Az adófizetés időpontjában a cégek vezetői rendszerint úgy tekintenek az államra, mint cégük tönkretevőjére. Hiszen a határidők sosem jönnek jókor, a szorító versenyben nehéz lélegzetvételnyi időt nyerni. Pedig az adóbefizetés határideje elhalasztható. Méghozzá legálisan és olcsón!

Az adózók által talán a leggyakrabban használt trükk egy adott befizetendő adót tartalmazó bevallás csökkentett, vagy „nullás” összegben való benyújtása, majd később önellenőrzéssel való helyesbítése. A trükk kockázata világosan látható: az adóhatóság rájön a bevallás valótlanságára és egy gyors ellenőrzéssel megakadályozza az önellenőrzést.

Az Adóhatóság azonban ritkán rendelkezik akkora intuícióval, hogy önmagától rátaláljon ezekre az adózókra. A kockázat ellenére azért is csábító lehetőség az adófizetés „olcsó” elhalasztása, hiszen az első önellenőrzésig csupán a késedelmi pótlék felét kell megfizetni, ami lényegében a jegybanki alapkamat.

Ne alkalmazza ezt a trükköt az az adózó, ahol adóhatósági ellenőrzés, adó nagy összegű visszaigénylése, támogatás igénybevétele, vagy más különleges gazdasági esemény (pl. végelszámolás) valószínűsíthető, vagy már az folyamatban van!

Figyelemmel kell lenni arra, hogy az adóhatóság tudatában lehet annak, hogy az adott időszakban elvárt adóbefizetés elmaradt a szokásostól, ezért már a befizetési határidőt követő néhány napban kísérletet tehet az ellenőrzés megindítására (Lásd még: Az ellenőrzés megkezdésének és határidejének trükkje).

Egy ilyen trükk rendszeres alkalmazása felkeltheti az adóhatóság figyelmét, amely megváltoztathatja egy adott adóellenőrzés jellegét, így bár az önellenőrzésre megállapítást nem tehetnek, más területen addig még felszínre nem került adóhiányt, vagy mulasztást állapíthatnak meg.

A túl hosszasan önellenőrzésre váró adózókat az adóhatóság lefülelheti, ezért a trükk átmeneti jellegű, kockázatát tekintve nem alkalmas az adóbefizetés bármilyen hosszabb távú elhalasztására.

Az önellenőrzés bonyolult eljárás, számos nyilvántartás és bevallási nyomtatvány pontos vezetését és kitöltését igényli, ezért ne éljen ezzel a trükkel az, aki nem érzi kellően jártasnak magát az adózás rendjében.

Az egyéni vállalkozók és más magánszemélyek esetében az önellenőrzési pótlék számítása szigorúbb, ezért ne próbálkozzanak ezzel a trükkel azok a magánszemélyek, akik a 15 napos benyújtási határidőt kívánják kihasználni.

Klasszikus esetben a nyilvántartás és a csökkentett – alacsonyabb kockázata esetén nullás – összegű bevallás benyújtása nem lesz egymással összhangban. A nyilvántartásokat azonban sem a hibás bevallás, sem pedig az önellenőrzés miatt nem kell módosítani.

Az adójogszabályok alapján tilos szankcionálni az önellenőrzéssel helyesbített adózói tévedést (Art. 169. §). Az önellenőrzés során bevallott önellenőrzési pótlék megfizetése mentesít a határidőben be nem fizetett adó késedelmi pótlékja alól.

A befizetési kötelezettség elkerülése érdekében be nem vallott adó és az adóhatóság revíziója által feltárt összeg adóhiánynak minősül. Az ilyen adóhiányt szinte kivétel nélkül 50%-os bírsággal szokták „megkínálni”. Az adózó jóhiszeműségét hiányolva az adóhatóság jogosult elutasítani bármilyen az ellenőrzés során, vagy a határozat-hozatalt követően benyújtott méltányosságra irányuló kérelmet (Art. 171. § (1)).

Jellemzően a társadalombiztosítási járulékok és az Szja, vagy pl. az idegenforgalmi adó be nem fizetése esetén – a késedelmi pótlékon kívül – még mulasztási bírság kiszabására is sor kerülhet (Art. 172. § (10)). Az önellenőrzéssel helyesbített ilyen adó esetében az önellenőrzés esedékességéig kell az adót megfizetni, ellenkező esetben a meg nem fizetés miatti szankcionálhatóság beáll. Az adóhatóság természetesen itt sem ad helyet méltányosságra hivatkozó kérelmeknek.

A bevallások rendszerint az adó, vagy az adóalap megállapításához részletes tájékoztató adatokat is tartalmaznak. Ezeknek az adatoknak a segítségével összefüggések állapíthatóak meg az adóbevalláson belül.

Az összefüggések figyelmen kívül hagyása az önellenőrzési trükköt alkalmazó lebukását eredményezheti, ha az adóhatóság ellenőrzést indít. Előfordulhat, hogy az adóhatóság egyszerűsített ellenőrzés keretében állapítja meg a különbözetet (pl. az 53-as bevallásban a főállású egyéni vállalkozók egészségügyi hozzájárulására vonatkozóan).

Az önellenőrzési bevallásokra az adóhatóság rendszeresít nyomtatványokat. Az általános forgalmi adóra vonatkozó önellenőrzés kivételével minden bevallás az eredetinél jóval egyszerűbb adattartalommal nyújtható be. A csökkentett adattartalom azt is jelenti, hogy az adóhatóság nem tart igényt a megváltozott tájékoztató adatokra.

Ezek hiányára hivatkozással nem minősíthető hibásnak az az eredeti bevallás, amelyre tekintettel az önellenőrzés már be lett nyújtva.

Az önellenőrzési pótlék számításának sajátos szabályai vannak. A kalkulációt a bevallás benyújtásának eredeti határidő leteltét követő első napjától kell indítani és az a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzéséig, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásáig tart.

Az önellenőrzési pótléknak akkor és csak akkor van fix, legalább 5000 Ft-nyi (magánszemélyek esetében 1000 Ft-nyi) minimális összege, ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett. Minden más esetben a pótlék ezer forintra kerekített összege a kalkuláció tényleges eredményétől függ. Ez azt is jelenti, hogy – még befizetendő adó esetében is – az önellenőrzési pótlék akár 0 eFt is lehet, ha az önellenőrzési pótlék számításának időszaka 0 nap.

Az önellenőrzés akkor lesz helyesen elvégezve, ha a hiba feltárásakor a jogszabály szerint nyilvántartásba vétel történik, vagyis ún. „önellenőrzési kimutatás” készül.

Ennek a kimutatásnak tartalmaznia kell az önellenőrzéssel feltárt adókülönbözet (adóalap és adóösszeg) bemutatását, a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. Ilyen kimutatás hiányában az önellenőrzés hiányos, azért az adózót mulasztási bírsággal lehet sújtani!