A munkába járás költségeit többféle módon is megtérítheti a munkáltató:

– A munkáltató vele munkaviszonyban álló magánszemélynek a 78/1993. (V. 12.) kormányrendelet alapján fizeti ki a munkába járás költségét. A költségtérítés akkor nem bevétele a magánszemélynek, ha annak mértéke nem haladja meg a munkában töltött napok számával, a munkahely és lakóhely közötti oda-vissza távolságra kilométerenként 9 forint összeget. Feltétele, hogy a személygépkocsi a magánszemély, vagy házastársa tulajdoniban legyen. Nem hoz létre társadalombiztosítási kötelezettséget.

– A 78/1993. (V. 12.) kormányrendelet szerinti munkába járás céljából juttatott bérlet, menetjegy. Nem hoz létre társadalombiztosítási kötelezettséget.

– Csoportos személyszállítás, ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik a tulajdoniban, üzemeltetésében lévő járművel, vagy különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján (3. § 63. pont). Nem hoz létre társadalombiztosítási kötelezettséget.

Munkába járáss költségtérítése

A 78/1993. (V.12.) sz. Korm. Rendelet 3. § (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes áru menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának 86, illetve 80%-át. Abban az esetben tehát, ha munkavállaló leadja a munkáltatónak az utazási bérletet, menetjegyet, a munkáltató nem vonhatja le a térítésből a szabadság és/vagy keresőképtelenség miatt munkából kieső napokra jutó arányos összeget.

Fontos, hogy a kormányrendelet munkáltatóról és munkavállalóról beszél, tehát a juttatást munkaviszony esetén lehet adómentesen elszámolni!

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. Rendelet tehát költségtérítés fizetésére kötelezi a munkáltatókat, ha a munkavállaló lakhelye és a munkahelye közigazgatásilag nem azonos helységben van. A rendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és a hétvégi hazautazás.

  • Napi munkába járás címén kell térítést fizetni annak a munkavállalónak, aki naponta a közigazgatási határon kívülről utazik a munkahelyére.
  • Hétvégi hazautazás címén kell térítést kapnia – az állandó lakóhelyre történő hetente egyszeri oda-vissza utazásra – annak, aki ideiglenesen a munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik.

A munkáltató köteles megtéríteni:

  • A munkavállalónak az adott útvonalra szóló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel történő elszámolás ellenében,

§         A vasúti bérlet, jegy értékének 86 százalékát, vagy

§         Az elővárosi vasútra, helyközi díjszabással közlekedő autóbuszra szóló bérlet, jegy árának 80 százalékát;

  • Megfelelő tömegközlekedés hiányában a saját gépjárművel történő munkába járás címén az Szja-törvény szerint elszámolható összeggel azonos költségtérítést.

Annak eldöntése, hogy a tömegközlekedéssel történő utazás mikor, illetőleg milyen körülmények között nem alkalmas a munkahely megközelítésére, a munkáltató felelősségi körébe tartozik.

Munkába járás közforgalmi úton

Az Szja-törvény szerint az olyan esetekben, amikor a munkavállaló nem vesz igénybe tömegközlekedést a munkába járásához, a munkáltató a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért távolság alapján oda-vissza számolva kilométerenként legfeljebb 9 forint költségtérítést fizethet. Ezt az összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, feltéve, hogy az adott utazásra jogosító bérlet, jegy alapján térítésben, illetőleg ilyen juttatásban egyidejűleg nem részesíti.

A hivatkozott kormányrendelet szerint ugyanakkor a munkáltatónak kötelező a 9 Ft/km költségtérítést megfizetnie, ha a munkába járás tömegközlekedéssel nem oldható meg. Ugyancsak kötelező a 9 Ft/km költségtérítés fizetése, ha a munkavállaló mozgáskorlátozott; esetében akkor is, ha a munkába járás a közigazgatási határon belül történik.

A rendelkezés alapján lehet ezt a költségtérítést olyan munkavállalónak is fizetni, aki a munkahelyére nem saját gépjárművel jár be (pl. csatlakozik a munkatársához, ismerőséhez). A térítés ezekben az esetekben is csak akkor nem számít bevételnek, ha a munkáltató tömegközlekedésre szóló bérletet, jegyet ugyanazon időszakra az adott munkavállalónak nem térít meg. Ha munkáltató az adómentes mértékeken felül is fizet költségtérítést a munkavállalónak, akkor a meghaladó rész munkaviszonyból származó adóköteles jövedelem.