Ide tartozik azon esetek sokasága, amikor a vállalkozás nem a lízingbevevő megbízásából szerzi be az eszközt, hanem a vállalkozás által beszerzett eszközt adja lízingbe. Mivel törvényi megfogalmazása nincs az operatív lízingnek, ezért minden ami nem pénzügyi lízing, az operatív lízing. Operatív lízinget bármely vállalkozás folytathat, minden szigorú tevékenységi megkötöttség nélkül. Az operatív lízing nem sorolható az Áfa tv. 6. § (2) bekezdés b) pontja alá, minthogy a szerződés csak vételi jogot tartalmaz, tehát nem biztos a bérlet lejártának végén a tulajdonjog átszállása a bérbevevőre. Ebből következik, hogy ez a fajta lízingelés szolgáltatásnak (bérbeadásnak) minősül, így az áfa törvény 8. § (1) bekezdés hatálya alá tartozik. Az operatív lízingszerződések is tartalmazhatnak opciót a futamidő végén történő tulajdonjog átadására. Az elszámolásban van lényeges különbség, hiszen az operatív lízing díja a lízingbevevőnél költség, míg a lízingbeadónál árbevétel.

Az operatív lízing szerződés értelmében a lízingbe adó opciós vételi jogot biztosított maradványérték (vételár) rögzítése mellett a lízingbevevőnek. Ebből következik, hogy az operatív lízing tulajdonképpen bérlet, mivel nem biztos, hogy az eszköz átkerül a lízingbevevő tulajdonába, ezért adójogi szempontból is ennek megfelelően kell kezelni. A lízingbevevő a megfizetett bérleti (lízing) díjakat költségként (nem anyagjellegű szolgáltatások értékeként) számolja el.

Az operatív lízingnél a szerződés határozott időtartamról szól. A gyakorlati munka során nemegyszer találkozhatunk egy-két éves „tartós bérleti” szerződésekkel, ahol az első hónapra jutó bérleti díj az eszköz értékének 30-40 százaléka. A Tao törvény a korrekciós tételek között a lízinggel kapcsolatos elszámolásokat – kivéve az 1997 év előttieket – nem szerepelteti, ebből adódóan a társasági adóalap meghatározásakor a számviteli elszámolás az irányadó azaz alkalmazni kell az időbeli elhatárolás elvét. Az operatív lízingnél a lízingdíj meghatározott időre szól, időarányosan a folyamatos szolgáltatás szabályai szerint kell elszámolni, a lízingbevevőnél a nem anyagjellegű szolgáltatások értékeként, a lízingbeadónál árbevételként. A lízingbevevőnél a lízingelt eszköz üzembe helyezését megelőzően az üzembe helyezés érdekében felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható költségek (pl. alapozás, szállítás stb) a tárgyi eszközök között aktiválni kell.

A lízing / az operatív lízing és a bérlet különbsége

A bérleti szerződések és az operatív lízing esetén a különbség az, hogy a bérleti szerződéseknél a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérlet tárgya a szerződés időtartama alatt alkalmas legyen a rendeltetés szerű használatra, míg lízingszerződés esetén a közvetlen terhek viselése a lízingbevevőre hárul. Amíg a bérleti szerződés kétoldalú szerződés, addig a lízingszerződések általában három szereplősek. Lízingbeadó, lízingbevevő és az adott berendezés szállítója, forgalmazója. Kivételt képez az az eset, amikor a szállító vagy a lízingbeadóval, vagy a lízingbe vevővel esik egybe, az első esetet direkt lízingnek a másodikat pedig visszlízingnek nevezzük. A lízing a hiteleknél általában elve magasabb kamatterhet jelent, mivel a lízingbeadó vállalkozás a felmerült költségeken felül (illetékek, bankkamat, adminisztrációs költségek stb.) saját hasznát is belekalkulálja a lízingdíjba. A bérlet számviteli elszámolására a folyamatos szolgáltatás általános szabályait kell alkalmazni. Bérleti szerződések általában a bérleti díj előre fizetéséről szólnak, így a bérleti díj költségkénti időarányos elszámolásához legalább éves bontásban a díj összegének meghatározása szükséges.