Az alkalmazottak foglalkoztatásának bejelentési kötelezettségét 2007. január 1-től az Art. a 16.§ és a 178. § 8. pontjaiban határozza meg, melyek szerint bejelentési kötelezettségének az APEH felé kell eleget tennie az adózónak, mégpedig a gazdasági tevékenységében személyesen közreműködő magánszemély vonatkozásában amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen.

Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása

A leggyakrabban előforduló hiba az, amikor az adózó hosszabb-rövidebb ideig tartó „idénymunkára” alkalmazza a magánszemélyt (építőipar, mezőgazdaság, vendéglátás) „költségkímélő módon” bejelentés és járulékfizetés nélkül. Hiba forrása lehet az a téves feltételezés is, hogy a próbaidős alkalmazottat nem kell bejelenteni. Előfordulhat, hogy adózó az ellenőrzés során szembesül azzal, hogy a könyvelő a bejelentést elfelejtette megtenni, de a járulék levonása és megfizetése rendben megtörtént hónapról hónapra.

A bejelentési kötelezettség szabályos teljesítésével melyhez az alábbiak remélhetőleg segítséget nyújtanak a be nem jelentetett alkalmazott foglalkoztatásával összefüggő retorziók elkerülhetők. Be nem jelentett alkalmazott fogalmának meghatározása Az adózó tevékenységében személyesen közreműködő magánszemélyen az adózónál munkavégzésre irányuló körülmények között foglalkoztatott személyt kell érteni, akinek jogviszonyát és bejelentését az ellenőrzés megkezdésének időpontjában (a megbízólevél bemutatásának, az ellenőrzés megkezdéséről szóló értesítés kézhezvételétől) fennálló állapot szerint kell meghatározni és elbírálni.

Foglalkoztatónak minősülnek a Tbj. 4. § a) pontjában felsorolt személyek és szervezetek. Ezek közül a legjellemzőbbek: bármely jogi és természetes személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat; a társas vállalkozás; a munkanélküli ellátást folyósító szerv; a Magyar Államkincstár (MÁK) Területi (Fővárosi) Igazgatósága; a gyermekgondozási segélyt, díjat, gyermeknevelési támogatást, ápolási díjat folyósító szerv. Bejelentési kötelezettség teljesítése és ennek igazolása A foglalkoztatók az általuk foglalkoztatott biztosítottak bejelentését 2006. december 31-éig az illetékes MEP-hez teljesítették. Az adatszolgáltatási rendszer egyszerűsítése nyomán az Art. 16. §-ának módosítása értelmében a bejelentési kötelezettséget a foglalkoztatónak elektronikus úton vagy papíron az elsőfokú állami adóhatósághoz kell teljesítenie.

A bejelentéseket:

  • a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt,  álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 10 napon belül, ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon kell megtenni. Az APEH az adatok feldolgozását követően továbbítja az egészségbiztosítási szervhez és a munkaügyi hatósághoz (OMMF) a munkaügyi ellenőrzéshez szükséges adatokat. A munkaerő-kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalóról a bejelentési kötelezettséget a kölcsönvevő által az e rendeletben meghatározott adatok tárgyhónapot követő hó 5. napjáig teljesített közlése alapján a kölcsönbeadó teljesíti. [195/1997. Korm. r. 22. § (2)]

Biztosítotti jogviszony

A biztosítás a Tbj. 2. § (5) bekezdése értelmében a jogszabályban előírt tevékenység(ek) megkezdésekor, a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék-megállapítási és járulék-levonási kötelezettség terheli. A biztosítás a Tbj. eltérő rendelkezésének hiányában az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn. A biztosítotti jogállást megalapozó jogviszonyokat a Tbj. 5. §-a sorolja fel, például: a munkaviszonyban, a közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban álló személy; a munkanélküli ellátásban részesülő személy; a kiegészítőtevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó és társas vállalkozó; az egyházi személy, az ún. „választott tisztségviselők” (pl.: alapítvány, társadalmi szervezet, társasházi közösség választott tisztségviselői), ha járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazásban (tiszteletdíjban) részesülnek, melynek összege eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetve naptári napokra számítva annak harmincad részét.

 Ugyancsak biztosítottnak minősül a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy – a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével -, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. Segítő családtagnak tekintendő a Tbj. 4. § g) pontja szerint: az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetve a társaságban személyesen és díjazás ellenében, nem munkaviszony keretében végez munkát, kivéve azt, aki saját jogán nyugdíjas, továbbá aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy ha az egyéni vállalkozó közeli hozzátartozónak minősülő személlyel munkaszerződést köt, akkor munkaviszonyban állóként, és nem segítő családtagként válik biztosítottá.

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzők biztosítását havonta kell elbírálni, de az ugyanannál a munkáltatónál az ugyanabban a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket egybe kell számítani. Hiába köt a megbízó és a megbízott több rendszeres megbízási szerződést, ugyanis a megbízási díjakat össze kell adni, s ezt kell összevetni a minimálbér 30 százalékával.

