A munkáltató a munkavállalónak munkába járás költségtérítése címen a munkában eltöltött napokra számolva legfeljebb a munkahely és a dolgozó lakása közti oda-vissza távolság alapján km-enként 3 Ft költségtérítést számolhat el adómentesen.A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormány rendelet alapján, ha a munkavállaló munkahelye és lakóhelye különböző közigazgatási területre esik, akkor a munkáltató köteles a munkába járás költségeit megtéríteni.A munkáltató által a munkába járás céljából juttatott bérlet, menetjegy ellenértéke elismert költség a vállalkozásnál, a Személyi jövedelemadó törvényben nevesített adómentes természetbeni juttatás. (Személyi jövedelemadó törvény 1. számú melléklet 8.29. pontja.)

A gazdasági esemény főkönyvi könyvelése:

T 5514. Munkába járás költségtérítése
K 381. Pénztár

A munkába járás költségtérítésének kapcsolata az adótörvényekkel
A dolgozó lakása és munkahelye közti oda-vissza távolság alapján számolt, a törvényben szabályozott 3 Ft/km költség felett fizetett költségtérítés természetbeni juttatásnak minősül, amely után a munkaadót 44% személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség továbbá 29% társadalombiztosítási járulék, 3% munkaadói járulék fizetési kötelezettség terheli.

A munkába járás költségtérítésének szabályozása

A költségtérítés fajtái:

  • a saját gépjárművel történő munkába járás,
  • a bérlettérítés,
  • a csoportos személyszállítás.

Saját gépjármű használat

Saját tulajdonú gépkocsinak az Szja törvény a magánszemély, valamint a házastársa tulajdonában lévő személygépkocsit tekinti.
A saját személygépkocsival történő munkába járás miatti költségtérítés annak a munkavállalónak jár:

  • akinek az állandó vagy ideiglenes lakóhelye között nem jár tömegközlekedési eszköz,
  • aki a munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni,
  • aki mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni. (Ebben az esetben akkor is lehet költségtérítést adni, ha a magánszemély a közigazgatási határon belül lakik.) A saját gépkocsival történő munkába járás a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolság alapján legfeljebb 3 Ft/km értékben téríthető meg az alkalmazottnak.

Az előzőek szerint meghatározott összeget az adóbevallás elkészítésekor figyelmen kívül lehet hagyni. Igazolást sem kell az összegről kiállítani. A 3 Ft/km-rel számított összeget meghaladó költségtérítés bérjövedelemnek minősül. Ha a magánszemély személygépkocsit, hivatali célra is használja, akkor útnyilvántartásában a munkába járást magáncélú útként kell feltüntetnie. A munkáltató a 78/1993. (IV.12.) Kormányrendeletben foglaltak alapján az ott meghatározott esetekben köteles a munkavállalója részére a munkába járáshoz kapcsolódóan felmerült utazási költségekhez hozzájárulni. A kormányrendelet az egyes esetekre külön-külön határozza meg az ezen a címen kötelezően kifizetendő (megtérítendő) összegeket. A jogalkalmazás könnyebbé tétele érdekében a kormányrendelet szövege a következő:

  • A Kormány 78/1993. (V.12.) Kormányrendelete a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről.
  • A Kormány a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 153. § (2) bekezdésében, valamint a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 80. §

(1) bekezdés e) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra – ideértve a közigazgatási szervet is – és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre (a továbbiakban együtt: munkavállaló).

2. § E rendelet alkalmazásában

a) munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás;
b) napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása;
c) hétvégi hazautazás, ha a munkavállaló ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása.

3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának

a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;
b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.

(2) A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójából szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha

a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;
b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;
c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.

4. § A munkáltató a 3. § (2) bekezdés c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.

5. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba; egyidejűleg a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 8/1990. (IV. 25.) PM rendelet és az azt módosító 1/1991. (I. 31.) PM rendelet hatályukat vesztik.

A kormányrendelet alapján megtérített költségek a magánszemélynél jövedelmet nem keletkeztetnek, amennyiben a költségtérítés mértéke a jogszabályban meghatározottak szerint történik.

A kormányrendeletben felsorolt esetekben a munkáltató a Személyi jövedelemadóról szóló törvényben a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén kifizethető összeggel azonos mértékben térítheti meg a dolgozója munkába járásának költségeit.

Ha a dolgozó ezen a címen kap költségtérítést, akkor a lakás és munkahely közötti oda-vissza távolságra kilométerenkénti 3 forintos összeggel szemben a kiadás bizonylat nélkül elszámolható.

Abban az esetben, ha a munkáltató a Személyi jövedelemadó törvény 25. §-ának (2) bekezdés b) pontja alapján fizeti ki a munkába járás költségeit, akkor az ezen a címen megszerzett bevételt akkor nem kell a magánszemély jövedelmének kiszámításakor figyelembe venni, ha a kifizetett összeg a lakás és munkahely közötti oda-vissza távolságra, a munkában töltött napokra kilométerenként a 3 forintot nem haladja meg. Ehhez szükséges a saját vagy háztartási tulajdonú személygépkocsi.