírás választása és ezzel együtt a kistermelői költséghányad elszámolása.