 Nincs bejelentési kötelezettség

A bejelentési kötelezettségen kívül eső jogviszonynak minősülnek az olyan esetek, A bejelentési kötelezettségen kívül eső jogviszonynak minősülnek az olyan esetek, melyekben a foglalkoztatót jogszerűen nem terheli a társadalombiztosítási bejelentési kötelezettség, pl. amikor a foglalkoztatott személy bármely oknál fogva nem minősül biztosítottnak (a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztatott személy jövedelme nem éri el az ott meghatározott összeghatárt), vagy az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott személy. Nem áll fenn bejelentési kötelezettség az alkalmi munkavállalói (továbbiakban: AM) könyvvel foglalkoztatott személyeket illetően. A munkáltatókat az alkalmi foglalkoztatás esetén a társadalombiztosítási jogszabályokban előírt nyilvántartási és bejelentési kötelezettség nem terheli. Az AM könyvvel történő foglalkoztatáshoz és ahhoz kapcsolódóan a közterhek egyszerűsített befizetéséhez azonban meg kell felelni az e törvényben foglalt feltételeknek. Így pl. a kifizetett munkadíj összege nem haladhatja meg, de nem is lehet kevesebb az e törvény mellékletében szereplő jövedelemsávok legfelső és legalsó határánál, ugyanazzal a munkavállalóval alkalmi foglalkoztatás legfeljebb öt egymást követő naptári napig, egy hónapon belül legfeljebb tizenöt naptári napig, egy naptári éven belül legfeljebb kilencven naptári napig létesíthető. A munkavállaló egy naptári évben több munkáltatónál összesen százhúsz napot tölthet alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyban.

Az AM könyv közokirat, melyet a munkáltató kérelmére az illetékes munkaügyi központ kirendeltsége vagy a települési önkormányzat jegyzője (a kirendeltséggel kötött megállapodás alapján) állít ki, abba bejegyzést a munkavállaló aláírását kivéve csak a kiállító és a munkáltató tehet. A munkáltatónak a munkavállaló munkába lépésekor naponként a megfelelő rovatokat az AM könyvben ki kell töltenie, és aláírásával igazolnia kell a munka megkezdését, majd annak befejezésekor naponta a megfelelő értékű közteherjegyet be kell ragasztania és azt aláírásával érvényesítenie kell. A közteherjegyet és az ahhoz kapcsolódó bizonylatokat szigorú számadás alá kell vonni. A munkavállaló az AM könyvét a munkavégzés helyén köteles tartani, de megállapodhat a munkáltatóval, hogy az AM könyvet a munkáltató őrzi a munkavégzés helyén. A munkáltató ezen kívül olyan nyilvántartást köteles vezetni, mely tartalmazza a munkavállaló adatait, az AM könyv sorszámát, a lerótt közteherjegy értékét, a nettó kifizetés összegét, valamint a munkavállaló aláírását. E szabályok munkáltató által történő megszegése esetén az általános munkajogi, társadalombiztosítási, valamint adóigazgatási szabályokat kell alkalmazni.

 Egyéni társadalombiztosítási nyilvántartásba történő felvétel

A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől oly módon köteles nyilvántartásba venni (egyéni nyilvántartás) és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a törvényben előírt adatok megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a biztosított természetes azonosító adatait, a biztosítással járó jogviszony megnevezését, a biztosítási kötelezettség kezdetét, továbbá az igazolás átvételének elismerését. Igazolásnak minősül a foglalkoztatási jogviszonyra irányuló szerződés, amennyiben az a foglalkoztatás (tevékenység) megkezdésekor a foglalkoztatott részére átadásra került. Az egyéni társadalombiztosítási nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság a nyilvántartásba nem vett személyenként terheli.

A törvény kiterjeszti a rendelkezés tárgyi hatályát 2006. január 1-jétől, így most már nemcsak a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt, hanem a korábban tanúsított ilyen magatartás miatt is (be nem jelentett alkalmazottat „foglalkoztatott”), az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabása mellett a helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, vagy az adóköteles tevékenység gyakorlását felfüggesztheti (2008. január 1-jétől). Ismétlődés esetén 30, majd minden további esetben 60 napra kell a lezárást (tevékenység felfüggesztést) foganatosítani. Az illegálisan történő foglalkoztatás visszaszorítása érdekében szigorodott az adóhatóság által alkalmazható szankció mértéke is. A mulasztási bírság legfelső határát a bejelenteni elmulasztott alkalmazottak számának és az adózóra egyébként kiszabható mulasztási bírság legfelső határának (1 millió forint) szorzataként határozza meg az Art. 172. § (5) bekezdésében foglalt előírás.

A tevékenység felfüggesztését gyakorlatilag olyan vállalkozások esetében alkalmazzák, amelyeknél nem saját telephelyükön foglalkoztatják a be nem jelentett személyeket (őrzővédő, építőipari, takarítói, mezőgazdasági tevékenységet végzők). Az üzletlezárással kapcsolatos tudnivalókról bővebben lásd a nyugtaadással kapcsolatos résznél leírtakat azzal, hogy az új szabályozás értelemszerűen alkalmazandó nem csak a lezárás, hanem a tevékenység felfüggesztést elrendelő eljárásoknál, határozatoknál is.