A munkavégzés módja

A munka megfelelő módon történő végzésének döntő szerepe van abban, hogy a munkaviszonyok betöltsék rendeltetésüket, hisz jórészt ennek folyamányaként válik a termék stb. ilyen vagy olyan minőségűvé, selejtessé vagy akár világhírű produktummá. A munkavállaló munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek tehát fontos részét képezik azok, amelyek arról szólnak, hogy a munkavállaló a munkát hogyan köteles végezni.

Ismeretes, hogy a munkavégzésre irányuló polgári jogviszonyokban (pl. a megbízás, vállalkozás eseteiben) a munkavégzés módjának kialakítása, meghatározása alapvetően a megbízott, a vállalkozó elhatározása körébe tartozik. Számukra a feladat „csak” abban rejlik, hogy a megbízást (pl. egy cikk vagy könyv megírását, a szakértői vélemény elkészítését), illetőleg a vállalkozói szerződésben megjelölt produktumot (pl. a szabó öltönyt, az építési vállalkozó az üzemi vagy lakóépületet) a szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelően (megfelelő mennyiségben, minőségben stb.), az előírt időre készítsék el, azt szolgáltassák. Ez annál is inkább így van, mivel a megbízó, a megrendelő rendszerint nem is rendelkezik azzal a képességgel, hogy a kivitelezés mikéntjét, a munkavégzés módját meghatározza.

Más a helyzet a munkaviszonyban. Az Mt. a munkavégzés módjára vonatkozó munkavállalói kötelezettségeket valójában két irányból határozza meg. Egyfelől meghatározza azokat a jogi kötelezettségeket közvetítő normákat, eszközöket, amelyekre a munkavállalónak munkája során tekintettel kell lennie (pl. jogszabály, utasítás), másfelől meghatározza az ezek keretei között tanúsítandó munkavállalói magatartás (pl. gondosság) mibenlétét.

A munkavégzés helye (a munkahely)

A munkahelyet – tehát azt, hogy a munkavállaló a munkát hol köteles végezni – mindenekelőtt az dönti el, hogy erre vonatkozóan a felek a munkaszerződésben miben állapodtak meg.

A munkaszerződésben kikötött munkahelyet, mivel a munkavállaló foglalkoztatására rendszerint itt kerül sor, másképpen a munkavállaló rendes munkahelyének is nevezhetjük. A jogszabályban meghatározott feltételek mellett azonban mód van a rendes munkahelyen kívüli foglalkoztatására is.

A munkavégzésre irányuló jogviszonyok

A munkavégzés az emberi életet végigkísérő tevékenység. Munkát végez már a kisgyermek is, amikor játszik, vagy tanul, de munkát fejti ki a felnőtt ember nem csak akkor, amikor munkahelyén vagy más keretek között „dolgozik”, hanem akkor is, ha lakását rendben tartja, kertjét gondozza, gyermekét neveli, vagy sportol. E tevékenységek közül a jog csupán a más részére végzett emberi viszonyokat szabályozza. A saját magunk részére kedvtelésből végzett munka, vagy a családi, baráti körben szívességből végzett munka nem tartozik a jogilag szabályozott viszonyok közé. Gondoljunk csak arra a mindennapi esetre, ha este hazatérvén munkahelyünkről a napi háztartási munka elvégzéséhe hozzákezdünk, gyermekeink leckéjét ellenőrizzük, vagy kifújva a nap fáradalmait sportolni indulunk. A gyermeknevelés, a mosogatás, a kosárlabdázás ez esetben saját kedvtelésünkre, saját érdekünkben történik, s bár ténylegesen fárasztó munkát végzünk, ez még sem jogilag szabályozott munkavégzés. Ellenben, ha ezeket a tevékenységeket más részére végezzük, s ráadásul valamilyen díjazás, ellenérték fejében, azonnal jogi területre érkezünk. Ha a gyermeknevelési feladatot tanárként az iskola részére látjuk el; a mosogatást konyhai kisegítőként a minket alkalmazó szálloda részére a kosárlabdázást hivatásos játékosként a sportszervezet részére végezzük, akkor ezt egy jogilag szabályozott kapcsolatrendszer keretében tesszük.

A munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységeknek azonban csupán egy részét szabályozza a munkajog, más részük egyéb jogágak, így a polgári jog, vagy társasági jog, vagy akár a közjog (pl. büntetőjog) szabályozási területeire eshetnek. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok így több jogágat érintenek. „A munkajog csupán az idegen munkaerő alkalmazása során keletkező azon munkavégzésével kapcsolatos viszonyokat szabályozza, amelyeket a munkavégző szerződés alapján díjazás ellenében a munkáltató érdekkörében, és a munkáltató irányítása alatt végez. Az alkalmazott e munkavégzési viszonyokban a munkáltatónak alárendelt, és jellemzően egy munkaszervezetbe, a munkaszervezet rendjébe, és emberi közösségébe illeszkedve ahhoz igazodva végzi munkáját.” (Lehoczkyné Kollonay Csilla: A magyar munkajog).

A jogviszonyok egymástól történő elhatárolása sok esetben nem egyszerű, érdemes ezért a tipikus munkajogviszony, a klasszikus megbízási és vállalkozási jogviszony, majd az atipikus jegyeket hordozó egyéb jogviszonyok főbb vonásait áttekinteni.